A kampány idején sem szünetel a korrupció

– Gyurcsány és Orbán kijelentéseit ön hogyan értékeli? A kampány meghatározó témája a korrupció lehet?

– Sajnos a korrupció már jó ideje a legfontosabb kampánytéma. Például a 2010-es választásokon jelentősen hozzájárult a Fidesz sikeréhez az, hogy a megelőző nyolc év korrupciós botrányait emlegették. Volt miről beszélniük, hiszen a Transparency International Magyarország már 2008-tól kezdődően arra figyelmeztetett, hogy a korrupció kezd intézményesülni és állami méreteket ölteni. Emlékezzünk csak az autópálya építésekkel, vagy a sukorói kaszinóval kapcsolatos botrányokra. A Fidesz, miután kétharmados többséget szerzett, be is tartotta az ígéretét és rendet tett. Persze úgy, hogy elsöpörte a korrupcióban a konkurenciát és a NER formájában egy még kiterjedtebb, még kártékonyabb rendszert hozott létre. De kétségtelen, hogy mivel a korrupció már 2010 előtt is súlyos probléma volt, érthető, ha a mostani kampányukban visszamutogatnak erre. Már csak azért is tehetik, mert a mostani ellenzékben is jelen vannak néhányan azok közül, akik 2010 előtt meghatározói voltak a politikának.

– Mi a helyzet az ellenzékkel? Ők mennyire jogosan beszélnek a korrupcióról?

– Azzal nem értek egyet, hogy az ellenzék győzelme esetén visszatérne a 2010 előtti politika. Sok minden változott azóta, és a korrupció csak rosszabb lett Magyarországon. Aligha kell ismételnem a Transparency International által már oly sokszor elmondottakat, miszerint a NER a korrupciót a maga természetességében, mint a kormányzás egyik eszközét használja. Ebből a szempontból jogosnak tartom, hogy az ellenzék is ezt a témát tartja fontosnak a kampányában. Ám összességében azért azt kell mondanom, hogy a korrupció magyarországi elterjedése közös felelőssége mind a 2010 előtti, mind pedig az utána következő kormányoknak.

– Az ellenzék arról beszél, hogy a pálya lejt a kormányoldal felé. A Fidesznek sokkal több hagyományos kampányeszköz áll rendelkezésére. Nagyságrendekkel több a plakáthelye és az állami média is szinte kizárólag a kormány propagandáját közvetíti. Az ellenzéknek maradnak az online eszközök. Ezeknél mennyire lehet nyomon követni a kampányköltéseket?

– A legnagyobb és legfontosabb online eszköz a közösségi média. Márpedig a Facebook korábban jelezte, hogy minden reklámköltést nyilvánosságra hoz. Így viszont akár tetszik, akár nem, pontosan nyomon követhető, hogy melyik párt mennyit költött Facebook reklámokra. Így ezzel nem is lenne gond.

– Akkor mivel lehet?

– Az úgynevezett harmadik szereplők költéseivel. Mert például a CÖF, vagy a Megafon, amelyek reklámjait az Állami Számvevőszék nem sorolja a Fidesz kampányához. Így aztán jócskán van lehetőség az ellenőrizhetetlen kampányköltekezésre.

– De a törvényi szabályozás csak szab valamilyen határt ennek?

– A Transparency International korábban már többször felhívta a figyelmet ezekre a kiskapukra. De mégis előfordultak egészen elképesztő esetek. Például az, amikor Koncz Zsófia, a tiszaújvárosi fideszes jelölt csak a Facebbokon több mint 5 milliót költött reklámra, pedig a törvény az egész kampányára engedélyezett volna ennyit, ám ő a teljes keretet „kimaxolta” a Facebookon. Amikor a Transparency szóvá tette a közösségi média költések ügyét, az ÁSZ azt találta mondani, hogy az itt elköltött pénz nem számít kampányfinanszírozásnak. Ezt az álláspontját azóta már megváltoztatta, legalábbis ezt ígérte, de változatlanul nem figyel a harmadik szereplők általi kampányolás költéseire.

– Tehát ha jól értem, az idei kampány sem lesz mentes a törvénytelen túlköltekezésektől?

– A lehetőségek adottak és a politikusok magatartása sem változott. Úgyhogy szinte biztosan lesznek megint visszaélések. De nehéz is ezekkel szembemenni, mert a kormány már évek óta kampány üzemmódban kommunikál. A Rogán Antal vezette kabinetminisztérium folyamatosan ontja a kormánypropagandát. Márpedig ezt is a választási kampány részének kellene tekinteni. Nyilván az ÁSZ majd ellenőrizni fogja a Fidesz költéseit is, de az eddigiek szerint feltehetően csak laza lesz a számonkérés. Bár most már a Facebookon megjelenő reklámok költségeit is a kampányhoz sorolják, de a már említett harmadik szereplőket – mint a CÖF, vagy a Megafon – még mindig nem tekintik a kampány részének és az általuk fizetett hirdetéseket nem is számolják ide. Az ellenzékre viszont szigorú elszámoltatás vár, legalábbis akkor, ha az ÁSZ tartja magát az eddigi, mondjuk úgy, részrehajló – félrenéző – gyakorlatához.

– Ha már az elszámoltatást említette, mi a helyzet a kis, vagy inkább kamupártokkal? Mennyire tartja szigorúnak, hogy a jelölteknek legalább a szavazatok két százalékát, a pártoknak pedig egy százalékát kell megszerezniük, különben visszafizettetik velük az állami támogatást?

– Ez akár lehet annak is mércéje, hogy melyik párt mennyire komoly. A Magyar Kétfarkú Kutya Párt eddig mindig meghaladta az egy százalékos küszöböt, de más pártok a közelébe sem jutottak ennek. A küszöbértékre vonatkozó szabályozás amúgy megfelelő lenne, de önmagában mit sem ér a visszafizetési kötelezettség, hiszen annak nem lehet érvényt szerezni a gyakorlatban. Legutóbb például 3 milliárdot nyeltek el a kamupártok, amiből összesen csak úgy másfél milliót tudtak visszafizettetni.

– Mit lehetne tenni ez ellen?

– A Transparency International már többször tett javaslatot a kampányfinanszírozás átláthatóvá tételére és arra, hogy miként lehetne korlátozni a kamupártok megjelenését. Például utófinanszírozással, kincstári fizetési számlán tartott támogatással és harmadik szereplős kampányolás elszámoltatásával. Egyszerű, könnyen megvalósítható javaslatok ezek. De eddig sosem kaptunk érdemi választ a kormánytól az indítványainkra. Enélkül viszont nem lesz lényeges változás most sem. Az állami támogatás visszafizettetése láthatóan eddig sem tartotta vissza a kamupártokat és nem is fogja ezután sem. Olyan ez, mintha a lakásunkat csak biztosítással akarnánk védeni. Persze fontos a biztosítás, de az erős ajtózárat, vagy a riasztót nem tudja helyettesíteni és aligha tartja vissza a betörőt attól, hogy kirabolja a lakásunkat.