A jelek szerint csak szavakban fontosak a „nyuggerek”
Évente, januártól novemberig, 11 hónap alatt több, mint 100 ezer nyugdíjas veszíti életét a KSH statisztikái szerint. A nyugdíjak reálértékének KSH által kimutatott növekedése csupán abból adódik, hogy a nyugdíjasok egy viszonylag alacsony nyugdíjjal rendelkező része meghal, másfelől viszont az újonnan belépők magasabb kezdőnyugdíjjal kezdik meg idős éveiket. „A kormánynak szavakban fontos a nyugdíjak vásárlóértékének fenntartása, ezt mintegy vívmányként mondják a nyugdíjasoknak, a valóságban azonban az aktív keresők jövedelmének reálértéke emelkedik, ezzel szemben a nyugdíjasokét egy életre befagyasztják. Ez aligha vívmány” – mondta a Hírklikknek Herczog László, a Nyugdíjas Szervezetek Egyeztető Tanácsa (NYUSZET) tanácsadó testületének elnöke.
A jelenlegi gazdasági helyzetet nézve, a nyugdíjprémium reménye aktualitását vesztette. A jogszabály szerint, ha az infláció legalább 1 százalékponttal meghaladja az év eleji nyugdíjemelés mértékét, akkor visszamenőleges hatállyal jár a kiegészítő nyugdíjemelés, vagyis nyugdíjkorrekciót kell végrehajtani. Ha ennél kisebb az eltérés, akkor novemberben egy összegben kapják meg az egész évre vonatkozó különbözetet az idősek, és az ezzel növelt összeg lesz a következő évi nyugdíjemelés alapja. 2024-ben – finoman szólva – „enyhe” GDP növekedéssel számol a Nemzetgazdasági Minisztérium, bár először 4,5 százalék volt a terv, de még ha ez teljesült volna, annak alapján sem számíthatnának nyugdíjprémiumra a nyugdíjasok. A másik feltétel – a költségvetési hiánycél – szintén nem teljesült.
A nyugdíjemelések bérindexálását 2009-ben a Bajnai-kormány alakította át úgy, hogy a béremeléseket csak azokban az években lehet figyelembe venni, amikor a gazdasági növekedés meghaladja a 3,5 százalékot, ám 2011-ben ezt a feltételt eltörölte az Orbán-kormány, így azóta kizárólag az inflációhoz kötik a nyugdíjemelést. „Nem véletlen, hogy azóta a nyugdíjaknak a keresetekhez viszont aránya évről-évre csökken. Míg 2010-ben 65 százalékon állt, most már csak 53 százalékát érik el az átlag kereseteknek az átlag nyugdíjak” – mondta Herczog László, és hozzátette: az olló fokozatosan nyílik.
Úgy látja, mindez rendszerszintű probléma, amiből a jelenlegi nyugdíjszabályok nem mutatnak kiutat. A szocilista-liberális kormányok idején ennek a svájci indexálás elejét vette, akkoriban az éves nyugdíjkorrekció kiszámításakor 50 százalékban az inflációtól, 50 százalékban a keresetek növekedésétől függött a nyugdíjak emelése. Azokban az években, amikor jól ment a gazdaságnak, infláció felett emelkedtek a nettó bérek, ami magával húzta a nyugdíjakat is, vagyis nőtt azok reálértéke. A gyengébb években viszont ez a szabály fordítva működött: ha a nettó bérek emelkedése elmaradt az inflációtól, akkor a reálbérekkel együtt a nyugdíjak reálértéke is csökkent.
„Nem azt mondom, hogy egy az egyben azt a rendszert kellene visszaállítani, de valami hasonlót a gazdasági lehetőségek függvényében ki kellene dolgozni. A NYUSZET -ben számtalanszor megfogalmaztuk, hogy a nyugdíjak reálértékének megőrzése komoly társadalmi feszültségeket okoz, egyébként nemcsak az aktívak és a nyugdíjasok között, hanem a nyugdíjas társadalmon belül is. Egyik oldalon igazságtalanság, hogy ha valaki 10-15 évvel ezelőtt ment nyugdíjba, akkor a jelenlegi járandósága csak az akkori fogyasztásának a reálértékét őrzi; a másik oldalon jogosan sérelmezik, hogy ugyanolyan életpálya mellett, aki most lép ki a munka világából, annak sokkal magasabb reálértéken számítják ki a nyugdíját” – magyarázta a szakértő, aki szerint persze önmagában örvendetes, hogy a gazdaság közép- és hosszútávon általában fejlődik, de semmi sem indokolja, hogy nyugdíjas és nyugdíjas között ekkora különbség lehessen.
