A Klubrádió ügye csak a jéghegy csúcsa

– Ön szerint jogszerűen járt el a hatóság a Klubrádió ügyében?

– Már erre az egyszerű kérdésre sem könnyű válaszolni. A törvény szövegéből következően igen, hiszen a Médiatanács azért alkalmazott szankciót, mert kétszer is késve nyújtottak be egy táblázatot. A jogszabály azonban nem súlyoz a jogsértések között. Szövegéből ítélve, mindegy tehát, hogy éppen gyűlöletbeszédről van-e szó, vagy két excel-tábla hiányáról. A Klubrádió semmilyen érdemi, tartalmi szabályt nem sértett meg, sem a reklámozás előírásait, sem az emberi méltóságot, de még csak a kiegyensúlyozottság követelményét sem. Egy formális, az összes rádiónak kihívást jelentő elvárásnak nem tett időben eleget, csak késve. Ezzel valóban megvalósult a jogsértés. Ugyanakkor az már nem igaz, amit a Médiatanács állít, hogy nem lehet másképp értelmezni a törvényt. Két rádió esetében – az egyik az Inforádió – korábban nem voltak ennyire szigorúak. Így saját magának mondott ellent a hatóság, innentől kezdve viszont nyilvánvalóan hátrányos megkülönböztetést alkalmazott. Így nem hivatkozhatnak arra, hogy a jogszabályt nem lehet másképpen értelmezni.

– Ezek után a bíróság jogszerűen járt el, amikor nem adott helyt a Klubrádió keresetének, vagy dönthetett volna másképp is?

– Én nagyot csalódtam a bíróságban, elsősorban azért, mert nagyon leegyszerűsítette a kérdést. Egyáltalán nem vette figyelembe, hogy a jogszabályt már korábban másképpen is értelmezték, ezzel tehát hozzájárult a diszkriminációhoz. Szerintem a bíróság nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy részletesen vizsgálja a kérdést. Itt ugyanis eltekintettek attól, hogy figyelembe vegyék: a hatóság ugyanazt a jogszabályt máskor már másképpen értelmezte. Egyszerűen lusták voltak az ügy értelmezésekor, miközben hivatkozhattak volna akár az alaptörvényre, akár az európai közösségi jogra. Mindegyiknél találhattak volna olyan diszkrimináció-ellenes szabályokat, amelyekre hivatkozhattak volna. A bíróság azonban megelégedett azzal a formális jogértelmezéssel, ami valóban következik a jogszabály szövegéből, de nem gondolta tovább, nem vett figyelembe más körülményeket. Ily módon pedig egyértelműen kedvezőtlenebb helyzetbe került a Klubrádió, mint a versenytársai.

– Mondhatjuk azt, hogy politikai döntés született?

– Nem erre utaltam. Az azonban tény, hogy a Klubrádió a 2010-es évek elején csak hosszú versenyfutás után tudta megőrizni legalább a budapesti frekvenciáját. Nyilvánvaló tehát, hogy a jelenlegi kormánypolitika nem szívleli ezt a médiumot. Azt is kimondhatjuk, hogy a Fidesz médiapolitikájában eddig is nyíltan törekedett a kritikus hangok elnémítására. A bírósági ítéletben talán nem játszott szerepet a politika, nem is megy szembe a joggal, egyszerűen csak egy túl kényelmes döntés.

– Elég jelentős a nemzetközi visszhangja annak, hogy ezek után hétfőtől az internetre kényszerül a Klubrádió. Ennek lehet hatása a továbbiakra?

– Nagyon szkeptikus vagyok. Régóta visszhangozzuk már, hogy nemzetközileg miképpen ítélik meg a magyar médiahelyzet kínjait. 2010 óta másunk sincs, csak visszhangunk, csakhogy ezzel eddig sosem mentünk semmire. Engem tehát nem nagyon hat meg, mit mond az Európai Bizottság, vagy akár a francia és az amerikai diplomácia, amíg ezek a sajnálkozások sem jogi, sem politikai aktusokban nem öltenek testet.

– A Klubrádió sorsa azonban felveti azt a kérdést is, hogy kinek van túlsúlya a magyar médiában? A hatalom szerint továbbra sem az ő híveiknek.

– Pedig ez már régen átbillent a Fidesz-közeli média oldalára. Ezt a médiát a hatalmon lévők az adóforintokból tartják el, és nem azért, hogy a köznek jó legyen, hanem csakis a saját érdekükben. A média másik része – adománygyűjtésből, meg reklámokból, amennyi még abból elérhető – valamilyen módon megpróbál túlélni a nagyon szűkös piaci lehetőségek között. Őket szerintem nem lehet balliberálisnak nevezni, kormányellenesnek pláne nem. Sokkal inkább helytálló, ha megállapítjuk, náluk végeznek valódi újságírói munkát. Nem kiszolgálni akarnak valamilyen érdeket, hanem tájékoztatást kívánnak nyújtani a nyilvánosság számára, be akarnak mutatni különböző álláspontokat. Ők anyagi értelemben brutális kisebbségben vannak, alig van erőforrás, amihez hozzáférnek. A Fidesz-média mintegy négyszer annyi erőforráshoz jut – ideértve az állami reklámokat is –, mint a többiek. Utóbbiaknak jut a maradék húsz százalék. Nagyon régóta nem lehet arról beszélni, hogy itt bármilyen egyensúlyi állapot lenne. Aki ezt vallja, az egyszerűen képmutató. Ugyanakkor persze mindez nem jelenti azt, hogy ezt a rengeteg erőforrást jól ki tudja használni a Fidesz-közeli média, hiszen a tehetséget nem csak pénzzel mérik. Márpedig a kormánypárti orgánumok – a TV2-től a megyei lapokig – nagyon sok tehetségtelen emberrel vannak teletömve. Ennek eredménye, hogy az RTL Klub híradója még mindig nézettebb, mint a TV2-é, a Telex is feljött egy fél év alatt, tehát vannak rá példák, hogy a független média jó eredményeket produkál a közönség elérésében, de persze ezt erőn felül teszi és nem kiegyenlített pályán. A mérések azt mutatják, hogy a Fidesz-médiának összességében nagyobb a közönsége, ráadásul ezért szinte nem is kell nagyobb erőfeszítést tennie.

– Az ön által említett tehetségtelenség magyarázza, hogy a kormánypárti politikusok változatlanul a balliberális média túlsúlyáról beszélnek?

– A sok pénzzel gyakran csak rontanak a helyzeten. A megyei lapok példányszáma például radikálisan csökkent. Egy évtizedekig jól működő piacot sikerült tönkretenni azzal, hogy teletömködik propaganda-üzenetekkel. Az olvasók közül erre már egyre kevesebben vevők. Bekebelezték a nagy olvasottságú Indexet, amely ellensúlyt jelentett az Origónak. De az is tény, hogy a TV2 össz-nézettsége – a rengeteg pénz hatására – nagyobb, mint az RTL Klubé. Az interneten már megszűnt a független média túlsúlya, még a hetilapok piacán maradt dominanciájuk –  elsősorban a HVG révén.

– De nem tartják kontraproduktívnak az ellenzéki hangok elhallgattatását?

– Ha úgy gondolnák, már pár éve abbahagyták volna. Ám ettől nem tartanak. Súlyos hiba lenne azonban, ha a médiát önmagában értelmeznénk. A média csak egyik szegmense mindannak, ami alakítja a választói magatartást. A Fidesz nagyon tudatosan épített fel egy olyan feudális rendszert, ahol van néhány hűbéres, nekik vannak jobbágyaik, és ebben a függőségi rendszerben a propaganda is jobban hat. Hiába tudja sok ember, hogy hazudnak neki, hiába látják már évek óta, hogy migránsokról csak a tévében beszélnek, a valóságban nincsenek itt, egyszerűen olyan kiszolgáltatott helyzetben élnek évek óta és annyira reménytelennek látszik a változás, hogy mindez odaköti őket a Fideszhez. Ez egy nagyon komplex és elnyomó függőségi rendszer eredménye, aminek csak egyik része a média.