A korrupciós akták zárt világa: a tények rögzítése még nem garancia a börtönre
A társadalom részéről óriási az igény a rendszerszintű elszámoltatásra, a közvagyon visszaszerzésének és a bűnösök felelősségre vonásának folyamata azonban komoly jogi és politikai akadályokba ütközik. A KlikkTV Vanília Puccs című műsorában Lampé Ágnes műsorvezető Szentpéteri Nagy Richard alkotmányjogász és Juhász Bence politológusokkal, valamint Lattmann Tamás nemzetközi jogásszal járta körül a témát. Apropót az újonnan felálló Nemzeti Vagyonvédelmi és Visszaszerzési Hivatal (NVVH) elnökjelöltjeinek parlamenti meghallgatása adott. A szakértők szerint bár a múltbeli folyamatok és a közvagyonsértések pontos feltárása teljes mértékben reális cél, a tényleges vagyonvisszaszerzés és a börtönbüntetések elérése terén a realitás jóval ridegebb képet mutat, mint amit a felfokozott közvélemény elvárna.
Jogi korlátok és a tízszázalékos realitás
A meghallgatások legfontosabb tanulsága az elnökjelöltek részéről tapasztalt szokatlan, szinte nyers őszinteség volt. Ligeti Miklós, az egyik legesélyesebbnek tartott jelölt nyíltan kijelentette, hogy nem biztos, hogy minden felelős végelszámoltatható, és nem minden vagyont lehet visszaszerezni. A nemzetközi ipari gyakorlat adatai szerint az ellopott vagy külföldre menekített javaknak globálisan is mindössze nagyjából a tíz százalékát sikerül ténylegesen visszajuttatni az államkasszákba. Lattmann Tamás rámutatott, hogy a tényleges vagyonvisszaszerzésnél és az egyéni büntetőjogi felelősség megállapításánál komoly problémát jelent majd a jogi elévülés. Mint fogalmazott, a magyar jogrendszerben a múltban is megvoltak az eljárásrendek, például a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vagyonosodási vizsgálatai, de ezeknél is létezik egy ötéves határidő, ameddig a papírokat és bizonylatokat kötelező megőrizni. Ezen határidők túl lépése után a hivatal jogilag tehetetlenné válhat.
A szakértő ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a tények hivatalos rögzítése akkor is bír politikai és társadalmi súllyal, ha a büntetőeljárás elévülés miatt elakad. Amikor a független vagy a tényfeltáró sajtó ír meg egy korrupciós történetet, az átlagemberek fejében a bőség zavara miatt sokszor csak zűrzavar keletkezik. Ha viszont egy hivatalos állami hatóság vizsgálja ki és állapítja meg a pontos tényállást, az végre teljesen világossá teszi a helyzetet a szélesebb közönség számára is. A jogász szerint a nyomozati cselekmények megindítása önmagában is megszakítja az elévülési időt, így a legfontosabb feladat a munka azonnali megkezdése lesz.
Két év az igazság láthatóvá tételére
Szentpéteri Nagy Richard politológus szerint rendkívül helyes és felelősségteljes lépés a jelöltek részéről, hogy előre felkészítik a közvéleményt az elkerülhetetlen erkölcsi kompromisszumokra. Tisztán kell látni, hogy a pénzek jelentős része soha nem fog visszajönni, és a felelősségre vonás sem éri el az összes elkövetőt. Bizonyos esetek ráadásul olyan lassan haladnak majd, hogy átnyúlnak a következő választási cikluson is. A politológus kiemelte, hogy politikai szempontból mégis megengedhetetlen lenne, ha a hivatal semmilyen kézzelfogható eredményt nem tudna felmutatni. „Az igazságnak nem csupán érvényesülnie kell, hanem láthatóvá kell válnia. Két éven belül itt mindenképpen bizonyos eredmények kellenek, látnunk kell a bűnösök bűnhődését, különben nem lehet választást nyerni” – fejtette ki a szakértő, utalva a közelgő parlamenti megmérettetésekre.
A beszélgetésben elhangzott, hogy a társadalmi elvárások és a jogállami procedúrák idősávja között feszülő ellentétet esetleg különleges jogalkotási lépésekkel, például kiemelt vagy gyorsított eljárások bevezetésével lehetne feloldani. Ez megadná a lehetőséget az NVVH-nak, hogy évente néhány kiemelt ügyet gyorsított ütemben vigyen végig a bíróságig. Ha ugyanis nincsenek részeredmények, az a politikai napirend alakítására is negatívan hat vissza, és rombolja a közbizalmat.
Társadalmi megosztottság és a politikai tér
Juhász Bence politológus arra hívta fel a figyelmet, hogy az elszámoltatási narratívák befogadása terén a magyar társadalom továbbra is végletesen megosztott. Az ellenzéki pozícióban lévő Fidesz, valamint a Mi Hazánk táborában, illetve a pártonkívüliek egy részénél eleve nincs meg a nyitottság a kritikus információkra. Sokan vannak, akik a jelenlegi ellenzéki politikai erők narratíváit egyszerűen nem hiszik el. Ezért a hivatal puszta megállapításai önmagukban kevesek lesznek ahhoz, hogy átüssék az ingerküszöböt; ehhez bíróságilag jogerőre emelkedő döntésekre lenne szükség. A szakértőt éppen ezért érintette kellemetlenül az a meghallgatáson elhangzott kitétel, miszerint az NVVH első, hatéves ciklusában akár egyetlen jogerős bírósági ítélet sem születik majd, mivel a procedúrák végigvitele rendkívül időigényes.
A politológus felvetette, hogy a probléma gyökeréig visszamenve érdemes lenne megvizsgálni a rendszerváltáskori közjogi kompromisszumokat és az abból fakadó gazdasági összefonódásokat is, amelyek megágyaztak a későbbi korrupciónak. Ezzel a felvetéssel azonban a többi vendég nem értett teljesen egyet, mondván, a választókat ma már nem a harminc évvel ezelőtti elméleti kérdések, hanem az elmúlt időszak konkrét, kézzelfogható nagy ügyei és a rendszerszintű közbeszerzések átvilágítása érdekli. A szakértők zárszóként megegyeztek abban, hogy a felálló szuperhivatalban a jogi, a politikai és a nemzetközi vállalati szaktudás együttes jelenlétére lesz szükség, mivel a gyanús vagyonok jelentős része bonyolult külföldi offshore hálózatokon keresztül áramlik.
