A kormánypártiak, mint a droidok nyomták a gombot, fel sem fogták, mit csinálnak
Az országgyűlésben a képviselők 136 igen, 58 nem szavazattal – tartózkodás nélkül – a kétharmados többséget igénylő részekkel együtt elfogadták a státusztörvényt. Ez a jogszabály teljes mértékben megváltoztatja a pedagógusok életét, sokkal kiszolgáltatottabbak lesznek, jóval inkább függeni fognak a munkáltatótól, a lojalitás lesz a fontos, és nem a teljesítmény – véli Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnöke. Igazából azonban ősztől lehet látni, hogyan jelenik majd meg a pedagógushiány és a státusztörvény hatása az oktatásban.
A tanárokat érintő jogszabály mennyire módosult ahhoz képest, amit először felkínált a kormány, milyen módosító indítványok kerültek bele?
Ezzel kapcsolatban mindent elmond az, hogy a kormány által benyújtott módosító indítvány 75 oldalas. A törvény legalább annyira gránitszilárdságú, mint az Alaptörvényünk.
Volt-e benne lényeges módosítás, az kinek, minek a hatására történt?
Már elkezdtük értelmezni ezt a 75 oldalas módosítást, egy-két dolgot még nekünk is tisztázni kell. Például nagyon érdekes, hogy a felmentés oka nem az, ha valaki hanyagul látja el munkaköri feladatait, hanem ha a pedagógus nem látja el a munkáját. Ez azt is jelenti, hogy a pedagógust olyan dolgokért is fel lehet menteni, amelyek nem tartoznak a munkaköri feladatai közé. Van egy másik passzus is, amelyet a jogászainkkal még értelmeztetni kell, de az a gyanúnk, hogy táppénzes idő alatt is elküldhető lesz majd a pedagógus. A bérezéssel kapcsolatosan is van egy nagyon „szép” megfogalmazás, hogy a „pedagógus munkakör munkaerőpiaci szempontból történő betölthetőségének lehetőségét is figyelembe kell venni”. Ez a béreknél magyarul azt jelenti, hogy a vidéki pedagógus, aki egy kis faluban él, kevesebb fizetést fog kapni, mint a budapesti, mert a munkaerőpiac elszívó hatása Budapesten sokkal nagyobb lesz. Ráadásul úgy tűnik, visszacsempészték a törvénybe a negatív eltérítés lehetőségét is. Vagyis a teljesítményértékelés alapján a fizetések alsó határától is eltérhet az intézményvezető.
Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára azt mondta: „amelyik tanár jobban és többet foglalkozik a gyerekekkel, az jobb fizetést is fog kapni”. Igaza van Rétvárinak?
Azokkal a szubjektív szempontokkal, amelyekkel a teljesítményértékelési rendszert először láttuk, ez nem az a kategória lesz, amiről az államtitkár beszél. Úgy tűnik, Rétvári Bence nincs tisztában a közoktatás jelenlegi állapotával.
Az is elképzelhető, hogy aki a lehető legnagyobb mértékben igazodik és törleszkedik a kormány elvárásaihoz, az valóban jobban fog keresni?
Ez egyértelmű. A lojalitás biztosan szempont lesz. „Ha nem sztrájkolsz, nem elégedetlenkedsz, befogod a szád, akkor te jó ember vagy.”
Összességében ez a státusztörvény mennyire változtatja meg a pedagógusok életét?
Teljes mértékig. Sokkal kiszolgáltatottabbak lesznek, inkább függeni fognak a munkáltatótól, a lojalitás lesz a fontos, és nem a teljesítmény.
Ez az új jogállás miatt lesz így?
Igen.
A diákok életén mennyire változtat ez a törvény?
A diákok élete alapjogi szempontból lesz érdekes, mert a törvény lehetővé teszi, hogy az iskolákban képesítés nélküli dolgozók is feladatokat lássanak el.
Miért jó az Orbán-kormánynak, hogy ebbe az irányba viszi az oktatás és az iskola világát?
Azért, hogy pénzt tudjon kivonni az oktatási rendszerből. A pénzkivonás eredménye az lesz, hogy az így megmaradt összeget a gazdaság más területére át tudják csoportosítani. Emellett pedig – ahogy mindig mondtuk is – a kormány nagyon tudatosan koncentrál a társadalomkép átalakítására, egy felülről zárt társadalmat hoz létre.
Milyen eszközök maradnak a szakszervezetek kezében, és élnek-e velük?
Egyértelműen élni fogunk velük. A TASZ-szal és a Magyar Helsinki Bizottsággal már egyeztetünk arról, hogy az Európai Bizottságnál alapjogi szempontból miként lehet megtámadni a státusztörvényt, az mennyire törvénysértő.
A továbbiakban is szerveznek sztrájkokat? Egyáltalán, tudnak majd szervezni?
Ehhez meg kell várnunk az őszt, azért, hogy lássuk, a pedagógushiány és a státusztörvény hatása hogyan jelenik majd meg a kollégák viselkedésében. Természetesen a sztrájkbizottság munkáját tovább kell folytatnunk, mert a sztrájkköveteléseinket nem teljesítette a kormány.
