A kormány nyugodtan kidobhat az ablakon akár 77 milliárd forintot is

– Ön 2014-ig Magyarország nagykövete volt Oslóban, de akkor lemondott, amiért a magyar kormány nem vette igénybe a Norvég Alap támogatását több hasznos program megvalósítására. Most deja vu érzése van?

– Fogalmazhatunk így is. Pedig ezúttal optimista voltam. Tavaly év végére készen állt a megegyezés a két kormány között. Igaz, arra számítottam, hogy vita lesz arról, ki kezelje a civil célokra jutó mintegy 4 milliárd forintot. Ám azt gondoltam, ha egyszer már megszületett az egyezség, ez a kérdés nem gátolhatja a megvalósulást. Ezek szerint tévedtem. Pedig az is valószínűnek tűnt, hogy most ismét jelentkezni fog az Ökotárs Alapítvány a teljes támogatás alig öt százalékának kezelésére. Emlékezetes, hét éve azzal vádolták az akkori lebonyolítókat, hogy párt-közeli szervezeteket is támogattak. Kampány indult a „sorosista civilek” ellen, házkutatásokat is tartottak, továbbá a Kormányzati és Ellenőrzési Hivatal, valamint a NAV is vizsgálódott náluk. A vizsgálatok azonban mindent rendben találtak, bebizonyosodott, hogy a vádak alaptalanok voltak. Az észszerűség azt diktálta volna, hogy amit akkor kidobtak az ablakon, most elfogadják.

– Tehát ugyanaz a helyzet, mint 2014-ben volt?

– Akkor is, most is nyilván a legfelső szinten született meg a döntés ennek a hatalmas, összesen 77 milliárd forintos összegnek az elutasításáról. Orbán Viktor azonban úgy vélte, hogy egyetlen fillér feletti rendelkezést sem ad ki a kormány kezéből. 14 országnak – köztük a magyar vezetés nagy barátjának számító Lengyelországnak – nem okozott gondot, hogy az alap tizedénél is kisebb összeg a civil társadalom támogatását célozza és ebbe a kormányok nem szólhatnak bele. A magyar miniszterelnöknek viszont ez elfogadhatatlan. Holott az alap túlnyomó része tudományos, kulturális és fejlesztési programokra lenne fordítható.

– Nehéz magyarázatot találni, miért nem kell a magyar kormánynak ilyen jelentős összeg.

– Ezt az utóbbi napokban sokan megkérdezték és nincs is rá racionális válasz. Pontosabban csak az lehet az oka, hogy a magyar kormány – és személy szerint Orbán Viktor – arra törekszik, hogy minden kifizetés az ő kegyétől függjön. Ez persze nem újdonság, nem is meglepő, hiszen több mint tíz éve minden ügyben csak az övé lehet az utolsó szó. Hét éve még valami olyasmit magyaráztak, hogy a Norvég Alapon keresztül az akkor még újnak számító LMP kapott volna támogatást. Miközben Oslóban azt sem tudták, hogy Magyarországon van egy ilyen párt. Ma viszont már ürügyet sem kerestek az elutasításhoz. 

– Olyan nehéz megegyezni a norvégokkal?

– Egyáltalán nem. Nagykövetként tapasztaltam, hogy jóhiszeműek és korrekt partnerek. Nagyon nehéz, szinte lehetetlen velük összeveszni. Ráadásul Norvégiában jobbközép, középutas kormány van, tehát a jelenlegi magyar hatalomnak elemi érdeke lenne, hogy pártközi alapon is jó együttműködésre törekedjen velük. Még akkor is, ha Skandináviában a konzervativizmus is liberális. S még akkor is, ha a norvég konzervatív pártok – noha az ország nem tagja az Európai Uniónak – jó viszonyt ápolnak az Európai Néppárttal, amelyből viszont a Fidesz nemrég távozni kényszerült. Az sem mellékes, hogy az előző norvég kormányfő – a NATO jelenlegi főtitkára –, Jens Stoltenberg édesapja az 1956-os forradalom hathatós támogatásáért magas állami kitüntetést kapott Magyarországon. Egyszerűen értelmetlen Norvégiával rosszban lenni.

– A magyar kormány mindezzel együtt magabiztos, nem is veszteget az ügyre sok szót, de vajon azt is meg lehet tenni ebben az országban, hogy csak úgy lemondanak ilyen hatalmas támogatásról?

– A jelek szerint, itt mindent meg lehet tenni, különösebb következmények nélkül. Az uniós helyreállítási alapból esedékes összeg egy részének – ami igen alacsony kamatú hitel – felhasználását az unió ellenőrizné, ám Orbán Viktor lazán közölte, hogy akkor az nem kell. De a további 2500 milliárd forintról is akadoznak a tárgyalások, pedig már a költségvetésben is előirányozták ezt az összeget. Eközben pedig magas kamatra felvesznek hitelt Oroszországtól a paksi atomerőmű bővítésére, Kínától pedig egy vasútvonal indokolatlan átépítésére, nem is beszélve a Budapestre tervezett kínai egyetem létesítéséről. Egy normálisan tájékozódni képes társadalomban mindez már akkora felháborodást váltott volna ki, hogy veszélyeztetné a kormány létét is. Itt azonban az információk csak csepegtetve jutnak el az emberekhez, akik a jelek szerint gyakran meg sem értik, miről van szó. Így aztán a kormány nyugodtan kidobhat az ablakon akár 77 milliárd forintot, a társadalom jelentős része nem veszi észre, vagy ha igen, ekkora összeget lényegében fel sem tud fogni. A kormány és Orbán Viktor tehát egyelőre nyeregben érezheti magát.