A könnyen jött milliárdok hazugsága és valósága
Barazsy Ákos azt vallja, hogy „húsz évente jön ilyen kivételes beszállási lehetőség”, és hogy „akkor vegyél, amikor vér folyik az utcán”. Tripla hozamot ígér, és megjegyzi, hogy „a profik már dörzsölik a tenyerüket”.
Aki tudni akarja, hogyan jutott oda Magyarország, hogy a kórházai rogyadoznak, és hogy az orvosok, az ápolók meg a szociális munkások szégyenletes bérekért robotolnak, annak elég megismernie Barazsy Ákost, és a válasz máris kiveri a szemét. Aki érteni akarja, miért képtelen a világ szociális, zöld és fenntarthatósági szempontokat érvényesíteni a cégek profitérdekeivel szemben, aki látni akarja, hogyan lett a termékek és a szolgáltatások szabad versenyéből szociopaták világméretű, virtuális kaszinója, annak elég a Barazsy Ákos arcán lévő két kémlelőnyílásba pillantania.
Három tényre hívnám fel a figyelmet.
I. Amit ez szociopata állít, természetesen hazugság. Ha nem volna az, Barazsy Ákos az elmúlt húsz év valamennyi háborúján és katasztrófáján keresett volna. A Kárpat-medencében mindenki ismerné a nagy magyar spekuláns nevét, aki az iraki háború révén szerezte első millióit, akit az arab tavasz milliomosból milliárdossá tett, aki óriási pénzeket szakított a Krím megszállásakor, aki egy vagyont keresett Szíria rommá bombázásán, és aki hatalmasat kaszált az ausztráliai erdőtűz nyomán. Csakhogy Barazsy Ákos nem egy új Soros György, hanem egy facebook-szélhámos, aki hazudozással próbálja eladni a könyvét, s aki emberi butaságra és kapzsiságra alapozva toboroz követőket.
II. Míg Barazsy Ákos egy hazugság, az a személy, akinek hazudja magát, természetesen valóságos. Nyilván nem a magyar nyelvű facebookon házal a hulladék könyvével, nyilván nincs szüksége arra, hogy minden második bejegyzésében a mesébe illő gazdagságát demonstrálja. Ez a személy a Wall Street felhőkarcolóinak legfelső emeletein kokainozik, miniszterelnökök irodáiban lobbizik, és milliárdos segélycsomagokat zsarol ki magának az állampolgárok adójából. Ez a személy a kaszinókapitalizmus valódi nyertese. Ha a rulettkeréken kiforog a szám, melyre tétjeit helyezte, a játékasztaloknál kaszál – ha nem forog ki, kaszál a miniszterek íróasztalainál. Nyomában éhínségek és háborúk, hulladékhegyek és obszcén társadalmi különbségek tömege terem.
III. Ezt a kaszinókapitalizmust az emberiségnek le kell váltania. Ha nem teszi, az maga alá temeti – ez biztos. Nem feudalizmust akarok, és nem kommunizmust akarok. Visszatérést akarok a kapitalizmus eredeti jelentéséhez – ahhoz, hogy a vállalkozó a saját szükséglete előtt valaki másét elégítse ki. Olyan kapitalizmust akarok, amelyik fogékony önmaga kritikája iránt, amelyik fogékony a profiton kívül bármilyen egyéb szempont iránt. Olyan államot akarok, amelyik nem engedi, hogy a részvénytársaságok szabadsága monokultúrákká alakítsa az esőerdőket, el nem bomló műanyaghulladékkal szennyezze az óceánokat, megsemmisítse a nem eléggé tőkeerős cégeket. Olyan államot akarok, amelyik nem hagyja, hogy a multinacionális tőke elfoglalja a közhatalmat. Ha pedig már van egy hatékonyan szabályozó állam, attól meg kell követelni, hogy közegészségügyet, közoktatást és közbiztonságot szolgáltasson nagyjából azon a színvonalon, ahogy azt Észak-Európa államai teszik.
