A Hattyúdal lesz hétfőn a Színház- és Filmművészeti Egyetem „utolsó előadása”

Pénteken délután tartotta a SZFE szenátusa jelen összetételében utolsó megbeszélését. Pénteken délután, a szenátus hetekkel ezelőtti meghívására, a legutolsó utáni pillanatban sem ment ki a függöny elé meghajolni a kommunisták elleni hősi harcok frontvonalában vitézkedő Vidnyánszky Attila, az érintettekkel váltandó egyetlen büdös szó nélkül teszi be a fenekét az új vezetői garnitúrával elsejétől a Színház- és Filmművészeti Egyetem trónszékébe.

Vidnyánszky Attila a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház főrendezője, az Emberi Erőforrások döntés-előkészítő testületének, a Színházművészeti Bizottságnak, és a színházművészet szakmai érdekeinek védelmét ellátó Magyar Teátrumi Társaságnak elnöke, a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karának művészeti rektorhelyettese, a Madách Imre Nemzetközi Színházi Találkozó művészeti vezetője, a Nemzeti Színház vezérigazgatója augusztus elejétől a Színház és Filmművészeti Egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumi elnöke.

Vidnyánszky Attila – bár számtalan, kizárólag a kormánymédiában elhangzott kijelentése szerint – folyamatosan kommunikál, a mai napig nem ült le érdemben tárgyalni az egyetem szenátusával, hallgatói önkormányzatával, pedagógusaival – egyetlen közvetlenül érintettel sem.

Vidnyánszky Attila viszont a kormány által megalakított kuratórium vezetése mellett – mely kuratóriumban két olajipari felső vezető is tag –, szerdán megalakította az SZFE felügyelőbizottságát. Bár az SZFE javaslatokat tett a felügyelőbizottság tagjaira is, és ahogy a kuratóriumba, úgy ide is jelölte az egyetemi közösség egy elismert tagját, de a kormány figyelmébe ajánlotta például Csóti Józsefet, az Alkotmánybíróság gazdasági főigazgatóját, korábban több színház gazdasági vezetőjét. Bár a minisztérium kért ajánlásokat a kurátorok személyére az SZFE-től is, ám azok közül egyet sem fogadtak el: a felterjesztettek között szerepelt Eötvös Péter zeneszerző, Udvaros Dorottya színművész és Röhrig Géza, az Oscar-díjas Saul fia főszereplője. Palkovics minisztériuma azonban ezeket a neveket figyelmen kívül hagyta, ellenben a felügyelőbizottság tagjai egytől-egyig közismerten a kormány hű emberei, mint például:

– Nemcsák Károly, a József Attila Színház igazgatója, a Vidnyánszky vezette Teátrumi Társaság tagja, fideszes események rendszeres résztvevője;

– Szapáry György, Orbán Viktor korábbi tanácsadója, washingtoni nagykövete, 2015 óta a Magyar Nemzeti Bank elnöki főtanácsadója;

– Windisch László, a második Orbán-kormányban minisztériumi főosztályvezető, 2013-tól a Magyar Nemzeti Bank alelnöke.

Vidnyánszky Attila a jelek szerint, „csak akkor hajlandó először személyesen beszélni az SZFE vezetőivel, amikor már teljes jogú főnök, vagyis jogilag kétségbe vonhatatlanul felülről beszél. Miközben zavarban lesz, félszeg lesz, mert nehezére esik majd a szemekbe nézni, ezért lesütött szemmel fog mondani valami olyasmit, hogy ’nem, idén nem Mohácsi indít osztályt, hanem én’, és felvetett fejjel fog ígérni, pénzt, új kampuszt, nemzetközi kapcsolatokat a posztszovjet harmadvonalból, és mindenkinek biztonságot. Vigyázat: ilyenkor hazudik. Ő, aki a számára baráti csicskamédiában egyfolytában a beszélgetés, egyeztetés szükségességéről beszél, másképp, mint hatalmi pozícióból, még sosem tárgyalt senkivel. és akkor most jöhetnek az ötletek, hogy ki itt a komcsi...”

Vidnyánszky Attila a SZFE diákjai és tanárai helyett, a közmédiában osztotta meg az egyetem jövőjét illető gondolatait, miszerint a színész- és rendezőképzés mindig ideológiai alapon történő dolog volt, nagyon fontos intézménye volt a kommunista rezsimnek, és úgy véli, „sajnos most is az”. Álláspontja szerint, „csak egyféle, balliberális gondolat mentén történik a képzés, és aki azt mondja, hogy nincs ideológiai ráhatás, az hazudik”./.../ „Csak az a rendszer lesz igazságos, amelyikben mindenféle gondolat mentén lesznek tanárok és mindenféle esztétika helyet kap” s „ez nem egy magán-valami, mert akkor érteném ezt a hőzöngést, de ez nem egy magánintézmény, a magyar állam dönt úgy, hogy így fogja működtetni.” Továbbá: „Itt egyszerűen arról van szó, hogy ott van egy klikk, egy bagázs – és tisztelet a kivételnek mert egy sor nagyon tisztességes szakember, aki nagyon szívesen várná meg, hogy mi történik, és reménykedve néz a változások elé.”  Meggyőződése, hogy „az olyanok, mint a leszámolást váró Ascher Tamás, manipulálják, hergelik a diákokat” mert „az a politikai erő, amely nem tudja megemészteni tíz éve, hogy nincs hatalmon, mindenhol eszközt keres, hogy megszerezze a hatalmat”. A nyilatkozó jelenlegi hatalmi pozícióit fentebb felsoroltuk.

