„A járvány ürügyén, a Fidesz korlátlan hatalmat szerez! Ez már nyílt diktatúra"

– Professzor úr, megnyugodott-e, hogy a felhatalmazási törvény, amely a kormánynak korlátlan hatalmat biztosítana, végül az ellenzék ellenszavazata miatt nem ment át?

– Csak a soron kívüli tárgyalást sikerült megakadályozni, hiszen a jövő héten rendes eljárásban már elfogadhatják majd a törvényt. A néhány napos halasztás nem változtat a tartalmi aggályaimon, tehát semmi megnyugtatót nem látok. Úgy tűnik, hogy végig akarják vinni, korlátlan időre akarják megszerezni a hatalmat, amire a vírusjárvány kiváló alkalmat ad. Ahogy annak idején Hitlernek a Reichstag felgyújtása jött kapóra – ha csak nem ő csinálta –, úgy a mi kormányunknak a világjárvány teremtett alkalmat arra, hogy illegitim módon bebetonozza magát a hatalomba. Ahogy látom, fel akarják oldani a mostani szabályozást – amely elvileg a járványhelyzet kezelésére vonatkozik –, és egy általános, a vírushelyzettől teljesen független, korlátlan felhatalmazást szeretnének szerezni a hatalom rendeleti úton történő gyakorlására. Ez engem nagyon zavar.

– A korábbi helyzetre azt mondta, hogy a Fidesz-kormány államcsínyt hajtott végre, és már önkényuralom van Magyarországon. Lehet ezt a definíciót cizellálni?

– Amikor még csak önkényuralomról beszéltem, akkor azt reméltem, hogy a kritikus nyilatkozataimért nem vihetnek el. Legfeljebb megfélemlíthetnek és egy sötét utcában kiverik a fogaimat. Ilyen azonban eddig nem következett be. Most viszont a BTK-ba bekerülő, rémhírterjesztéssel foglalkozó javaslatot nézve, engem ezért az interjúért, vagy egy Klubrádióban adott interjúmért akár el is ítélhetnek.

– Gondolja, hogy a maradék sajtószabadság felszámolható, nem csak a rémhíreket akarják megszüntetni?

– Bármi megtörténhet! Ennek a felhatalmazási törvénynek épp az a lényege, hogy a kormány által kiadható rendeletek tárgyát sem lehet korlátozni. Ebből egyenesen következik, hogy a sajtószabadság korlátozható, azzal a hazug indokkal, hogy az újságok rémhíreket terjesztenek. Ezen kívül bármi szabályozható, amit akarnak. Ezért ragaszkodnak hozzá. Ha nem így lenne, akkor a ma meglévő egészségügyi- és katasztrófavédelmi törvények alapján kezelnék a válsághelyzetet, próbálnák visszaszorítani a járványt. Itt azonban többről van szó. Nagy lehetőség előtt áll a Fidesz, amikor megszerzi a teljhatalmat.

– Professzor úr, szeretném megnyugtatni, a törvényt végül még nem fogadták el!

– Ugyan, a vádhatóság megvádolhat majd rémhírterjesztésért, amikor azt mondom, hogy a kormány a járvány ürügyén akar magának teljhatalmat biztosítani. Ha erre ráfogják, hogy ez rémhír, akkor ez büntetendő, s ezzel lényegében átléptünk az önkényuralomból a nyílt diktatúrába. Tudja, amikor az utcán megjelentek a katonai járőrök, nekem feltűnt, hogy az egyenruhások mutatóujja rajta volt a fegyverük elsütő billentyűjén. Azért csodálkoztam ezen, mert eddig ilyesmit csak az Afganisztánból érkezett híradó felvételein láthattunk, amint a taposóaknák között, a tálibokra vadászva osontak. Ez a szituáció a magyar település békés lakosai között csak a megfélemlítést szolgálhatja, nem a védelmet. Ez egy erődemonstráció, amit a járvány messze nem indokol. A katonák biztosan nem lőnek vírusokra, így aztán nagyon veszélyes az üzenet, hogy ugyan miért tartották a járőrök az ujjukat fegyver elsütő billentyűjén.

