A kormány béremeléssel hiteget, státusztörvénnyel fenyeget, a pedagógusok tüntetnek

„A kormány a mostani háborús idők ellenére is a rendszerváltás óta legnagyobb mértékű pedagógus béremelést tervezi, az ezt megalapozó új pedagógus életpálya törvényjavaslat – több hónapig tartó átfogó szakmai és társadalmi egyeztetést követően – hamarosan az Országgyűlés elé kerül” – írta a Belügyminisztérium (BM) a pedagógusnap alkalmából vasárnapi közleményében. Hétfőn azonban folytatódtak az új pedagógus jogállási törvény elleni tiltakozások, Budapesten ezúttal az ADOM Diákmozgalom és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) szervezett utcai demonstrációt az általuk bosszútörvénynek nevezett jogszabálytervezet ellen, amiről a Népszava tudósított. Bozzay Ákos, az ADOM Diákmozgalom szóvivője azt mondta, azért gyűltek össze, hogy megünnepeljék a pedagógusokat. Nem tüntetni, s nem kordont bontani érkeztek. Hozzátette, a szülei után a pedagógusoktól kapta a legtöbbet. Majd így folytatta: „Kedves pedagógusok, óvónénik, tanítók, tanárok, oktatók, kis tanárok, iskolapszichológusok, minden pedagógus. Talán a teljes magyar nép nevében mondhatom nektek, hogy köszönjük!” Egy tanár elmondta, azért küzdenek, hogy továbbra is szabadon elmondhassák a véleményüket az oktatás helyzetéről, ne legyen még nagyobb a már most is elviselhetetlen munkateher. „Hogy embernek érezhessük magunkat akkor is, amikor a kérdésre, hogy mi a foglalkozásunk, azt válaszoljuk, tanár vagyok, s ne nézzenek ránk lesajnálóan, se leereszkedően, hogy a pedagógus szó ne váljon szitokszóvá, se ellenségképpé.”

De vajon meddig tart a tiltakozás? Ezúttal pártelnököktől kérdeztük, a státusztörvény általi fenyegetettség, vagy a legnagyobb béremelés mantrázása leszerelheti-e a tiltakozó pedagógusokat?

Kunhalmi Ágnes, az MSZP társelnöke szerint a legnagyobb mértékű pedagógus béremelés ígérete sem fogja leszerelni a tiltakozó pedagógusokat, mivel Orbán Viktor eddig sem tartotta be az ígéretét, akármekkorát is tett. A 2010 óta tett eddigi legnagyobbat, amit önként vállalt – miszerint a pedagógusbéreket a mindenkori minimálbérhez köti – egy évig tartotta, azután visszavonta. Ma már 90 százalékos lenne a pedagógusok béremelése, ha ezt nem teszi. Az MSZP társelnöke nem hiszi, hogy innentől kezdve, bármelyik pedagógus elhinné, hogy megtörténhet a rendszerváltás óta a legnagyobb arányú pedagógus béremelés. Főleg úgy, hogy Orbán nem csak, hogy megszegte az önként vállalt ígéretét, hanem folyamatosan „Brüsszeltől” várja a pénzt. Brüsszelnek jelenleg semmi köze a pedagógusbérek finanszírozásához, az egy plusz jó dolog, hogy szeretne pénzt adni. Az MSZP úgy gondolja, a béremelést a magyar költségvetésből kellene rendezni, mivel az nemzeti hatáskörhöz tartozó terület, és jó alaposan meg is kellene emelni a bért. 

A bevezetni tervezett státusztörvénynek egyébként kettős funkciója van – véli Kunhalmi Ágnes –, az egyik, hogy túlfegyelmezze és megfenyítse mindazokat, akik a rendszerben maradnak, hiszen ilyen oktatás, és ekkora pedagógushiány mellett még többen fognak elmenni a pályáról, akik pedig a pályán maradnak, azokat túldolgoztatják. A másik funkciója pedig a hatalmi pozíció megerősítése. A státusztörvénynek az oktatási rendszerrel végérvényesen nem szakmai céljai vannak, például, hogy a putriban született kisgyerekből is lehessen fogorvos, vagy a gyerekek képességei fejlődhessenek. A közalkalmazotti státusz visszavonásával, és a pedagógusok egy új állami státuszba rendezésével ennek az autoriter államhatalomnak a fenntartása a legfőbb cél. 

De vajon a pedagógusok minimálisan magasabb bér mellett is hajlandóak lesznek a státusztörvényben foglaltakat végrehajtani? Az MSZP társelnökének erre a válasza: a pedagógusok mindig is szolgálták a rendszert. A pedagógus alapvetően a gyerekekért van, akármilyen politikai rendszer legyen is. „A pedagógusok hivatásszeretők, ezért sok mindent elviselnek. Az persze, nem mindegy, hogy kik maradnak majd a pályán. Nagyon sokan már most elmentek, és még többen fognak elmenni, de én azt hiszem, hogy egy részük mindig is tűrni fog, csak igen nagy nehézségek árán” – jegyezte meg Kunhalmi Ágnes. 

