A képviseleti demokrácia alapértéke az „egy ember, egy szavazat”

A fideszes hatalom alapköve az elmúlt 12 évben háromezer alkalommal módosított választási törvényben keresendő – vélik az előző választási eredményeket értékelő szakértők. A kormánypárt mindig az adott időszak politikai érdekeihez szabta a szabályokat. A Fidesz alkotmányos többségű hatalmának kétségkívül megkerülhetetlen sarokköve az egyfordulós választás, és a rendszerváltozáskor létrehozott választókerületek határainak átrajzolásával megalkotott politikai hadszíntér – állapítja meg Kovalcsik Tamás is, és hozzáfűzi: a 2010 óta berendezkedett kurzus azonban sohasem engedte meg magának azt a luxust, hogy csupán egy társadalmi csoporttól, vagy gazdasági szereplőtől tegye függővé magát. Az uralkodó párt sokáig kikezdhetetlennek hitt pozíciója sem kizárólag a választási játékszabályokból fakad, némi politikai tehetséggel már sokkal korábban alkalmazkodhatott volna hozzájuk az ellenzék.

A választási térkép-szakértő úgy látja, a következő parlamenti választást demokratikusabb keretek között lehetne lebonyolítani, ha a kormánypárt hajlandó volna korrigálni a kerületek lakossági aránytalanságán. Erre egy javaslatot is letett a pártok asztalára, ugyanis a döntés nem tűr halasztást: a választókerületek határain az idén december 31-ig módosíthat a parlament.

Ma a T. Házban 199 képviselő foglal helyet, 106 képviselőt választanak közvetlenül az egyéni választókerületekből (OEVK), 92 mandátumot pártlistáról osztanak és van egy nemzetiségi listáról bejutó honatya is. Az ország irányításának sorsa tehát döntően az egyéni választókerületekben dől el. Ezért sem mindegy, miképpen húzzák meg azok határait. 

A választókerületek népességének eltéréseiből fakadó aránytalanságokat ráadásul még tetézi az úgynevezett győzteskompenzáció intézménye is. Ez alapján a pártlistákra nemcsak a listákra, valamint a vesztes jelöltekre leadott szavazatok kerülnek föl, hanem az egyéni körzetekben a nyertesre adott, a győzelemhez minimálisan szükségest meghaladó szavazatok is töredékszavazatnak minősülnek. Ez azt jelenti, hogy például 2022-ben a Csorna székhelyű Győr-Moson-Sopron megyei 3-as választókerületből nemcsak az ellenzéki lista kapta meg pluszban töredékszavazatként az egyéniben vesztes Kovácsné Varga Ildikóra leadott 10 592 szavazatot, hanem a kormánypártok listája is kapott 24 526-ot győzteskompenzációként. Gyopáros Alpárra ugyanis 35 119-en szavaztak, 24 527-tel többen, mint az ellenzék jelöltjére. Ezáltal ebből a kerületből a győztes lista két és félszer több szavazattal lett kompenzálva, hiszen azok a szavazatok nem kellettek az egyéni győzelemhez. Az elmúlt három választáson a Fidesz–KDNP csupán a győzteskompenzáció révén 5-6 plusz listás mandátumot szerzett, vagyis ennek köszönhette kétharmados parlamenti többségét is.

„Az országgyűlési képviselőket a választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján választják.” Ez áll Alaptörvényünkben, de valóban érvényesül az egyenlőség alkotmányos elve a választásokon? „Valóban ugyanannyit ért-e egy somogyi vagy tolnai honfitársunk szavazata 2022. április 3-án, mint azé a választóé, aki a budapesti agglomeráció valamely településén szavazott? Sajnálatos módon a válasz az, hogy nem!” Kovalcsik Tamás ezzel magyarázza, hogy miért van szükség időről-időre a választási körzetek átrajzolására. A törvény szerint, amennyiben az egyéni választókerület szavazásra jogosultjainak száma az országos átlagtól 20 százalékban eltér bármelyik irányba, az Országgyűlés módosíthatja a választókerületek határait. Más szavakkal: amennyiben egy körzetben túl sok, vagy túl kevés választó él, ezáltal aránytalanná válik maga a térfelosztás, a törvényhozónak közbe kell lépnie, és módosítania kell a térképen.