– A teljhatalom azért kell a miniszterelnöknek, hogy a koronavírus járványt megfékezze. Ezt miért nem hiszi el?

– Azért nem hiszem el, mert erre egyébként is megvannak az eszközei.  A katasztrófa és az egészségügyi törvény járványügyi fejezete erre bőségesen módot adna. Ez alapján még a személyek szabad mozgását is lehetne korlátozni, mert benne van a kijárási tilalom elrendelése is. Pedig az utóbbi intézkedés már nagyon súlyos, de még ehhez sincs szükség a felhatalmazási törvényre.

– A járvány nem hozhat váratlan dolgokat?

– Mondja meg nekem valaki, hogy ha a meglévő törvények alapján, ennyi eszköze van a kormánynak, akkor miért kell egy általános, és időhatár nélküli felhatalmazás rendelet-alkotásra.

– A kormánypárti képviselők azzal nyugtatták az ellenzéket, hogy ha a kormány visszaélne a hatalmával, akkor az alkotmánybíróság azonnal közbelépne. Ráadásul az ellenzék is nyomban visszavehetné a teljhatalmat. Mit szól ehhez?

– Ugyan, dehogy! Hisz' a törvény ellentmondó rendelkezést tartalmaz! Egyrészt a törvény a 3. paragrafusban valóban deklarálja a teljes felhatalmazás visszavonásának lehetőségét az országgyűlés számára. Viszont a 8. paragrafusban már az áll, hogy a parlament csak a veszélyhelyzet megszűnése után helyezheti hatályon kívül a teljhatalmat biztosító törvényt. Márpedig a jogszabály – elég csalafinta módon – úgy fogalmaz, hogy a veszélyhelyzet megszűnését csak maga a kormány deklarálhatja! Vagyis a parlament a kormány hozzájárulása nélkül nem tudja visszavonni a felhatalmazást. A hatalom visszavételének lehetőségét csak azért írták bele, hogy a miniszterelnök puffogtathassa azt a lózungot, hogy a felhatalmazás visszavonható. Ez azonban nem igaz, csak ha maga a kormány kimondja a veszélyhelyzet megszűnését. Ez tehát fából vaskarika.

– Van-e valami jelentősége annak, hogy a kormány nem volt hajlandó elfogadni azt az ellenzéki javaslatot, amely szerint Orbán a teljhatalmat csak 90 napig – tehát fix ideig – gyakorolhatja?

– Na, itt lóg ki a lóláb! Most, a járvány első szakaszában olyan pánikhangulat van, hogy egyetlen húzással – látszólag indokoltan – megszerzik a teljhatalmat. Ki tudja, mi lesz 90 nap múlva? Ma úgy látják, hogy ez a törvény most átvihető, három hónap múlva talán már nem menne át. Itt erről van szó.

– Végül is, Ön évekkel ezelőtt megjósolta, hogy a kormány teljhatalomra tör majd. Érez elégtételt?

– Ugyan, dehogy. Megdöbbenek, mert látom, hogy nem tévedtem. Ez egyébként logikus folytatása annak az útnak, amire a kormány 2010-ben rálépett. Néha felidézik még a 2012-ben született, Államcsínytevők” című írásomat, amelyben valóban arra figyelmeztettem a társadalmat, hogy bizony, államcsíny készül. A Fidesz választási győzelme után született választási törvény elfogadását követően pedig már jeleztem, hogy befejeződött az államcsíny. A kizárólagos hatalomgyakorlásnak, az önkényuralomnak az alapját már akkor lerakták, s most a felhatalmazási törvény ezt a folyamatot zárja le. Hogy Bárándy Pétert idézzem, a kormány felteszi a koronát az önkényuralmi törekvéseire. Ez azonban már nem jogi, hanem politikai kérdés.

