A kormány újra csalni készül

Hol volt eddig ez a bőkezű kormányzás, ez a demokratikus gondolkodás, ez a felnőtt viselkedés? Hogy lehetséges, hogy a Fidesz, amely csak a szűkkeblűségét mutatta be eddig, csak azt villantotta fel másfél évtized alatt, hogy hogyan tudja a hatalmát növelni, miközben a vetélytársakat lerombolja, de legalábbis egyre nehezebb helyzetbe hozza? Ugye indokolt, hogy kicsit gyanakodjunk? Indokolt, hogy a szándék mögé nézzünk és megpróbáljuk kitalálni, hogy mi történt? Mert ugye megkérdezhetnénk mondjuk Orbán Viktort, de úgysem kapnánk őszinte választ, nem fogja azt nyilatkozni nekünk, hogy az infláció, vagy a háború a magyarázata a mostani lépésüknek. Nem fogja ezt mondani, mert amúgy sem nyilatkozik nekünk, de azért sem, mert ez már akkora ostobaság lenne, hogy még a Kossuth Rádió péntek reggelébe se férne bele. (Na, azért vigyázzunk egy ilyen kijelentéssel; oda ennél nagyobb butaságok, még jelentősebb hazugságok is beleférnek anélkül, hogy bárki apellálna ellenük…) 

Szóval, a választ magunknak kell megtalálnunk, és szerintem nem is lesz olyan nehéz. Mert miről szól itt a Fidesz politikája február óta? Hát persze, hogy Magyar Péterről. Igaz ugyan, hogy a kezdetekben még azt kiáltották világgá, hogy ez a Magyar csak egy lufi, ám ezt a lufit azóta sem sikerült kipukkasztani. Sőt: egyre csak nőtt, hízott, hízott, és az istennek sem akar kilyukadni. Pedig már nem csak pusztán tűkkel próbálkoztak ellene; ahogy a miniszterelnöktől hallhattuk, kardot is rántottak. A durranás azonban még Menczer által sem következett be, Magyar változatlanul hízik. 

És itt térünk vissza az eredeti felvetésünkhöz. Hát persze, Magyar Péter, a Tisza Párt a magyarázat mindarra, ami most történik. A Fidesz bölcsei ugyanis úgy okoskodnak: muszáj erősíteniük az óellenzéket (ó, mennyire utálom ezt a kifejezést…), segíteniük kell, hogy talpra álljanak, különben a Tisza – Magyar – ölébe hullhat a győzelem. Tudják, hogy az eddig ütött-vágott, régi ellenzék anyagilag is romokban van, hátha egy kis pénzbeli juttatás nyomán képesek lesznek talpra állni. Szóval a szép és nemes gondoskodás mögött ilyen prózai okok húzódnak meg; egy többszereplős ellenzéki verseny nem a Fidesztől vesz el szavazatokat, hanem a Tiszától.

Mint ahogy a Fidesz – Orbán Viktor – asztalán van egy másik javaslat is, amelynek pontosan ugyanez a célja. Arra a javaslatra várnak fejbólintást Orbántól, hogy járuljon hozzá a parlamentbe jutás küszöbének leszállításához, valamint ahhoz is, hogy ha netán több párt összefog, ne emelkedjen a kötelező százalék. Ma úgy szól a törvény, hogy ha két párt összefog, akkor tíz, ha három, vagy annál több, akkor tizenöt százalék kell a parlamentbe jutáshoz. Látszólag ez is a demokráciát növelné – hangzana a kormánypárttól –, de tudjuk, hogy soha ilyen nagylelkűség nem jutott eszébe a Fidesznek. Sőt. 

A hír egyelőre az, hogy a két utóbbi javaslatot Orbán még nem hagyta jóvá. Mi több: lesöpörte az asztalról. De tudjuk, ha a helyzet romlik, és a közvélemény-kutatók továbbra is Tisza-áradást mutatnak, akkor változhat a miniszterelnök véleménye. A véleménye nyilván attól is függ, hogy a saját kutatóinak mennyire hisz. Mennyire hiszi el, hogy az általa nyújtott pénzből a kutatók valódi számokat tesznek elé, vagy pedig olyanokat, amilyeneket látni szeretne. Szerintem ő is tudja, hogy azok az eredmények nem valósak, csak arra szolgálnak, hogy becsapják a választókat. Csak hát a választók, e pillanatban, egyre kevésbé hisznek a kormányzati manipulációknak.

És ha nem hisznek, akkor megint a választási szabályokon kell változtatni. Újra és újra, egészen addig, amíg ki nem jön az ő győzelme.