A háború még tart, de fegyvernyugvás lehet Gázában

Ebben a helyzetben tartós lehet a tűzszünet?

Eddig egyetlen korábbi szerződés sem bizonyult hosszú távon tartósnak. Egyetlen tűzszüneti megállapodás sem alkalmas arra, hogy a felek rendezzék a vitás kérdéseiket, esetleg lemondjanak a korábbi céljaikról. Csak arra jó, hogy felkészüljenek egy későbbi küzdelemre. A legfontosabb kérdéseket most csupán félretették. Hogy mennyi ideig hallgatnak majd a fegyverek? Némi optimizmusra adhat okot, hogy mind a két oldalon kimerültek a szemben állók. A hamászosok most előmerészkedhetnek majd az alagutakból, megpróbálhatják újra szervezni az alakulatokat, miközben Izraelnek továbbra is figyelnie kell a gázai mozgolódásokra, Szíriára, Libanonra, a Jemenből támadó huszikra. 

Benjamin Netanjahu miniszterelnök jócskán adós maradt a háború kitörésekor tett ígéreteivel. Nem csitult az országban a feszültség, a túszdráma ezzel nem ért véget, az összes fogoly elengedése nem szerepel napirenden.

Pontosan e nyitott kérdések miatt gondolom átmenetinek a tűzszünetet. Valóban nem sikerült megvalósítani, amit a miniszterelnök eredetileg ígért: a Hamászt nem semmisítették meg, szó sincs minden túsz szabadon engedéséről, a terroristák az első lépésben mindössze 33 foglyukat engednék el, köztük az összes nőt, beleértve a katonanőket, valamint a gyerekeket és az 50 év felettieket. Egyelőre még abban sem tudtak megegyezni, hogy ki fogja a gázai területet uralni a jövőben? Vállalja majd a palesztin hatóság? Vagy ismét a Hamasz kezébe kerül a terület közigazgatása? Nyilván ez utóbbiak szeretnék megkaparintani. 

A vitás kérdések között emlegetik az úgynevezett Philadelphia-folyósó sorsát. Miről van szó?

A Philadelphia-folyosó, más néven Philadelphia útvonal az izraeli kódneve egy keskeny, mintegy 100 méter széles és 14 kilométer hosszú földsávnak, amely a Gázai övezet és Egyiptom határa mentén helyezkedik el. Miután Izrael 2005-ben egyoldalúan kivonult a Gázai övezetből, megkötötték a Philadelphia Egyezményt Egyiptommal. Ez felhatalmazta Egyiptomot, hogy 750 határőrt telepítsen az útvonal mentén, akik járőrözhetnek a határon. A határ gázai oldalát a Palesztin Hatóság ellenőrizte egészen a Hamasz 2007-es hatalomátvételéig. Akkor Egyiptom és Izrael lezárta a Gázával közös határokat. A Philadelphia útvonal egyik célja az volt, hogy megakadályozza az illegális anyagok, beleértve a fegyverek és lőszerek bevitelét, valamint a lakosság mozgását Egyiptom és a Gázai övezet között. Rafah környéke most is aktív konfliktus helyszíne volt az izraeli–Hamasz háborúban, beleértve a határátkelőt, amelyet részben le is zártak. Most ezekről az egyébként határmenti területről levonul az izraeli hadsereg, ami mindenképpen azt jelzi, hogy azért vannak olyan kérdések, amelyekben kölcsönös jószándék esetén meg lehet állapodni.  

Ha a legérzékenyebb kérdések rendezéséről szó sincs a megállapodásban, mi indokolja a világszerte tapasztalható „hurráoptimizmust”? 

Úgy látom, a megállapodás bejelentését az amerikai adminisztráció személyi változásai indokolták. A napokban új elnök költözik majd be a Fehér Házba, a leköszönő elnök és az utódja is valami fontos lépés részeseként akart bekerülni a hírekbe. A tárgyalásokról kiszivárgott hírek is arra utalnak, hogy a háttérben az amerikai szándékok motiválták a feleket. Hogy egy ilyen napi politikai érdekek mentén kicsikart egyezményt mennyi ideig lehet majd betartani? Izrael amennyire lehet, tartani fogja magát ahhoz, amibe most belegyezett, mert a kétoldalú amerikai kapcsolataik így kívánják. Legfeljebb, amikor már tovább kellene lépni egy tényleges békemegállapodás felé, majd akkor fognak kitalálni különböző indokokat, amiért ezt vagy azt nem lehet meglépni. A kormányon belül is vannak komoly ellentétek, nem mindenkinek tetszik még ez a mostani megállapodás sem. Főleg az, hogy így kötötték meg. Nem lennék meglepve, ha majd egyik percről a másikra felbomlana a tűzszünet, mert elkezdenék egymást lövöldözni a Gázában maradt izraeli katonák és az óvóhelyekről, a barlangokból, az alagutakból kibújt terroristák. Ezért sem vagyok optimista.

A szerződés része, hogy a lakosság visszaköltözhet az északi területekre…

Egyelőre az izraeli hadsereg kivonul a lakott területekről, illetve a gázai lakosság visszamehet arra az északi területre, ahol a leghevesebb harcok folytak. Hangsúlyozom: csak a lakott területekről vonulnak ki, ami azt jelenti, hogy védelmi pozíciót foglalnak el. Ha úgy látják, hogy a másik oldalon a tűzszünet megsértésére készülnek, akkor azonnal bevonulnak ismét. Ez a visszaköltözés sem lesz egyszerű, az izraeliek biztosan szigorúan ellenőriznek majd mindenkit, mielőtt beengedik a megszállt területre. Bőven lesznek korlátozások: azokat a személyeket, akik részt vettek az október 7-i támadásban, azokat nem engedik vissza a gázai területekre, sőt, azokat sem, akikről tudható, hogy korábban embert öltek. Még egyelőre nem jelentették be, hogy hová, de Izrael ragaszkodni fog ahhoz, hogy ezeket a terroristákat mindenképpen „exportálják” valahová külföldre. Ezért mondom, hogy félmegoldás született. Mindenesetre jobb annál, ami eddig történt, hiszen a túszok közül – ha nem is mindenkit – azért sokat szabadon engednek, és ha a felek be tudják tartani a tűzszünetet, az sem zárható ki, hogy hat hét után ezt még továbbiak is követhetik. 

Ha még életben vannak…

Pontos adatokat senki sem tud, de a megállapodásban az is benne van, hogy a holttestek cseréjére is sor kerül majd.

A világ úgy ünnepli a megállapodás hírét, mintha ez a kétállamiságot megteremtő béke felé vezető út lenne.

Én nem így látom. A független palesztin állam létéről egyelőre szó sincsen. Egyelőre tűzszünetről és fogolycseréről beszélnek. Békéről semmiképpen. De még a fegyveres küzdelem végéről sem! Mindenki tudja, hogy a térség katonai konfliktusainak lezárása Netanjahu politikai jövőjének végét is jelenthetné. Bírósági tárgyalások kezdődnének, és egy beláthatatlan kimenetelű kormányváltás lenne. Ezért a miniszterelnök számára létkérdés a mai bizonytalan politikai és katonai helyzetet fenntartása.

A KlikkTV témához kapcsolódó korábbi, 2024. jan. 7.-i adása itt nézhető meg: