Nem volt szükség az MNB-alapítványokra, mégis 260 milliárdot tettek beléjük
Simor András szerint az MNB-alapítványok létrehozása már önmagában is indokolatlan volt, a jegybanki pénzek sorsának ellenőrzésére pedig éveken át lett volna lehetőség. A volt jegybankelnök a Klikk TV Börtön ablakában című műsorában arról beszélt, hogy az alapítványi rendszer kialakításának és működésének több pontján is felmerülhet a felelősség kérdése, miközben az MNB függetlenségére hivatkozva a kormány szerinte nem háríthatja el a saját ellenőrzési lehetőségeit.
Simor szerint nem volt szükség az alapítványokra
Simor András szerint már az MNB-alapítványok létrehozásának célszerűsége is megkérdőjelezhető. Az alapítványok hivatalosan olyan, társadalmilag fontos területeket támogattak volna, mint az oktatás vagy a pénzügyi kutatások, csakhogy a jegybank ezeket saját költségvetéséből, alapítványok nélkül is finanszírozhatta volna. Mint mondta, korábban, az ő elnöksége idején is támogatott hasonló célokat az MNB.
A volt jegybankelnök szerint különösen nehezen indokolható a 260 milliárd forintos vagyon létrehozása, miközben a támogatások éves összege mindössze 1-2 milliárd forint körül mozgott. A konstrukció indokaként azt hozták fel, hogy a tőkét befektetik, és csak a hozamot fordítják támogatásokra. Simor szerint azonban ez egy magánalapítványnál érthető lehet, a jegybank esetében viszont nincs ilyen hosszú távú finanszírozási kényszer. Úgy vélte, az alapítványok létrehozásának egyik következménye az lett, hogy a pénzek kikerültek a közvetlenebb ellenőrzés alól.
A közpénz jelleg kérdésében az Alkotmánybíróság döntése egyértelmű volt: az alapítványokba került pénz továbbra is közpénz maradt. Simor szerint az MNB az alapítói jogait sem veszítette el, hiszen a kuratórium tagjait visszahívhatta és lecserélhette.
Szerinte az MNB függetlensége nem jelentett teljes ellenőrizhetetlenséget
A műsorban szóba került az is, hogy miért nem történt érdemi előrelépés az MNB-alapítványok ügyében, miközben a nyomozás már folyik. Simor András úgy fogalmazott: az ügyészség szervezeti működése eltér a bíróságétól, az ügyészek ugyanis utasíthatók. Saját tapasztalatai alapján azt valószínűsítette, hogy politikailag érzékeny ügyekben nem teljes sebességgel haladhattak az eljárások.
Az MNB gazdálkodásának ellenőrzése kapcsán Simor határozott különbséget tett a jegybank alapfeladatai és egyéb tevékenységei között. A monetáris politika és a pénzügyi felügyelet területén valóban érvényesül a jegybanki függetlenség, az ingatlanok, az alapítványok vagy az ezekhez kapcsolódó gazdálkodás azonban szerinte nem tartozik ebbe a körbe. Mint mondta, az Állami Számvevőszéknek lett volna lehetősége ellenőrizni az alapítványokat, ráadásul erre éveken keresztül lett volna mód.
A felügyelőbizottság szerepét is problematikusnak látja. Simor elmondása szerint az ő jegybankelnöki időszakában az MSZP-kormány alatt működő testület keményen, de alapvetően szakmai alapon ellenőrzött. A Fidesz-kormány idején kinevezett új testületet viszont saját tapasztalata alapján „nagyon erős politikai színezettel” működőnek írta le. Szerinte a Matolcsy-korszak felügyelőbizottsági jelentéseiben egészen 2025-ig alig jelent meg érdemi kritika.
„Nagyon sok ember van itt, aki tehetett volna, de nem tett”
A beszélgetésben az MNB-alapítványokhoz kötődő ingatlanügyletek, a luxuskiadások és a jegybank székházának felújítása is szóba került. Simor a székház felújításának költségeit saját számítása alapján körülbelül 8 millió forintra becsülte négyzetméterenként, miközben az építőipari ismerősei szerint ugyanabban az időszakban mintegy 1 millió forintból lehetett egy jó irodaházat felépíteni négyzetméterenként. A különbséget ezért aránytalannak tartotta, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy egy műemléképület felújítása természetesen drágább lehet.
Simor szerint a pénzek útja utólag is vizsgálható. Ha az alapítványi pénzekből létrejött vagyongyarapodás és az érintettek üzleti érdekeltségei között összefüggés van, a nyomozóhatóságoknak azt kellene feltárniuk, honnan származott a pénz, milyen cégeken és tranzakciókon keresztül mozgott, illetve milyen eredményből származhatott.
A felelősséget ugyanakkor nem egyetlen szereplőnél látja. Felsorolta az MNB igazgatóságát, az alapítványok kuratóriumait, a felügyelőbizottságot, az Állami Számvevőszéket, a kormányt és a parlament többségét is. Mint fogalmazott, „nagyon sok ember van itt, aki tehetett volna, de nem tett”. A volt jegybankelnök szerint különösen fontos lenne, hogy egy ilyen volumenű ügynek legyen jogi következménye, mert ha egy ekkora összeg eltűnésének nincs következménye, az szerinte veszélyes üzenetet küldhet azoknak is, akik a jövőben közpénzek megszerzésére törekednének.
