A kormány továbbra is 150 milliárdért akar hazudni
Eredménytelen kísérletet tettek az ellenzéki pártok arra, hogy rábírják a magyar kormányt – először kényszerítést akartam írni, de tudjuk: ehhez nincs elég erejük – arra, hogy a propagandára szánt 150 milliárd forintot fordítsák inkább a koronavírus elleni harcra. Tudom persze, hogy az ilyen ötleteket is könnyű lesöpörni azzal, hogy ez is csak kampányfogás, ami járvány idején különösen visszataszító, és nyilván van is az állításban némi igazság, de csakis azért, mert ez a kormány pontosan ebbe az utcába kényszeríti be ellenfeleit. Ebbe, még akkor is, ha Orbán Viktor nyilatkozatában éppen azt hangsúlyozta: mindent elkövetnek, hogy a fertőzés ne terjedjen, illetve a szükséges ellátás, vagy szűrés meg legyen szervezve, és gyorsan hozzátette: pénz nem számít.
Apró kis mondat ez, látszólag mellékes, de valójában nagyon is leleplező. Elárulja a magyar miniszterelnökről azt, miként is gondolkodik a közös kasszáról; legkevésbé közösként, sokkal inkább, mintha a sajátja volna. Nem akarom a kormányfő jogát elvitatni attól, hogy legyen szabad mozgása, de talán nem az a legfontosabb lehetőség számára, hogy akkor nyúljon bele a pénztárcánkba, amikor akar, és annyit vegyen ki belőle, amennyit akar. Tudom: Orbán itt csak annyit akart jelezni, hogy a védekezésnek nem lehetnek pénzbeli akadályai, de ennél fontosabb lenne, ha azt éreztetné hitelesen: az ország – a kormány – felkészül a járvány kezelésére, megakadályozására az egészségügyben és azon túl is minden rábízott területen.
Az első közlés óta – „a pénz nem akadály” – tudjuk azt is, hogy a rendkívüli helyzet kezelésére a kabinet nyolcmilliárd forintot különített el, amelyről fogalmunk sincs, hogy sok, vagy kevés, elég, vagy több is az elégnél, netán pontosan annyi, amennyi szükséges. Szerintem Orbán sem tudja, mint ahogy senki a környezetében, hiszen azt sem tudjuk, nem látjuk, milyen vesztesei lesznek a koronavírusnak a közvetlenül megfertőzötteken kívül.
Mindenesetre adódott volna egy lehetőség itt és most, a pandémia beköszönte előtt, hogy az állampárti korifeusok kijelentsék: az ellenzéki pártok nyitott kapukat döngetnek; az a propagandára költendő 150 milliárd, ha kell a vírus kiváltotta intézkedésekre fordítódik. Eltekintenek ezúttal a nemzeti konzultációtól, nagyvonalúan kihagyják az idei gyűlöletkeltést, nem lesz cigányellenes kérdőív, mert most fontosabb dolgokra kell a pénz. Ilyen bejelentést nyilván felesleges várnunk, mint ahogy azt is, hogy azt a bizonyos 150 milliárdot legalább átcsoportosítsák.
És így, csakis ezért válhat az ellenzéki pártok javaslata politikai természetűvé; pontosan tudják, hogy Orbán számára mindennél fontosabb a politikai propaganda; onnan egy fillért sem szabad elvenni. Rogán Antal – ha éppen nem a szerelmi életével és annak nyilvánossá tételével van elfoglalva – háromnaponta rendel meg olyan közvélemény-kutatásokat, felméréseket, amelyek szinte kizárólag a kormány manipulatív szándékait szolgálják. Céljuk nem egyéb, mint a kabinet megtett, vagy várható lépéseinek igazolása. A pontos tájékoztatás és tájékozódás teljesen másodlagos, ezért is kétkednek sokan abban, hogy a koronavírussal kapcsolatos hivatalos információk hitelesek lennének.
A koronvirus.gov.hu kormányzati tájékoztató honlap – amikor e sorokat írom, március 10-én 8.45-kor – éppen huszonnégy órával ezelőtt lett frissítve, és a közzétett egyéb hírek is az előző estéről valók. Sokan teszik fel a kérdést: vajon mennyire valószínű, mennyire elfogadható, hogy az első magyarországi érintettjei a vírusnak iráni egyetemisták voltak, és az eddig bevallott kilenc fertőzött többsége is – a kilencből öt – Iránból való. Abból az országból, ahol köztudottan nagy a fertőzöttség, ahol nincsenek adatok arról, hogy mennyi, de maga az ország, a térség könnyen összekapcsolható a menekültellenes politikával. Azzal a politikával, amely valóban számolatlanul költi a pénzt – az idegenellenesség, migránsveszély fenntartására.
A 150 milliárd jó része erre kell, és – mindenféle demagógia nélkül – hasonlítsuk össze a járvány miatti helyzetre fordítandó nyolcmilliárddal. A magyar kormány számára – úgy tűnik – nem adódhat olyan helyzet, amely felülírhatja a politikai haszonszerzés lépéseit; azon sem lennénk meglepve, hogy az esetleges fertőzéseket először a miniszterelnöknek jelentenék be, és csak az ő döntése alapján hozhatnák nyilvánosságra, vagy titkolnák el. Különben hogyan fordulhatna elő, hogy az érintettek többsége iráni?