A 2022-es választás idején már hét olyan Pest megyei választókörzet is volt, amelyek olyan mértékben népesedtek túl az évek alatt, hogy a törvény által előírt 20 százalékot is meghaladta az eltérés, miközben például Tolna megye mind a három egyéni választókörzete szinte elnéptelenedett és a negatív irányú eltérés csaknem elérte az említett 20 százalékot. A kétharmados többségben lévő kormányzat azonban nem lépett, és különös módon, a saját maga által írt Alaptörvény és választási törvény rendelkezéseit is teljesen figyelmen kívül hagyva, fenntartja ezt az állapotot. 

Mit jelent ez pontosan a gyakorlatban? A Dunakeszi központú Pest megye 5-ös számú körzetében több mint 97 ezer választásra jogosult szerepelt legutóbb a névjegyzékben, míg a Dombóvár központú Tolna 2-esben mindössze 58 ezer. Eszerint Dunakeszin vagy Gödön egy egyéni jelöltre leadott szavazat politikai súlya durván feleakkora, mint egy dombóvári vagy bonyhádi választóé, ha azt vesszük alapul, hogy hány egyéni jelöltre leadott szavazatból lesz végül egy parlamenti mandátum. „Természetesen érdemes megkülönböztetni a szándékolt politikai manipulációt a népesség mozgásából fakadó aránytalansági problémától, amely független e választók pártszimpátiájától” – magyarázza a kutató, és megjegyzi: „ahol egyéni kerületeket is kijelölnek, érdemes folyamatosan felülvizsgálni a kerülethatárokat annak érdekében, hogy a korábban már leírt szavazategyenlőség elve érvényesülhessen. Ezért javasoljuk az országgyűlési egyéni választókerületi rendszer kötelező felülvizsgálatát minden harmadik választás után.”

Az aránytalanság megszüntetésének első lépéseként figyelembe kell venni, hogy az egyéni választási körzetek nem léphetik át a vármegyék határait, ezért először a vármegyékhez rendelt egyéni mandátumszámot kell újra osztani, az országos kerületszám változatlansága mellett. Ez ugyanis korlátozza, hogy az adott vármegyében mekkora kerületeket lehet átlagosan kialakítani. Ennek az elvnek az alapján Pest vármegyében túl kevés, míg Tolna és Somogy vármegyében túl sok a kerület, hiszen míg Pest megyében az átlagos eltérés pozitív irányban éri el majdnem a törvényi maximumot, addig az utóbbiaknál ez negatív irányban áll fenn.

Az átcsoportosított mandátumszámok meghatározásánál érdemes figyelembe venni a demográfiai változásokat annak érdekében, hogy a kerülethatárok minél inkább fenntarthatók legyenek. Azokban a vármegyékben, ahol korábban növekedett a népesség száma, érdemes az országos átlag alatti népességű kerületek kialakítására törekedni, míg ahol csökkent, ott inkább felfelé érdemes eltérni, véli a kutató. Pest vármegyében minimum hárommal növelni kellene a választási kerületek számát, összesen tizenöt választókerületet kellene kialakítani a hosszú távú fenntarthatóság érdekében. 

A választókerületek országos számának változatlansága mellett a Pest vármegyéhez hozzáadott három kerületet valahonnan „el kell venni”. A legkézenfekvőbb az volna, ha két elnéptelenedő vármegyében, Somogyban és Tolnában ritkítanának, mivel ezek választókerületeiben eleve bőven átlag alatti a népességszám. Somogy esetében a négy egyéni mandátumból három maradna, ami csökkentené az átlagos választókerületi eltérés abszolút értékét, Tolna vármegyében a jelenlegi három választókerületből kettő maradna, amivel a demográfiai folyamatok alapján hosszú távon a kiegyenlítődés irányába változna a rendszer.

