A gyilkos bennünk van?

A hírek azt sugallják, hogy valamiért megnőtt az emberölések száma, ráadásul a közeli hozzátartozók is ölik egymást – érthetetlenül. Valóban így van?

Az elmúlt néhány napban valóban több megdöbbentő gyilkosságról olvashattunk, de ezek a felkavaró hírek nem jelentik azt, hogy valóban megnőtt volna a magyarországi emberölések száma. A statisztikai adatok valójában ennek inkább az ellenkezőjéről tanúskodnak.

A rendszerváltásig szinte konstans módon. évente 200 körüli befejezett emberölést tartottak nyilván. ’90 után értékválság alakult ki, és emiatt a kriminalitás terén is robbanásszerű változás következett be. Évi 300 fölé is nőtt a befejezett emberölések száma, de az ezredforduló után stagnálás, majd csökkenés következett be. Az elmúlt néhány évben, már 100 alá esett e cselekmények száma. De a félreértések kedvéért szeretném hozzátenni, hogy egyetlen emberöltést is soknak kell tekinteni. 

Nyilván mindhárom ügyben nyomoznak, tehát kevés részletet tudunk. De pusztán a hírek olvastán, van ezekben az ügyekben valami közös, vagy speciális?

Az első két eset minősített emberölésnek tekinthető, ami azt jelenti, hogy a tettesek 10-20 év, vagy életfogytig tartó szabadságvesztésre számíthatnak. Alapesetben az emberölés 5-15 év szabadságvesztés büntetéssel jár. Az édesanyját meggyilkoló gyanúsított esetéről azt hallottam, hogy nem is 30, hanem több mint 50 késszúrással ölte meg az elkövető 80 év körüli hozzátartozóját, ami különös kegyetlenségnek számít.

Ön a gyilkossági esetek kutatója. Lehet tudni, mi visz rá valakit, hogy az édesanyja ellen forduljon?

Dühkitörés mindenkinél előfordulhat, de ez nem jelenti azt, hogy embert öl. Előfordulhat, hogy tartós, megoldatlan, vagy megoldhatatlannak tűnő konfliktus állt fenn anya és lánya között, aminek az okát elég nehéz rekonstruálni. Egy ilyen helyzetben megszűnik a ráció, az ész-kontroll, és csak az indulatok, a düh vezérli a tettes cselekedeteit. Önkívületi állapotban az ember szörnyű dolgokra képes, s legtöbbször az indulat a közvetlen környezet ellen irányul. 

A statisztika azt mutatja, hogy nagyon sokan fordulnak a közvetlen családtagjaik ellen. A bekövetkezett emberölések 80 százaléka ismerős ellen irányul, ennek a fele hozzátartozó, családtag. Az emberölések „csupán” 20 százaléka irányul a gyilkos számára teljesen ismeretlen személy ellen.

Kutatásaink azt bizonyítják, hogy a gyilkosságok típusai szaknyelven: konfliktusos, szituatív, nyereségvágyas, szexuális, leplezéses és ideológiai. A leggyakoribb a konfliktusokból eredő, az emberölések több mint 54 százaléka e kategóriába tartozik. 

Kutatják, hogy az elemi, gyilkos indulatot mi váltja ki, mivel magyarázható, hogy egy középkorú asszony legyilkolja az anyját, vagy a fiatal mama megöli a kislányát?

Ugye a konkrét ügyeket még ma is vizsgálják, de valóban érthetetlennek tűnik az 50 késszúrás, ami végzett az idős asszonnyal. Valószínűleg egyetlen okot nem lehet kiemelni, mert az ilyen cselekmény társadalmilag és biológiailag is meghatározott jelenség. A konfliktus-megoldás módja visszavezethető a gyökerekig. Különös hangsúlyt kap a gyanúsított személyisége, mert az indulat fékezéséhez egyfajta önfegyelemre is szükség van. De valamennyien ismerünk fékezhetetlen, agresszióra hajlamos embereket, akiknek torz lehet a személyiségük.

Az anyagyilkos valamikor begyűjthetett és tárolt gyermekkori sérelmeket, de az újszülöttjét megölő asszony esetében ez aligha fordulhat elő. Őt is az indulat, a düh, az agresszió vezérelte vajon? 

A hosszú összezártság is lehet az indulat oka, kiegészülve a tettes személyiségi torzulásaival. Gyilkosság esetén, ugyanis mindenképp valamilyen személyiségzavarral állunk szemben. Miközben a nyomozók az eset részleteit vizsgálják, az igazságügyi pszichiáter szakértők elsősorban azt kívánják tisztázni, hogy a személyiség deformálódása az elmebetegség szintjét eléri-e, vagy sem. A kóros elmeállapot büntethetőséget kizáró ok.

Tudomásom szerint, a gyermekét meggyilkoló asszony, akit egyébként a környezete szerető anyának tart, egy napig várt, csak azután jelentette be tettét a rendőrségen. Most igazságügyi elmemegfigyelőbe vitték, ahol egy hónapig vizsgálják.  Kóros elmeállapot esetén, kényszergyógykezelést rendelnek el, de ez is csak feltételezés, hisz az ügy még nyomozati szakaszban van. 

