A jobbító szándékú, valódi párbeszédnek nincs alternatívája

Hiller István, az MSZP oktatáspolitikusa és választmányi elnöke május 1. alkalmából a Városligetben tartott fórumon beszélt az oktatásról. Azzal kezdte, hogy a szocialisták számára ez a nap nem egyszerűen munkaszüneti nap, hanem valós ünnep, a munka ünnepe sok évtized óta, és hazánk Európai Unióhoz csatlakozásának napja 19 éve. De Ferenc pápa magyarországi látogatásáról sem felejtetett el említést tenni. Hozzátette: hallják számos honfitársunk szavát is, „túl sok az elválasztó fal, és túl kevés az összekötő híd”. Ha ez így van, az MSZP-seknek, mint szociáldemokratáknak, el kell mondaniuk, hogyan gondolkodnak magukról, az országról, a nemzetről. 

Kifejtette, a szociáldemokraták békepártiak, bárki bármit mond. De arra is felhívta a figyelmet, ebben az országban békétlenség van, az van a magyar kórházakban, a boltokban, a munkahelyeken, de az van a magyar iskolákban is. 

Az iskolai békétlenséget nem lehet rabszolgatörvénnyel, státusztörvénnyel rendezni. Az iskoláknak és a pedagógusoknak több pénz és több szabadság kell. A békétlenségre ez a megoldás, és nem a rabszolgatörvény. 

A magyar szociáldemokraták, az MSZP „sztorija” az, hogy akarták, és hozzá is járultak ahhoz, hogy békés legyen a rendszerváltás, és mindmáig büszkék erre. Horn Gyula és Kovács László pártjaként tettek is a NATO-tagságért, ahogy aláírták, hogy hazánk belépjen az Európai Unióba, és most is azt akarják, hogy ez a haza a tagja maradjon. Megemlítette, hogy az MSZP Szombathelyen a párt polgármesterének irányításával már akkor segített az embereken a Covid alatt, amikor a kormány nem. A XIII kerületi szocialista polgármester irányításával példaértékű szociális programot csinálnak. Ez a politikai közösség szabad és erős önkormányzatokat akar. Ezt több tucat polgármesterük, és többszáz önkormányzati képviselőjük képviseli. Az MSZP az a párt, amely hisz a haza és haladás ügyében, amely patrióta és európai, miközben a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméit együtt vállalják a magyar hazaszeretettel. Együttműködő Magyarországot, tárgyalást és megoldást akarnak. „Ha ez így lenne, akkor már rég nem arról beszélnénk, hogy mikor érkezik meg a pénz, hanem arról, hogyan használjuk fel jól honfitársaink érdekében”. Hiller István hozzátette, „az ajtónk mindenki előtt nyitva áll”. Beszélt arról is, amíg Magyarországon egy jómódú, nagyvárosi családban született fiú, és egy kistelepülésen szegény családban született kislány között – akik ugyanolyan képességűek, és szorgalmasak – többszörös különbség van érvényesülési lehetőségeikben, addig a magyar szociáldemokrácia feladata és kötelessége világos, amire szociáldemokrata elődeik kötelezik, de erre kötelezi őket a jövő is. Ehhez azonban változni és változtatni kell. A kormánykritika szükséges, de nem elégséges. Az örökös ellenzékiséggel szakítani kell, amihez az szükséges, hogy a párt maga legyen az önálló állítás. „Politikusnak nem bűn gondolkodni, tanulni, tanácsot kérni és meghallgatni!” 

Hiller István beszélt arról is, hogy amikor látja a tüntető diákok arcát, amikor beszélget kirúgott tanárokkal, akkor nem kétséges számára: a mások meghallgatása, és meghallása az út. Hisz' sokkal több ember akarja ezt az utat, mint ahányan ezt most kimondják, vagy kimondhatják. A szociáldemokrácia célja a megoldás, nem az örökös viszálykodás. Sokkal több olyan ember van, aki a békétlenség helyett a biztonságot akarja, egy összetartó, és együttműködő országot kíván. Az MSZP ezt akarja, falak helyett hidakat. 

Nahalka István oktatáskutató a Polgár Alapítvány részéről a PDSZ fórumán beszélt az oktatásról. Azt mondta, vissza kell mennünk a történelemben 2010-ig, mert akkor valami nagyon fontos történt a magyar oktatással, ami a mai napig befolyásolja a helyzetet, és úgy tűnik, még egy darabig fogja is. Hogy meddig, az majd kiderül. Az oktatásban, az oktatáspolitikában akkor nem csak egy váltás történt az előző évekhez képest, hanem az oktatáspolitika hátraarcot csinált. Ma Magyarország oktatási rendszere a leginkább esélyegyenlőtlenséggel sújtott, legszelektívebb oktatási rendszer, ezt a nemzetközi felmérések is bizonyítják. A fejlesztési folyamatok borzasztóan központosítottak, de a pedagógusok érdekképviselete is visszaszorult az utóbbi időben, és ma már a pedagógusok az egzisztenciális helyzetüket tekintve is fenyegetettek. Gondoljunk csak a sztrájktörvényre, a státusztörvényre és a teljesítményértékelésre. Állandó támadás alatt áll a hazai pedagógiai rendszer. Baj az is – tette hozzá –, hogy sztrájkolni és tüntetni kell, „pedig rengeteg dolgunk lenne”. 

Nahalka István szerint a tanárok mozgásterét addig szűkítette a kormány, hogy mára gyakorlatilag „pedagógiai betanított munkások dolgoznak az iskolákban”.  Pedig a kor azt kívánná, hogy a pedagógus minél inkább önálló, autonóm legyen. 

Rácz Béla, az 1 Magyarország Kezdeményezés társalapítója arról beszélt, hogy a szegregáció kapcsolható a lakhatási helyzettel is. Szerinte úgy nőnek fel nemzedékek, hogy a roma és nem roma gyerekek nem is találkoznak, rossz minőségűek az iskolák, 16 évre szállították le az iskolakötelezettséget, s ez mind-mind nagyon rossz helyzetet teremt.

Rácz elmondta, hogy „az együttműködésnél indul el minden”. Ha lenne diákok, szülők és tanárok között együttműködés, az jó kiút lehetne. „A párbeszédet kellene kialakítani, ez nagyon fontos, és nem csak a kormányzaton múlhat, hogy sikerül-e.”

A PSZ Zala Megyei Szervezete a közelmúltban fórumot tartott. A megye 40 kis és nagy iskolájában dolgozó 1230 pedagógus megkérdezése után kiderült, közülük 889 írta alá azt a nyilatkozatot, amelyben elutasítják a státusztörvény-tervezetet, és felszólítják a kormányt, vonja azt vissza. Senki nem hivatkozhat arra, hogy a törvénytervezet előnyös a szakma, a tanulók, a pedagógusok számára. Ilyen ellenállás és elutasítás mellett bevezetni új jogállást rendkívül felelőtlen dolog a kormány részéről, hiszen tovább súlyosbítja az ágazat válságát. 

A pedagógusok folytatják a küzdelmet, mert szerintük nincs alternatívája a jobbító szándékú valódi párbeszédnek. Visszalépni, belátni a tévedést nem gyengeség, hanem bölcsesség – tették hozzá.