– Úgy gondolja, hogy ha egy hét múlva a kormánytöbbség megszavazza magának a teljhatalmat, akkor a járvány lezárulta után, önként nem mond le róla?

– Ha a 90 napos határidőt elfogadta volna a kormány, akkor az azt jelentené, hogy a rendeletek, amelyeket a veszélyhelyzet miatt hoztak, automatikusan érvényüket vesztették volna. A kormány ez ellen nem tudna tenni semmit, mert az átmeneti felhatalmazás erről szól. Miután ezt a korlátozást nem fogadja el, ezért okkal feltételezhetjük, hogy ragaszkodik a megszerzett hatalomhoz.

– Viszont, ha már nincs veszélyhelyzet, akkor nem törvényi kötelessége annak feloldása?

– Nézze, a tömeges bevándorlási válsághelyzetet már öt éve tartják fenn, miközben nem látok bevándorló tömegeket. Semmilyet sem. Legfeljebb az elítélt Macedón miniszterelnököt látom itt, menekültként. Ha erre hivatkozva, a válsághelyzetet kifejezetten törvénysértő módon fenntarthatják, akkor miért akarnának a teljhatalomról lemondani. Főleg úgy, hogy a válsághelyzet megszüntetése érdekében, az alkotmánybíróság egyetlen lépést sem tesz.

– Gondolja, hogy az alkotmánybíróság akkor sem lépne fel, ha a kormány megtartaná a teljhatalmát?

– Nem tenne semmit, de ne csodálkozzon, ha a történtek után én bármit el tudok képzelni. Öt éve nem szünteti meg az alkotmánybíróság a törvénytelenül fenntartott bevándorlási válsághelyzetet, akkor miből gondolja bárki, hogy a vírusjárvány lezárulta után fellépnek a kormány által kierőszakolt teljhatalom ellen?

– Az önök tiltakozó petícióját, amit a kormány felhatalmazása ellen fogalmaztak, néhány óra alatt tízezrek, egészen pontosan hatvanezer ember aláírta. Lehet, hogy tömeges lesz a tiltakozás, mert az emberek rájönnek, hogy mi forog kockán?

– Úgy gondolom, hogy az ország népe okosabb, mint amilyennek mutatja magát. Megéltem ’56-ot, kiderült számomra, hogy a magyar nagyon béketűrő, kompromisszumra törekvő nép, de azt már nem szereti, ha hülyének nézik. Itt pedig most teljesen világos, hogy mit akar a miniszterelnök, hisz' teljesen kilóg a lóláb. Ezen kívül, a rendszerváltás utáni alkotmánybíróság olyan alkotmányjogi kultúrát teremtett Magyarországon, amelynek birtokában az emberek világosan látják a dolgokat. Már a hentes is tudja, hogy mi a visszaható hatályú törvényhozás. A képzett értelmiség pedig látja, hogy milyen sötét dolgokra készül a kormány. Ma már egy nagyobb kör látja, hogy ha a hatalom olyan törvényt akar elfogadni, amely a kormányt határidő nélkül bármire felhatalmazza, akkor ott valami nagyon bűzlik. Nem vagyok ugyan híve annak, hogy az utcán dőljenek el a dolgok, de lassan túl vagyunk azon a ponton, amikor a helyzetet jogi úton meg lehetne javítani. Nyilvánvalóan nem jogállamban élünk már, a kormány pedig elszánta magát, hogy akár erőszak alkalmazása révén is megtartsa a hatalmat. Az ilyen helyzet rendre az utcán végződik. Most ugyan csak arról szól a vita, hogy meghozzák a felhatalmazási törvényt, de az egész meg van hintve járőröző, géppisztolyos katonákkal. Tehát a kormány nagyon veszélyes útra lépett.