Ön szerint ősztől mekkora lesz a pedagógushiány?
Úgy saccolom, hogy a jelenlegi 16 ezer főről felmegy majd minimum 20 ezerre. A nagy kérdés az lesz, hogy a nyugdíjasok visszamennek-e dolgozni és ők mennyire tudják a hiányt pótolni.
A kisiskolák bezárásával mi lesz?
A kérdés az, hogy az uniós forrásokat lehívják vagy sem, egyáltalán, le tudják-e hívni vagy nem.
|
Pankotai Lili: a státusztörvény megszavazásával feladták az utolsó kenetet az oktatásnak „Legyünk mi a változás” címmel hirdette meg az Egységes Diákfront és az aHang keddi, egész napos Kossuth téri rendezvényét, hogy részint aktivistákat gyűjtsenek, részint élőben lássák, de legalább hallják a státustörvényről szóló szavazást, illetve kifejezzék az ezzel kapcsolatos elégedetlenségüket. Sajnálatos módon, a zuhogó eső nem kedvezett nekik, így az összejövetel kezdetét el is kellett tolni egy jó órával. Nem is voltak sokan, ám az összegyűltek annál lelkesebben végezték a feladatukat. Például, hogy a Parlament elé felrajzolják a „JÖVŐ” feliratot, amire aztán száz kiló jeget szórtak, hadd lássa mindenki, az miként olvad el, és oszlik semmivé. Már különtudósítónak számító Zsuzsi nevű ismerősöm is nagyon készült a rendezvényre, és buzgón bizonygatta, mire ő kiért a barátjával, Balázzsal, már elállt az eső. Ő is arról számolt be, kevesen vannak, folyamatosan szól a zene, beszélgetésünkkor épp a „Grund” ment. Összebarátkoztak egy tolószékes sráccal és egy másik fiúval is, akik kölcsönadták nekik a náluk levő megafonjukat. Így a szokásos szlogeneket már azzal kiabálták: „Státusztörvény, bosszútörvény”, „Szabad ország, szabad oktatás” „Becsüljétek meg a tanárainkat!”, meg „Nincs tanár, nincs jövő!” Ezek a szlogenek a térre is föl voltak írva krétával, és mivel egy csomó kréta is ott volt mellettük, ők gyorsan rajzoltak is egy felkiáltójelet melléjük. A momentumos Gelencsér Ferenc odament hozzájuk, kezet fogott velük, és megköszönte, hogy eljöttek. Azt is mondta, nagyon brutális, ami a Parlamentben történik, nagyon sajnálja ő is, hogy így van, de „mint a droidok nyomják a gombot, és szinte fel sem fogják, hogy mit csinálnak”. Aztán a fideszes többség megszavazta a státusztörvényt. Képet ugyan nem láttak róla, csak hangközvetítés volt, de egy srác az eredmény kihirdetése pillanatában belekiabált egy megafonba: „ettől még ne adjuk fel, majd visszajövünk! Mert nem szabad feladni ezek után sem, hiába csalódás.” Egy arra járó, angolul beszélő turista pedig megkérdezte tőlük, tulajdonképpen mi is történik itt. Zsuzsi nagy vonalakban elmagyarázta neki, amire csak annyi reakciója volt: „úristen”. Pankotai Lilit hiába is kereste volna bárki a rendezvényen, mint megtudtuk, nyomós oka volt a hiányzásra, beteg. A Hírklikknek elmondta, bár az utóbbi napokban lemaradt a hírekről, de azt tudja, hogy megszavazták a státusztörvényt, „feladták az utolsó kenetet az oktatásnak”. Egyébként egyértelmű volt, hogy úgyis megszavazzák. Szerinte semmin sem fog változtatni, hogy ez megtörtént. Ez a rendszer nagyon is kiszámítható, ezért egyáltalán nem szabad veszteségként felfogni az egészet. Akkor is megszavazták volna, ha több tízezren lettek volna kinn a téren. Azt is mondta, hogy most már sokkal mélyebb dolgokon kell gondolkodni. „Nyilván kellenek hozzá tüntetések, tömegek is, de az már egy nagyon hosszú távfutás lesz, ha valódi eredményt szeretnénk majd elérni egy olyan hibrid rezsimnél, amelyik 13 éve irányítja az országot, és elbutítja az embereket.” Hozzátette, szeptembertől biztosan újra „távfutnak” majd, de jelenleg is ez történik, még ha az utcán ez nem is látszik. A szervezetek dolgoznak azon, hogy szeptembertől ugyanolyan erővel vonulhassanak utcára a diákok és a tanárok, mint ahogy az tavaly szeptemberben történt. Most elsősorban azon gondolkoznak, hogy a vidéket hogyan lehet majd jobban bevonni ezekbe a tiltakozásokba, hiszen ott nyilván minden sokkal nehezebb. |
