A Generalissimus és bennszülöttei – meg a kisebbségek

Amikor hatalomra kerültek, soha nem akartak a Magyar Köztársaság kormánya lenni – elég volt nekik az általuk megfizetett, megvadított, illetve félrevezetett, megfélemlített emberek támogatása. Hatalmuk a folyamatos ellenségképzésen, hecckampányokon alapul.

Ki tudja, milyen „nemzeti konzultációt” rittyentettek volna Gyöngyöspatából is, ha nem szól közbe a járvány. Még a migráncsozás és a sorosozás is csillapulni látszott, miközben a Generalissimus messze elől járva, harciasan nézett a jövőbe, mögötte tisztes távolban tudósok, professzorok, kiegyebek loholtak és loholnak, készségesen.  

S bár a felhatalmazási törvény hatályban van még, és ki tudja, meddig, mégis a Generalissimus úgy érezte, ideje fölizzítani régi gyűlölködéseket. Emlékszünk még Kövér László szavaira, amelyekkel kitagadta a nemzetből az ellenzéket, és Gulyás Gergelyéire, amelyekkel megtámogatta őt.

A szokásos péntekenkénti igehirdetésében maga a Generalissimus állt ki, hogy uszítson.

Lehet azon töprengeni, épeszű-e: magam azt hiszem, a lassanként elhatalmasodó eszelősség párosul az aljassággal. Beszéde őrült, de van benne rendszer.

Nyilván meghatározott célt követett, amikor például az Európai Bíróság tranzitzónáról szóló ítéletéről handabandázott, vagy az Európai Parlament egyébként meglehetősen komikus vagy inkább szánalmas „tetemrehívásáról” értekezett. Nem megfeledkezve természetesen Soros Györgyről, akiről tudjuk, hogy minden rossz végső oka…

Ám a mai napra rendelt alávaló uszítása Gyöngyöspatáról szólt.

Megjegyzem, az „V. kerületi – belvárosi – Kúria” említésében nem nehéz észrevenni a kiszámított zsidózást, ahogy a sorosozásban sem, de ez most csak melléktéma volt: arról szólt, hogy nincsen cigányozás zsidózás nélkül… Elvégre Orbán közönségének nagyon is jelentős része vallja a Fidesz szerint „nemzeti radikális”, korábbi Jobbik egy vezetőjének szavait arról, hogy a cigányok a zsidók biológia fegyverei a magyarság ellen.  

A cigányozás és a zsidózás összekapcsolódik azért is, mert ha sikerül végsőkig kettéosztani a nemzetet, ha sikerül belebeszélni az emberekbe, hogy nemzeti alapkérdésekről van szó, akkor bizony akár jelentős többség is szerveződhet téveszmék köré.

Volt már ilyen.

De térjünk vissza a Kúria ítéletére: ki kell fizetni a megítélt kártérítést a szegregációt elszenvedőknek. Igazán meghökkentő, hogy korábban a „Magyar Nemzet” úgy adott erről hírt, hogy a Kúria „kifizettetné” a kártérítést… Mintha maradt volna még bármi, ami elintézetlen; mintha lehetne még feltételes módban beszélni. És most Orbán zárta azzal igehirdetését, hogy majd eldöntik, hogyan tesznek eleget az ítéletnek.

Nyilván ki kell fizetni, és kész. Vagy nem..? Mindenesetre már talán kész is a „törvényjavaslat”, amely megakadályozza hasonló esetek megismétlődését. Megoldják majd azt is, hogy a kártérítési ügyeknek legyen valamilyen csak cigányokra vonatkozó eljárásrendje..?

Az igazi uszítás persze a Generalissimus tákolta ellentétben jelent meg: többség és kisebbség, bennszülöttek és ördög tudja kik ellentétéről beszélt. Meg kell mutatni, sugallta, „ki az úr a házban”, ki a „házigazda”!

Most kezdjek arról beszélni, hogy aki egy metszetben többséghez tartozik, más metszetben kisebbségi, és fordítva..? Nincs semmi értelme.

„… otthon érezhetik-e a magyarok saját magukat a saját hazájukban, ideértve a saját városukat is, és saját falujukat is. Hogy olyan világ van-e Magyarországon, ahol egy kisebbség képes olyan rendszert, hálózatot fölépíteni, amivel rendszeresen rákényszeríti az akaratát a többségre. Vagy egy olyan országban akarunk élni, ahol … mégis a többség a többség, és a többségnek is otthon kell magát éreznie. Az nem fordulhat elő, hogy annak érdekében, hogy a kisebbség otthon érezze magát, a többségnek meg idegennek kell éreznie magát saját városában, falujában vagy hazájában. … mert ez mégiscsak a bennszülöttek, a mi országunk.”

És zsidózó sorsozással fejezi be.

Ezek a szavak magukért beszélnek. Orbán mintegy kitagadja a nemzetből a cigányokat, mintegy megvonja tőlük a magyar állampolgársággal együtt járó jogokat is.

Ez az ember Orbánia miniszterelnöke. És ebben az országban ő határozza meg, mi miről szólhat. Ha akarja, egy összességében jelképes kártérítésből „nemzeti alapkérdést” csinál, és uszít az amúgy is súlyosan diszkriminált „kisebbség” ellen. Nem mondja ki a szót, hogy cigány vagy roma, mégis a leggyalázatosabb módon cigányozik. És nem először teszi.

Írtam már, most megismétlem: katasztrófába visz az orbáni út, olyanba, amelynek vége a társadalom önfelszámolódása.