Vidnyánszky Attila sértett, téveszméktől csöpögő, övön aluli és még alább lévő vádaskodásainak következtében, távozott az intézményből Gáspár Máté, Zsámbéki Gábor, Székely Gábor. Ez utóbbi támadása mellett már nem ment el szó nélkül a kiváló színész és nem mellesleg Vidnyányszky Attila Nemzeti Színházának tagja, Blaskó Péter sem. Ő az alábbi posztban jelezte, hogy:

„Itt valami nagyon nincs rendben.

Gyurcsány Ferenc földönfutóvá akarja tenni Vidnyánszky Attilát, a Petőfi Irodalmi Múzeum vezetője eközben kommunistázza Székely Gábort, akit Bayer Zsolt egyenesen „a p*csába” küld el.

Van itt egy volt miniszterelnök, aki lekurvaországozta a hazáját, megverette a honfitársait, meg van egy nagyszerű ember, kiváló művész, aki 45 évvel ezelőtt beszélt egy pártkongresszuson. Igen. Csakhogy akkor egészen más világ volt. Mivel színházi ember vagyok, bizonyíthatom, hogy nem a pártkongresszusi felszólalása, hanem egészen kiemelkedő tehetsége emelte Székely Gábort a színházi szakma tetejére. Rendezései és pedagógiai munkájának eredményei kivételes emberré tették a színházi szakmában. Megkerülhetetlen tekintéllyé. Most boncoljuk fel? Söpörjük félre egész életművét azok véleménye miatt, akik bevallottan nem értenek a színházhoz?

Székelynek nemhogy joga: kötelessége figyelmeztetni fiatalabb kollégáját, hogy konszenzus nélkül nem fogadható el a Színház- és Filmművészeti Egyetem megújítása! A változtatásokról, az elképzelésekről Székely Gáborral és a többi tekintélyes színházi szakemberrel leült valaki egyetlen szót is váltani? Tudomásom szerint nem.

Hiba volt.

Székellyel, Zsámbékival, Ascherrel hét éven át jártam a világot a rendezéseikben szerepelve, sikert sikerre halmozva, fesztiválról fesztiválra. Megbecsülést, elismerést szerezve a magyar színházművészetnek. Biztos vagyok benne, hogy nem lett volna terméketlen a velük való beszélgetés.

Mi a következő lépés? Mikor szedjük elő és tesszük tönkre mindazokat, akik MSZMP-tagok voltak – nem politikusok, csak kiemelkedő magyar színházművészek. Ássuk ki halottainkat is és számoltassuk el őket, hogy más korban más eszmékben hittek? A zseni Latinovits Zoltán, a színészkirály például fél évvel a halála előtt, begyógyszerezve bár, de mégiscsak hitet tett a szocializmus építése mellett. Most akkor le Latinovits-csal is? Mégis, meddig folytatható a tetemrehívás?

Ha rajtam múlna, most azonnal megálljt parancsolnék neki – már ami a kivételes teljesítménnyel bíró embereket illeti. Olyan embereket, amilyen Székely Gábor.

Ha valakinek nagyon muszáj alpári stílusban fogalmaznia, válasszon inkább megfelelő célpontot.

Gyurcsány Ferencet például tőlem is bárki elküldheti ’a p*csába’.”

Pénteken délután tartotta a SZFE szenátusa az utolsó megbeszélését annak tudatában, hogy a három nap múlva kezdődő tanévre nem ismerik sem az új szervezeti és működési szabályzatot, sem az új alapító okiratot, amelyek legelemibb követelményei egy intézmény működésének. Azt sem tudják, hogy a kilincset alulról felfelé vagy felülről lefelé kell-e nyomni szeptember elsejétől. A pénteki megbeszélésről és a kialakított álláspontjukról közös megegyezéssel hírzárlatot tartanak hétfőig, amikor a Vas utcai intézmény utcai búcsúbáljához kötött sajtótájékoztatón közlik az álláspontjukat.

Vidnyánszky Attila, aki a kommunista seregek rutinos leverője, amolyan kárpátaljai ketrecharcos kolléga, a pénteki szenátusi ülésre – is – meghívást kapott már hónapokkal ezelőtt. Nem ment el. Pedig még csak sajtónyilvános sem volt, hanem zárt körű. S azokkal kellett volna végre beszélnie, akiket négy nap múlva irányítani fog. Évekig. Mondhatni, nem mert elmenni. Ide sem, most sem.

Vidnyánszky Attila – szégyellje magát. Leülhet. Egyes.