A kormányt nem érdekli az emberek egészsége, ezért valóságos intézkedés nincs

A Népszava értesülése szerint, az Orbán-kormány 104 milliárd forintos kórházi tartozást rendezne nyárig, azt is két részletben. Az első részletet, mintegy 64 milliárd forintot egy hónapon belül, további 40 milliárdot júniusban utalhat az egészségügyi intézmények számláira. Ezúttal is szigorú megkötésekkel fizethetnek az adósok, így az első részletből elsősorban az állami beszállítók – köztük az energiaszolgáltatók – számláit kell kiegyenlíteni. Azaz az orvosi eszköz-szállítók, és a gyógyszercégek így megint hátrébb sorolódhatnak.

De van más probléma is a tervezett kormányzati lépéssel. Az ugyanis egy dolog, hogy nem is a március végi teljes – mintegy 110 milliárd forintra rúgó – adósságállományt nulláznák le, ám – s ez még súlyosabb – mire elutalják a pénzeket (ha egyáltalán), addigra ismét felduzzad az adósság. Mégpedig gyorsuló ütemben, hiszen míg 2023-ban átlagosan havonta 3,7 milliárddal nőtt ez az adósság, az idén már havi 20 milliárd forinttal. 

Nem véletlen tehát, hogy sorra érkeznek a hírek arról, hogy az ország ezen, vagy azon pontján milyen állami egészségügyi-gyógyító szolgáltatást függesztenek éppen fel, milyen kórházi osztályokat zárnak be. Így számíthatnak-e az emberek arra, hogy javul az ellátás? S egyáltalán, mire lesz elég a részbeni rendezés a jelen körülmények és tendenciák fényében?  

A kérdésekre választ adó Kökény Mihálynak mindenesetre komoly kétségei vannak. A volt egészségügyi miniszter emlékeztetett arra, hogy a kormány már hosszabb ideje ígér valamilyen intézkedést, lépést, de amit az előző években tettek és amire most is utalnak a jelek, az nem más, mint hogy utólag rendezik az adósság egy részét, s teszik ezt valami ismeretlen szempontrendszer szerint. Eddig is azt láttuk, hogy egyes intézmények tartozásait kiegyenlítették, de legalábbis fedezetet nyújtottak a kiválasztott kórházaknak, ahol azután szigorú szabályok mentén adták oda a pénzt: elsősorban az állami cégek felé fennálló adósságot kellett rendezni belőle, miközben a magáncégeket hátrább sorolták, csak akkor kaptak valamit, ha a végén jutott nekik belőle. Sokféle szempont szerint próbálták amúgy is nehezíteni a konszolidációnak nevezett, de valójában nem ilyen értéket képviselő folyamat végrehajtását, amibe mindenféle féket is beleépítettek – mutatott rá a szakember.

Ezen túl az is komoly probléma, hogy egyre rövidebb idő alatt termelődik újra az adósság – tette hozzá, megjegyezve: az nem jelent megoldást, hogy egy hónap múlva adnak valamennyi pénzt, majd valamikor még valamennyit, hiszen ez a problémának csak a tüneti, felszínes kezelése. Mert azokat az okokat nem is próbálják meg rendezni, amelyek az ilyen tartozásokhoz vezetnek – ez alapvetően a kórházak hihetetlen alulfinanszírozása. Emlékeztetett arra, hogy nagyon rosszul állunk az egészségügyi közkiadásokat illetően, s ezen belül a kórház-finanszírozásban is (nem számítva ide az orvosi bérekre eső hányadot). Az egészségügyi intézményeknek minimális fedezetük van csupán a beszerzésre, az élelmezésre, a gyógyszerellátásra, az eszközökre. Mindaddig, amíg nem változtatnak ezen, addig az adósságállomány problémája sem oldódik meg – húzta alá. 

Ugyan az illetékes államtitkár időnként belebegteti, hogy már modellezik a változásokat, de valójában érdemben semmi nem történik.  „Egészen egyszerűen nem látszik a politikai szándék az egészségügyben kialakult helyzet rendezésére” – vonta le a következtetést Kökény Mihály. Ennek szerinte az az oka, hogy Orbán Viktort egyáltalán nem érdekli az ágazat, s az emberek egészségügyi helyzete. Így azután nem várható gyökeres változás, holott a kormányon belül is tudják, hogy érdemben növelni kellene a finanszírozást, nem csak kórházaknak, a szakrendelőknek is, és általában az egészségügyben. Az államtitkár hol támadó éllel, hol kedélyesen mond ezt-azt, bedob különféle ötleteket a reformra, de addig nem lesz érdemi változás, amíg az állam a GDP-nek csak a 4 százalékát költi a magyar egészségügyre – mondta a korábbi miniszter.

Így azután be lehet lengetni választások előtt a kórházi adósságállomány részbeni rendezését, de amíg a kórházi finanszírozás olyan, amilyen jelenleg, amíg nem emelik meg a pénzeket, amíg a vizsgálatokat, beavatkozásokat utólag térítik csak meg, addig továbbra is a legrosszabbra lehet számítani, addig tovább folyik a közellátás züllése – hangoztatta, megállapítva: „a helyzet nagyon szomorú, retorika van, valóságos intézkedések nincsenek”. 

S mindeközben olyan dolgok történnek, amelyek mellett nehéz elmenni. Kökény szerint nyilvánvalóan nem hasonlítható néhány tisztviselő javadalmazása és irodája a sok százmilliárd forintos tételekhez, de az sokat mondó, hogy még eme áldatlan állapotok közepette is volt szándék, erő és pénz arra, hogy felállítsanak egy újabb ellenőrzési felügyeleti részleget a kórházi főigazgatóságon belül, ahol igyekeznek a kórházi világot valamilyen módon megfélemlíteni, nehogy összevissza nyilatkozzanak. S mindeközben bezárnak kórházi részlegeket, legutóbb például bizonytalan időre a keszthelyi kórház szülészetét (erről itt számoltunk be), amely több mint hatvan települést szolgálna ki. „Ez a jéghegy mai csúcsa” – mutatott rá Kökény Mihály, aki szerint végtelenül elszomorító az a pökhendi magatartás, amit a kormány tanúsít az emberek egészsége iránt.