Tordai Bence, a Párbeszéd-Zöldek társelnöke szerint azokat a pedagógusokat, akik eddig tiltakoztak, már nem fogja a kormány mindenféle átlátszó dumával beetetni. A pedagógusok azok, akik – akár a szakszervezetekben, akár azon kívül – már évtizedek óta látják, hogy „miről szól ez a játék”. Úgy látja, a fiatalok, a diákok sem „veszik be” már ezt. Az a baj, hogy a „soha nem látott béremelés” belengetésével a kormány eltántoríthatja, eltérítheti, leszerelheti azokat, akik fontolgatják csatlakozásukat az újabb a tiltakozáshoz. 

Tordai Bence szerint az abszolút benne van a pakliban, hogy a kormány akár az éj leple alatt, rendeleti kormányzással, vagy akár egy nap alatt áttolva a parlamenten, bevezeti a státusztörvényt. Szerinte az egy nagyon jó állapot a kormánynak, hogy végre kitaláltak valamit, hogy a brüsszeli pénzeső kiknek is menne, kiket is kedvezményezne. Pontosan tudjuk, hogy nem erről van szó, a pedagógusokat alapvetően hazai forrásból kellene megfizetni, és ha az uniós pénzek egy része oda is menne, akkor is csak egy töredéke a béremelésüknek. A kormánynak remek kapaszkodó, hogy itt nem az Orbán-kormányt bünteti az unió, hanem direktben a tanárokat meg a magyar embereket. Erre ez nekik csodálatos érv, holott épp a fordítottja az igaz. Ám valószínűleg ennél többről is van szó. A szabadság, az autonóm gondolkodás és cselekvés Magyarországon még meglévő kis maradványainak egy része az oktatásban van, és a pedagógusok alkotják. Alapvetően ezt szeretnék letörni. Ez az a rendőrminiszteri megközelítés, ami Orbánnak nemhogy kedves, de egyenesen ennek tudatában rendelte az oktatást Pintér Sándor alá. Ez az ő társadalompolitikai céljaikat szolgálja elsősorban. 

Ám rákényszerülhet-e valamennyi béremelésre a kormány, illetve, ha bevezetik béremelés nélkül a státusztörvényt, a pedagógusok vajon egy picivel magasabb bér mellett hajlandóak lesznek azt mégis végrehajtani?

Tordai Bence szerint valamennyi béremelést adott az idén is a kormány, és beterveztek valamennyit a jövő évi költségvetésbe is, függetlenül az uniós pénzek érkezésétől. Ám, mivel ennél sokkal nagyobb arányú béremelésre számítanak a pedagógusok, és azt követelik a szakszervezetek, az érintettek meg az őket támogatók is, ezért nem hiszi, hogy egy alacsonyabb szám belengetése bárkit megnyugtatna. Ráadásul a státusztörvény – bosszútörvény – körüli vita elsősorban nem is a bérezési kérdésekről szól, ennél sokkal súlyosabb és alapvetőbb működési kritikák vannak a törvénnyel kapcsolatban. Tehát nem elsősorban a tanári munka anyagi megbecsültségéről, ellentételezéséről van szó, hanem arról, hogy milyen keretek között lehet – egyre kevésbé – végezni az oktatási, nevelési tevékenységet. A társelnök szerint nem biztos, hogy az a jó nyom, ha a béremelésen keresztül nézünk a státusztörvény körüli vitára.

A pedagógustársadalomban is ugyanaz van, mint az összes többi ágazatban, hogy nagyon alacsony a pedagógusok szervezettsége, nincsenek elegen a szakszervezetekben. Az örvendetes, hogy a két pedagógus szakszervezet aktív, és együttműködik egymással, valamint az ügy többi szereplőjével, de sajnos a pedagógusok jelentős részét nem tudják elérni, vagy megmozgatni. Nagyon sokan lehajtják a fejüket, és elviselik, ami történik velük. Illetve, amikor a kollektív cselekvés kudarcával szembesülnek – mert egyelőre sajnos nem sok eredményt sikerült kicsikarni, csak néhány felháborító kérdésben visszakozott a hatalom –, és ha nagyjából azzal a tartalommal átmegy a státusztörvény, amivel áttolni készülnek, akkor valószínűleg még többen elhagyják a pályát, és szép lassan elsorvad a pedagógustársadalomnak az önmaga függetlenségére még valamit adó rétege. Egyre kevesebben lesznek, akik kiállnak magukért. 

Tordai Bence szerint az összeomlás nem egy pillanatos folyamat, de ha a pedagógushiány következtében tovább súlyosbodik az oktatásban a helyzet, akkor azt már semmilyen átvezényléssel vagy további munkateher-növekedést előíró intézkedéssel nem fogják tudni orvosolni és eltakarni. Lehet, hogy az egyre rosszabb után jön az egyre jobb, és a szülők jelentős tömegei is észbe kapnak. „Lehet, hogy a kormány most túlhúzza a húrt, és később pattan el. Nem is feltétlenül ott, ahol most húzzák, hanem másodlagos hatásokban érvényesül majd a társadalmi reakció. Mi a korlátozott eszköztárunkkal azon leszünk, hogy ez a státusztörvény ne kerüljön a parlament elé” – mondta.