A Hősök terén tiltakoztak, akik nem tűrik a bántalmazók felmentését, és szolidárisak az áldozatokkal

Andrea szülőként azt mondta: azért tüntetek, mert nagyon fontos a pedofil-téma, az, hogy végre elkapják a valódi bűnösöket, és ne lehessen az ügyet elsinkófálni. Szerinte az csak féleredmény, amit eddig elértek, ennek az ügynek tovább kell mennie, az igazi bűnösökig. „Azért is vagyok itt, mert a kormány egész eddigi ténykedése nullára tette az országot, az egészségügyet, az oktatást, a gyerekek jövőjét” – tette hozzá. Azt nem gondolja, hogy a kormányban azonnal a fejükhöz kapnak, ennek a dolognak még forrnia kell sokáig, de talán átgondolják például a diákok helyzetét, mert egyre többen akarnak külföldre menni, és „ha a jövő nemzedéke kimegy, talán a kormány is felébred, hogy nem az a jövő, hogy minden fiatal itt hagy minket. De kellenek az ilyen tüntetések, mert sorban potyognak ki a csontvázak a szekrényből, és jó, hogy már ezt is elértük” – mondta. 

Vágó Csaba, a Civil Bázis tagja kifejtette: az Országos Közös Akarat és a Civil Bázis is azért tartja fontosnak ezeket a tüntetéseket, mert bárhová nyúlunk is, a kialakult hatalmi rendszer olyan igazságtalan és áttekinthetetlen módon rendezte be a magyarországi életet, hogy minden egyes eleme olyan, amiért simán ki lehetne menni tüntetni. Ez az ügy egy picit ennél több, mert itt olyan szintű anomáliák vannak, nem csak a kegyelmi kérvények elbírálásában, ami nem nyilvános, hanem abban is, hogy egy gyermekvédelmi rendszer hogyan juthat el odáig, hogy szinte mindenki biztosra veszi, az ilyen bentlakásos gyermekvédelmi intézmények valójában a gyermekek szexuális abúzusának teret tudnak adni, és igazából senkinek nem nyújtanak védelmet. Vágó Csaba szerint a gyerekeinkért, mindenki gyerekéért ki kell állni mindig, amikor erre lehetőség van. Hozzátette, ha egy évvel ezelőtt kérdezték volna tőle, hogy a tüntetések hatással lesznek-e a kormányra, akkor csak annyit tudott volna mondani, hogy minden tüntetésnek azért van értelme, hogy akár messzebbről nézve is látszódjék, létezik egy másik Magyarország, és legalább kettőről tudunk beszélni. De azért az mindenki számára káros, hogyha Nyugat-Európában valahol megy az utcán, és kiderül róla, hogy magyar, akkor tulajdonképpen Orbán országának állampolgáraként azonosítják. 

Egy év alatt az oktatási tüntetések, demonstrációk eljutottak arra a pontra, hogy egyre több ember kezdett el arról beszélni: ez az oktatási rendszer nem jó, és nem csak a pedagógusok bérezéséről, hanem itt is rendszerszintű problémákról van szó, a gyerekek jövője van veszélyben, és nem csak a mostani, hanem az eljövendő generációké is. A közvéleményben egyre hangosabb lett, hogy ezzel foglalkozni kell. Fura azt mondani, hogy siker, de első lépésként valami visszhangjuk mégis csak volt az oktatási demonstrációknak, mert ezekkel a kérdésekkel és a pedagógusok helyzetével úgy kezdett el foglalkozni a kormány, mintha kialakult volna egy párbeszéd. Vágó Csaba szerint mégiscsak eredmény, és szerinte oksági viszonyba lehet hozni azzal, hogy a társadalom nagy része elkezdett érdeklődni a probléma iránt, akár úgy, hogy a tüntetéseken részt vett, akár úgy, hogy miután a civilek tematizálták az ügyet, véleményt mondott róla. Ez hosszú évekig nem sikerült. 

Most a kegyelmi botrány is ilyen. Vágó Csaba szerint a pedofília egy nagyon extrém jelensége annak, hogy az állami gyermekvédelmi rendszer mennyire nem működik. Az, hogy a köztársasági elnök lemondott a minimum. De ha ezt nem hozzuk azzal összefüggésbe: azért mondott le, hogy ne kelljen tovább magyarázkodnia bárkinek, aki ebben benne volt – és vélhetően azért a miniszterelnök környezete elég rendesen benne volt –, akkor erre a válságkommunikációra többen azt mondják, az nem elég, hogy a köztársasági elnököt lecserélik. Eleve nonszensz az, hogy egy miniszterelnök a köztársasági elnök lecserélésében részt vegyen, de a magyar közjogi berendezkedés a kétharmados parlamenti felhatalmazás alapján már csak ilyen. Csakhogy ettől a helyzet nem oldódik meg, ugyanaz marad. Ezek a tüntetések pont arra jók, hogyha egyre többen és többen, egyre több közéleti szereplő, és egyre több influenszer belekapcsolódik, akkor egyre több ember felé tudják elvinni azt az üzenetet, hogy ez még nem elég. 