Azt mondják, hogy a gyermekkor mindent meghatároz. Ezek a korai sérelmek lehetnek okai a gyilkosságnak?

A mi kutatásaink is azt támasztják alá, hogy a gyermekkor traumái, akár tudat alatt szerzett sérelmei, a feszült családi viszony, az érzelmi sivárság, vagy épp a szeretethiányos együttlét a szülőkkel – tehát a pozitív ingerek hiánya kihat a felnőttkorra. Talán ezen okok miatt is elég erőszakos korban élünk, tehát a társadalmi hatások, az alkalmazkodás kényszere is agresszívabbá tesz bennünket, de azt kell mondanom, hogy az emberi faj évszázadokkal ezelőtt a jelenleginél sokkal erőszakosabb volt.

Utalást tett már rá, hogy az összezártság lehet az agresszió forrása. Talán még a járvány miatti összezártság is felszínre hozhat konfliktusokat?

Igen, természetesen, de remélem, hogy nem indul egy erőszakhullám. Ám az bizonyított tény, hogy a bezártság, az összezártság közrejátszik az erőszakos bűncselekmények előfordulásban. Kutatásaink szerint, a hétvégeken és ünnepnapokon a garázda cselekmények is gyakoribbak. Mindehhez természetesen hozzájárul az alkohol is. Ha az alkoholizmus a személyiségzavar talaján alakul ki, akkor az még komolyabb gondokat okozhat. Információim szerint, az édesanyját meggyilkoló nő – mondjuk így – nem vetette meg az italt. Az országban még mindig mintegy 800 ezer alkoholista van, s akik a problémájukat az alkohollal vezetik le, azoknál az indulatok is hamarabb a felszínre törnek. 

Ugye több az alkoholista férfi, mint nő, gyilkosságot is inkább a férfiak követnek el gyakrabban?

Igen, de a gyilkosságok 15-20 százalékát a nők követik el, ami magasabb arány, mint az összes regisztrált bűnelkövető esetén. A nők ölési cselekményeinek zömét az elkövetőhöz fizikailag-pszichikailag közelálló személyekkel kapcsolatos, tartós jellegű válságállapot jellemzi.

Kicsit elcsépeltnek tűnik, de a családon belüli erőszak viszi az esetek közel felét. Az ember a szerettei ellen fordul?

Igen, említettük már, hogy ma a problémák megoldása többnyire nem együttműködéssel, hanem konfliktusok útján, a frusztráció agresszív kiélésével, az ellenség megsemmisítésének vágyával történik. Miután a családtagok vannak a legközelebb, ezért az indulat legtöbbször ellenük irányul. 

Kutatóként mit kezd egy olyan megrázó történettel, hogy egy fiatalembert éjszaka, a 28-as villamoson, először inzultálnak a kutyája miatt, majd a három támadó egyike késsel mellbe szúrja. Még csak nem is ismerik egymás. Van elképzelése, hogy történhetett ez az értelmetlen halál?

A tudomány ezt szituatív gyilkosságnak hívja. Egyébként ez a másik leggyakoribb emberölési mód ma. Az esetek 28 százaléka tartozik ebbe a kategóriába, amíg 54 százaléka a konfliktusos. A nyereségvágyból, tehát pénzért, értéktárgyakért stb. elkövetett emberölés pedig 12 százalék.

A szituatív cselekményeknél nagyon gyakori, hogy az elkövető és az áldozat nem is ismerik egymást, a bűncselekmény egy nem várt, ad- hoc megoldás: alkalmi, epizódszerű, hosszabb előzmény nélküli szóváltás, vagy nézeteltérés következménye. Esetünkben a tettes részeg volt. Okkal, ok nélkül, valamit sérelmezett, nem tudta az indulatait kezelni.

Az ember ilyen esetben ismeretlenül is gyászol, mert felkavarja ez a történet. Említette, hogy a rendszerváltás óta csökken a gyilkosságok száma. Ennek oka a büntetési szigor, vagy valami más?

Nem a büntetés mértéke az elsődleges. Említettem, hogy a rendszerváltás előtt több gyilkosság volt, pedig létezett a halálbüntetés. Ma nincs, s a korábbinál mégis kevesebb az emberölés. Vitatott egyébként, hogy a bevezetett tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés a szigorúbb-e, mindenesetre vizsgálataink szerint, az elítéltek többsége elrettentőbb ítéletnek tartja, mint a bitófát. Hozzá kell tennem, hogy ezek a felmérések nem az akasztófa árnyékában készültek. 

Mindenesetre azt gondolom, hogy azért is csökken a gyilkosság száma, mert a hatóságok úgynevezett felderítési mutatói javulnak. Ez fontos, de az is, hogy a fejlett országokban – ide sorolhatjuk magunkat is – a társadalom fejlődése magával hozza a konfliktusok megoldásának kulturáltabb formáit, de mint a példái mutatták még nem mindenkinél.