A kistulajdonosok befektetéseit már senki nem képes megvédeni
Olvasom kedvenc napilapomban, hogy az ATM készülékek leszerelésével és a takarékszövetkezeti fiókok/kirendeltségek tömeges bezárásával több, mint kétezer hazai község marad a jövőben alapvető pénzügyi szolgáltatás nélkül. Ez azt jelenti, hogy a magyarországi települések kétharmadában nincs, és nem is lesz mód pénzfelvételre, hitelügyletek lebonyolítására.
Nagy a kétségbeesés, hiszen úgy tűnik, hogy tovább gyengül a kistelepülések lakosság megtartó képessége és romlik a községek lakosságának életminősége.
A takarékszövetkezeti fiók a magyar falu elengedhetetlen tartozéka, olyan, mint a bolt, a kocsma és a heti piac. Közösségi tér, ahol - nem csak áru- és pénzforgalom realizálódik, hanem - információcsere is történik. Az ATM-es busz (mobil bankautomata) vészmegoldásként persze bevethető, bár a hírek szerint ma még nem jut megyénként egynél több négykerekű bank, és a „túrajárat” utolsó állomásaira gyakran kifogy belőle a pénz.
A helyi önkormányzatok és polgármesterek, közgyűlési elnökök, a magyar vidék – elsősorban kormánypárti – parlamenti képviselői ölbe tett kézzel konstatálták illetve 2013-ban szolgai módon megszavazták, hogy hogy a magyar állam - többségi tulajdont szerezve a szövetkezetek bankjában (Magyar Takarékszövetkezeti Bank Zrt.) – szemérmetlenül kisajátítsa a magántulajdonláson alapuló szövetkezeti vagyont, ezzel megszerezve az egész rendszer feletti irányítás jogát.
A zsákmány értékes: több, mint ezer településen 1.600 szövetkezeti hitelintézeti fiók, cca. egymillió ügyfél. Napjainkban is folyik a takarékszövetkezetek integrációja (egyesítése) és 2020-ra - a Takarékcsoport keretében – egy nagy univerzális bank fogja működtetni az egykori szövetkezeti vagyont. Miért gondolja bárki (polgármester, közgyűlési elnök, helyi pártkorifeus), hogy Magyarország új, várhatóan egyik legnagyobb bankja a falusi emberek, a vidéki kisegzisztenciák érdekeit fogja szem előtt tartani?
A több száz fiók bezárását, az ATM – készülékek tömeges leszerelését nyers üzleti logika vezérli: veszteséget egy percig nem finanszíroz az új pénzügyi formáció. Az új tulajdonosi kör a nem rentábilis alkotóelemeket likvidálja, a vidéken élő emberek még meglevő pénzét pedig a központi bank szivattyúzza ki, és a jövőben nyereséges üzletágakba fekteti.
Működő szövetkezet hiányában a kistulajdonosok befektetéseit és a lakosság érdekeit már senki nem képes megvédeni. A helyi vezetők most persze panaszkodnak, siránkoznak, hiszen jól tudják: tovább folytatódik az általuk vezetett település gazdasági és szociális leépülése. Előbb-utóbb rájuk sem lesz szükség, hiszen tehetetlenül és szinte szótlanul nézték végig az általuk irányított falu kisemmizését.