A kormányzati politikusok megszólalásaiból az olvasható ki, mintha mélységesen a szívükön viselnék a felelősséget a nyugdíjas korú népesség életszínvonalának megőrzéséért, a valóságban azonban egészen más a helyzet. Az év végére időzített esetleges nyugdíjkorrekció azt jelenti, hogy az idős emberek egy éven át meghitelezik az államnak az amúgy ki nem fizetett, de őket már korábban megillető járandóságukat. Időről-időre ki is számítják a jelképesen a nyugdíjasok fogyasztói kosarába kerülő termékek árának alakulását, de az ellátmányuk emelésekor nem ezt, hanem az általános infláció mutatóját veszik csak figyelembe. Hiába tudja mindenki, hogy az éltesebb korosztályok kiadásai között nagyobb szerepük van az élelmiszereknek, a gyógyszereknek és a rezsi árának, a drágulást ezekben a kategóriákban csak két évre visszamenőleg kalkulálják. A NYUSZET-nek ebben is vitája van a kormányzattal, azt gondolják, akár már egy évre visszamenőleg is figyelembe lehetne venni ezeket az inflálódó árakat. „Azt mindenképpen látni kell, hogy különösen azoknál okoz napi anyagi gondokat az élelmiszerárak infláció fölötti drágulása, akiknek alacsony a nyugdíjuk. Ők azok, akiknek költségvetésében az élelmiszerek részaránya az átlagnál jóval magasabb, a hónap végén gyakran nélkülözniük kell” – állapította meg Herczog László. A számukat több százezerre teszik, ha a kormány valóban szívügyének tekintené a sorsukat, külön kellene valamilyen korrekciós mechanizmust beépíteni a legalacsonyabb ellátmányok emelésére. A nyugdíjas szervezetek szinte kivétel nélkül javasolták ezt, de ez ideig hiába.
Az Európai Unió szorgalmazott egy magyarországi nyugdíjreformot, amelyre az OECD meghívott szakértői tettek is javaslatot, de ennek sorsáról bizonytalanok az információk. A múlt év vége volt a tanulmány elkészítésének határideje, 2024 nyarán kellett volna vitára bocsátani, majd 2025-től bevezetni. Másfél hónappal ezelőtt nyilvánosságra kerültek ennek bizonyos részletei, amelyek „valahogyan kipattantak”, de akkor a kormány határozottan elhatárolódott a javaslatok elfogadásától. Más, konkrét javaslatokkal sem álltak elő, sőt, úgy tűnik, hogy nincs is szándékukban bármiféle változtatás. Egyébként az OECD szakértőinek javaslata a nyugdíjas szervezetek támogatását sem nyerte el, mert ahogyan Herczog László fogalmazott: „a szerzők hosszú távban gondolkodtak, és csak a nyugdíjak fenntarthatósága volt az egyetlen szempont, amit vizsgáltak, de a rendszer mai problémáival a javaslat egyáltalán nem foglalkozik.”
Szűk két esztendő múlva ismét országgyűlési választások lesznek, a hazai belpolitikai viszonyokat azonban alaposan felforgatta a tavasszal színre lépett Tisza Párt sikere. A választások előtt a Fidesz mindig tett valami gesztust az idősebb szavazóknak, ez aligha lesz másként 2025-ben. A napokban nyilvánosságra került jövő évi költségvetésben ismét számolnak a 13. havi nyugdíjak kifizetésével, és talán egyéb „hangulatjavító” intézkedések is szóba kerülnek majd.
„A politikai műhelyek terveibe nehéz belelátni, de a nyugdíjas korú választók megnyeréséért mindig harcolnak a pártok. 2026-ban – a mai kilátások szerint – a korábbinál szorosabb lehet a kormánypártok és az ellenzék küzdelme, alighanem a Tisza Párt is ígér majd valamit a nyugdíjasoknak, s akkor arra a kormánynak is valamilyen módon reagálnia kell. Mi általában minden párttal keresünk konzultációs lehetőségeket, megkerestük őket is, szerettük volna megtudni, hogyan gondolkodnak a szüleik, nagyszüleik nemzedékéről, de egyelőre még nem avattak be minket” – árulta el Herczog László.
