A jóakaratú D.T.
„A jóakaratú magyar emberek viszont tudják: Szent István Napja közös nemzeti ünnepünk, Magyarország születésnapja. És ha valami, hát éppen a tűzijáték élménye mutatja meg, hogy összetartozunk – akár tetszik ez a budai zsúrpubinak és más ellenzéki fontoskáknak, akár nem. Ennyi.” (részlet Deutsch Tamás augusztus 13-i bejegyzéséből).
D. T. úrnak az augusztus 20-i tűzjátékkal kapcsolatos bejegyzése a fenti mondatokkal zárul. A nemzeti összetartozásról nekem egy másik ünnepünk is eszembe jut (március 15.) és az attól elválaszthatatlan 12 pont (Mit kíván a magyar nemzet). Nos, a fontos kordokumentum úgy kezdődik, hogy „Legyen béke, szabadság és egyetértés”! Jól „megrágom” az egyes szavakat és azon töprengek, hogy az elmúlt 177 év alatt a fenti három követelés közül melyik és milyen mértékben valósult meg hazánkban? Mert, ha nincs társadalmi béke, ha korlátozottak a szabadságjogok (gyülekezés) és szinte egyetlen kardinális kérdésben sincs nemzeti konszenzus, akkor miként élhetjük meg most sok millióan az összetartozás nemes és felemelő érzését?
Tovább megyek, és sokadszor elolvasom a 12 pontot. Nem vállalkozom részletes elemzésre, egyszerű állampolgárként – abszolút laikus módon – közelítek néhány pontjához:
- Tapasztalva a honi közmédia mindent eluraló hazugságáradatát, úgy gondolom, hogy a jelenkor magyar sajtószabadsága (1. pont) nem felel meg a 19. századi márciusi ifjak által követelt feltételeknek.
- „Felelős ministeriumot Buda-Pesten.” - így a 2. pont. Látva a Honvédelmi Minisztériumot (és első számú emberét) sírva fakadok. Míg a NATO-bázisnak helyet biztosító Kecskeméten csípőfogóval „felfegyverzett” banditák vadászgépeket fosztogatnak, addig a HM vezetője azzal dicsekszik, hogy „a Magyar Honvédség egy H225M helikopterrel segített Podgoricában a lángok megfékezésében. 66 merítéssel összesen 132.000 liter vizet juttattak a közeli tavakból a kritikus helyekre. Büszke vagyok katonáink helytállására!” Figyeljenek a szövegre: egy helikopter bevetéséről van szó! A katonáinkra én is büszke vagyok, a miniszterre kevésbé, ezért – vállalva a kritikát – módosítom az eredeti 1848-as követelést: „Felelős minisztereket Budapesten”! Ez a követelésem a nemzetgazdasági tárcára is érvényes.
- Csak megemlítem a törvény előtti egyenlőség kívánalmát (4. pont) és a közös teherviselés hangsúlyozását (6. pont). Terjedelmi korlátok miatt visszafogom magam, úgy hiszem, számos kedves olvasó megérti, hogy miért is említettem meg e két sarkalatos követelést.
- „Nemzeti Bank.” (9. pont). Magyarországnak a reformkorban nem volt önálló jegybankja, amely a pénzügyeket szabályozta és felügyelte volna, azt az Osztrák Nemzeti Bank látta el. A forradalmat követően a magyar kormány a Pesten székelő Magyar Kereskedelmi Bankot ruházta fel jegybanki szerepkörrel, a szabadságharc leverését követően elakadt a kezdeményezés. Az első önálló magyar jegybank végül csak 1924-ben alakult meg. 2025-ben természetesen még mindig létezik a Magyar Nemzeti Bank, de nem hiszem, hogy a márciusi ifjak olyan nemzeti pénzintézetről álmodtak, amelyből csak azt nem lopták el, ami nem volt lebetonozva. A vagyonlenyúló alapítványok maffiózó tagjai biztosan „összetartoztak”, a kollektív lopás élménye erős kötőanyag!
- Befejezésül: „Egyenlőség, szabadság, testvériség!” – jó olvasni ezeket a gyönyörű szavakat, de rögtön elkomorul az ember arca, ha a mai magyar közéletben ennek megvalósulását keresi. A megmagyarázhatatlan vagyoni differencia pökhendi hangsúlyozása és a társadalmi szolidaritás hiánya együttesen gátolja, nehezíti a kiegyensúlyozott emberi kapcsolatok kialakulását. A tisztességes versenyben riválisok küzdenek egymással, a sportszerűtlen küzdelemben az ellenfelek ellenséggé válnak!
Tisztelt Deutsch Úr! Ön lekezelően „ellenzéki fontoskáknak” nevezi azokat a honfitársainkat, akik pazarlónak ítélik az augusztus 20-i rendezvénnyel kapcsolatos költéseket. Ezzel a megjegyzésével mindent el is árul a demokrácia-felfogásáról, ami az enyémmel ellentétes. Ön és eszmetársai Európa perifériájára vezették hazánkat, kifosztották és lejáratták Szent István országát! Ön európai uniós képviselőként (!) folyamatosan a közösség és az együttműködés ellen agitál, ami megbocsáthatatlan cselekedet. Ezek a politikai bűnök hivalkodó és drága tűzjátékkal nem tehetők semmissé. Maradjunk – szelíden és szolidan - annyiban, hogy Ön és én csak annyiban tartozunk össze, hogy ebben az országban születtünk, magyar állampolgárok vagyunk és mindkettőnknek „D” betűvel kezdődik a vezetékneve.