Budapest volt az első olyan területi egység, ahol a kerületszám-csökkentés hatására mérséklődött volna az átlagos eltérés. A főváros népessége eleve csökken, három választókerületében is alacsony volt a népesség 2022-ben. A belváros lakófunkciójának megszűnése eleve indokolja az itt lévő választókerületek újragondolását. Ezek alapján Pest vármegyében három új választókerületre volna szükség, egy-egy Somogy és Tolna vármegyei, illetve budapesti választókerület rovására. 

„Tekintettel a főváros csökkenő népességére és a belvárosi részek kiürülésére, a külső kerületek kialakításának módosítását nem tartanám indokoltnak: a legtöbb választókerület 10 százalék alatti abszolút értékben tért el az országos átlagtól 2022-ben” – mondja a kutató. Némi korrekciót a Dunán átnyúló 1-es választókerület esetében javasol: megszüntetné a dunai „átkelést”, ezzel egy olyan vegytisztán budai kerület jönne létre, amely magában foglalja az I. és a XII. kerület egészét, illetve a II. kerület kis részét. A pesti oldalon lévő részt két különböző választókerület kapná meg annak érdekében, hogy a közigazgatási határokat a lehető legkisebb mértékben lépje át a javaslat.

A pártszimmetria módszere alapján javasolt választókerületi beosztás ugyanolyan mértékben kedvezett volna 2022-ben a kormánypártnak, mint a 2011-ben megalkotott. Ennek a módszernek a lényege, hogy a szemben álló felek választókerületi eredményeit egységesen úgy növelnék vagy csökkentenék, hogy országosan egyenlő szavazatarányuk mellett hány kerületet nyerne egyik vagy másik fél. Ebben a tekintetben a Fidesz–KDNP 56, az egyesült ellenzék 50 egyéni mandátumot szerzett volna. Ha pedig az ellenzék szerez 53 és a Fidesz–KDNP 37 százalékot, akkor a kormányzópártok még mindig 35 választókerületben győzedelmeskedtek volna, szemben az ellenzék 2022-ben megszerzett 19 egyéni mandátumával. Ezen a helyzeten az általunk javasolt rendszer sem arányosított volna.

A szakember a tavasszal politikai szereplővé vált Tisza párt szempontjából is elemezte a helyzetet. A területileg kiegyenlítettebben szereplő új politikai formáció eredménye jóval közelebb van a 2024-es eredeti eredményhez, mint az ellenzék volt 2022-ben. A Kovalcsik Tamás által javasolt kerületi rendszerben június 9-én Magyar Péterék még eggyel kevesebb kerületet nyertek volna, mint a jelenlegi kerületi rendszerben, ami abból adódik, hogy a fővárosban csökkentenék a kerületek számát. A Fideszen kívüli tábor részleges összefogását feltételezve, a javasolt kerületi rendszer érdemben nem befolyásolta volna a Tisza mandátumszerző képességét, sőt, részben javítaná is, hiszen az újonnan megalakult párt rendkívül erős a kerületszámmal bővülő fővárosi agglomerációban.

A többi vármegye választókerületeinek számát nem szükséges módosítani, ezekben egyetlen olyan választókerület sincs, amelyben 2022-ben 20 százalékot meghaladó mértékben tért volna el az országos átlagtól a választópolgárok száma. „A következő felülvizsgálati ciklus alkalmával azonban érdemes lesz Csongrád-Csanád és Fejér vármegyék demográfiai trendjeit figyelni, mivel ezekben akadtak 15-20 százalékos eltérésű kerületek” – figyelmeztet többek között Kovalcsik Tamás választási  térkép szakértő a KSH Területi Statisztika című folyóiratában megjelent tanulmányában.