Kiss Gergő, az Egységes Diákfront elnökségi tagja elmondta: „azért tartom fontosnak a jelenlétet, mert ahogy múlt héten az Országos Közös Akarat is rendezett egy tüntetést a gyermekvédelem ügyében, ez az influenszerek által hirdetett tüntetés is ugyanarról szól, ez a fő téma. Ahogy azt az Egységes Diákfront a múlt héten is hangsúlyozta, mindenkinek szervezetebben, politikai hozzáállástól függetlenül, alapvetően kötelessége részt venni az ilyen jellegű megmozdulásokon. „Akárki szervez is ilyet, mi mindegyikre elmegyünk, és képviseljük saját magunkat” – mondta. Szerinte a kegyelmi botrány azért olyan felháborító, mert a pedofíliával szemben valóban zéró toleranciának kell lennie, ilyen ügyekben nem lehetünk toleránsak. Ez az ügy még onnan indult, hogy a bicskei gyermekotthonban milyen jellegű bűncselekmények történtek. „De, sajnos az egy köztudott dolog, hogy nagyon sok gyermekotthonban történnek ilyen abúzusok. Most leginkább ekörül folyik a közbeszéd, de egy ponton nyilván túlmutat rajta, mivel a gyermekvédelem egy sokkal tágabb dolog”. Mindehhez hozzátette: ezért is hirdette meg az Országos Közös Akarat az első gyermekvédelmi dialógust is. „Azt én a kormánytól elvárom, hogy bocsánatot kérjen a bicskei áldozatoktól, és azt is várom, hogy Orbán Viktor reagáljon erre az egész ügyre. Hisz Novák Katalin és Varga Judit lemondásán kívül még nem történt más, csak az az egyetlen alkotmánymódosítás, amit a miniszterelnök benyújtott, és ami messze nem oldja meg ezt az egész ügyet. De érdemi reakciót sem tőle, sem a kormány tagjaitól nem kaptunk. Ha a kormány valóban a pedofil bűncselekmények szankcionálásáról hoz egy még szigorúbb gyermekvédelmi törvényt, mint a jelenlegi, azzal sem oldaná meg a problémát. Ha pedig megint az történik, ami korábban, hogy az LMBTQ-közösségeket vonják bele és összemossák a homoszexualitást a pedofíliával, ahogy tették, az elfogadhatatlan lenne. Mert a homoszexualitásnak semmi köze a pedofíliához” – szögezte le.  

Iványi Gábor is üzent a demonstráció szervezőinek és résztvevőinek. A maga és egyháza nevében megköszönte a kiállását és a tiltakozását azoknak, akik a gyerekek bántalmazása, megalázása, illetve azok eljárása miatt, akiknek a törvény teljes szigorával kellene fellépniük minden visszaéléssel és hitványsággal szemben, s akiknek ellenkező esetben vállalniuk kell az igazságügyi számonkérést vagy az ebben elvárható tisztességes eljárás felelősségét és konzekvenciáit.

Üzenetében azt írta: „nincs annál megrendítőbb, mintha kiszolgáltatott gyermekeket bántalmaznak azok, akiknek szeretni, védelmezni, oktatni, támogatni kellene őket, akik szülőként vagy nevelőként élnek vissza a hatalmukkal.

Jézus nagyon szigorú ebben a kérdésben: „Vigyázzatok, meg ne vessetek egyet sem e kicsinyek közül! Mondom nektek: angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát.” (Máté 18,10) „Aki pedig egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik.” (Márk 9,42)

Lelkipásztorként és vallási vezetőként még inkább elszomorít, ha egyházi emberek nem érzik át egy ilyen helyzet elfogadhatatlan súlyát, és nem tesznek meg minden tőlük telhetőt az ilyen esetek megelőzésére, kivizsgálására, a bűnösök számonkérésére, a rendszerből való eltávolítására. És ami talán még ennél is fontosabb, ha nem próbálnak minden eszközzel tenni az áldozatok gyógyulásáért, megvédéséért, a traumák feldolgozásának elősegítéséért.

A gyerekek jogainak és a családvédelem helyzetének elfogadhatatlan volta, valamint az oktatásügy jelenlegi méltatlan helyzete szükségszerűen kapcsolódnak hozzá ehhez a hírhedtté vált ügyhöz, mely mindannyiunk szégyene és lelkiismereti terhe.

Nincs annál felemelőbb, mint amikor egy egész ország egyetért, együtt háborodik fel és azt üzeni: nem tűrjük a bántalmazók felmentését, szolidárisak vagyunk az áldozatokkal! Hozzájuk csatlakozva szeretném együttérzésemet, vigasztaló ölelésemet és bátorításomat küldeni a túlélőknek, hálámat a segítőiknek, támogatóiknak, és köszönetemet mindenkinek, aki itt és most kiáll mellettük!”