A kötelező oltás megosztja a pedagógusokat

Számos felmérés készült, hányan is lehetnek, de pontos számot csak január 3-án fogunk tudni. Az Emmi tájékoztatása szerint mostanáig a pedagógusok mintegy 90 százaléka élt az oltás lehetőségével. Vagyis tíz százalékuk nem. Ez körülbelül 15 ezer dolgozót jelent, a teljes közoktatásban. A minisztérium illetékesei mégsem tartanak attól, hogy az amúgy is létszámhiánnyal küzdő oktatásban az oltakozni végképp nem akarók hiánya gondot okozna. Annak jártunk utána, így van-e, nyugodtan ülhet-e a minisztérium a babérjain. Több megyére és a fővárosra is kiterjedő összeállításunkból az derül ki, a pedagógusok saját aggodalmukat kivetítik másokra, közben pedig barátságok, életek, családok mennek tönkre.

Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke szerint a kötelező oltás miatt nagy lehet a tanárhiány, ami majd akkor lesz érzékelhető, amikor a diákok az érettségire sem tudnak felkészülni. Felháborítónak tartja, hogy állami iskolában kötelező az oltás, az egyháziban nem. Verba Magdolna, a PSZ óvodapedagógiai tagozatának elnöke arról számolt be, hogy az óvodában dolgozók átoltottsága nagyjából megegyezik a közoktatásban dolgozókéval. Ám, míg az állam által fenntartott oktatási intézményekben a kormányrendelet értelmében kötelező az oltás, az óvodák esetében annak eldöntése munkáltatói, fenntartói hatáskörbe került. Több önkormányzatnál, egyházi intézménynél kötelezővé tették, vannak azonban olyanok is, ahol nem, kivárnak. Országos szinten nagyon vegyes a kép. 

Budapesten kerületenként más és más a helyzet a pedagógusok beoltottságát illetően. Van olyan kerület, ahol tíz oltatlan van, akad, ahol csak egy, és olyan is, ahol négyen mondják, hogy december 31-ig még kitartanak. Egyikőjük azonban minden fogadkozása ellenére, már el is hagyta a pedagógus pályát. 

De oltottak és oltatlanok is azt kérdezik, hogy mi a cél, dőljön össze az oktatás?

Egyébként mindenki pánikol és tapossa a másikat, mert fél, hogy mi lesz. Az oltott azért, mert nem akar konfrontálódni, vagy épp azért, mert meg akarja téríteni a másikat. Van olyan is, aki tombol belül, tart attól, hogy mi lesz vele. 

Az oltatlan is fél és feszült, mert éppen a szeretett munkáját veszik el tőle, a létfenntartása bizonytalanná válik. Fél, mert nem kap támogatást, és mindenhonnan azt hallja: veszélyes vagy! A kollégák saját aggodalmukat vetítik ki másokra, közben pedig barátságok, életek, családok mennek tönkre. Ha a gyerekek szemszögéből nézzük, mi lehet az oltatlan pedagógusok távozásának következménye, akkor azt látjuk, hogy van olyan alsós osztály, ahol a tanító és a napközis párja is átesett a betegségen, nincs beoltva. Mivel azonban nem is akarják felvenni az oltást, mehetnek fizetés nélküli szabadságra, a gyerekek pedig új tanítót kapnak. Túl azon, hogy neki már erőn felül kell majd teljesítenie, hogy elnyerje a kicsik bizalmát, a gyerekek sem tudják feldolgozni szeretett tanítójuk elvesztését. Ez ebben a vírus verte világban további szorongást okoz nekik. Pedig így is egyre nő a számuk, mind többen jelentkeznek vizsgálatra. A nagyobbaknál az verheti ki a biztosítékot, hogy az oltatlanság miatt távozó osztályfőnök az első félév lezárása előtt megy el tőlük, de számolniuk kell azzal is, hogy szaktanárok nélkül maradnak. Azt pedig készpénznek vehetjük, hogy általában a gyerekekre is átterjed a feszült, ideges hangulat, ami már napjainkban jellemzi az intézményeket. 

A pedagógusok körében az oltottak már most attól rettegnek, hogy az újabb helyettesítésekkel erőn felül kell majd dolgozniuk azok helyett, akik elmennek az intézményből, hiszen a munkát el kell végezni. A beteg kollégák helyettesítése már végképp megoldhatatlan feladat lesz. 

A szülők sem lesznek könnyű helyzetben, hiszen ők választották az intézményt, többnyire az ott tanító pedagógusok miatt. Legféltettebb kincsüket, a gyermeküket bízták arra a tanárra, aki most esetleg egyik pillanatról a másikra kiesik a gyermekük életéből. A szülőkben is egyre nő az aggodalom. 

Baranya megyében mintegy ötezren dolgoznak az oktatásban. Ott az derült ki, hogy 16 százalék oltatlan, és legalább három százalék inkább elmegy a pályáról, de nem oltakozik. A megyében az önkormányzatok sehol nem tették kötelezővé az oltást. A kötelező maszkviselésen túl, kizárólag Mohácson van szigorúbb előírás. Ott az oltatlanok csak heti kétszer, saját költségen elvégzett negatív teszttel dolgozhatnak. Az intézményenkénti szórás is nagy. Ahol viszont 64 főből nyolc vagy 19-ből öt pedagógus nem hajlandó beoltatni magát, ott például nagyon, nagyon komoly problémák lesznek. A megyében amúgy két olyan intézmény van, ahol mindenki oltott. A pedagógusoknak egyébiránt már semmi sem tetszik. Annyira ki vannak borulva, hogy már minden baj. A megyében sok az oltott beteg is, vannak köztük olyanok, akik két oltás után kerültek kórházba. Azt is lehetett hallani, hogy az orvosoknak állítólag kiadták, nem adhatnak felmentést az oltás alól. (Ezt egyébként több megyéből is megerősítették.) Néhány olyan kolléga is volt, akinek szóban elmondta az orvos, hogy ő nem merné beoltani, de ezt nem adja írásban. Nekik csak azt tudták tanácsolni, adják oda az összes leletüket egy zárt borítékban az igazgatónak, és az igazgató hivatalból kérjen állásfoglalást a munkaalkalmassági orvostól, mert akkor kénytelen lesz írásban válaszolni rá. Forronganak azok az oltott kollégák is, akiknek helyettesíteniük kell a betegeket, és majd a távozókat is. Egy 24 osztályos iskolából kilenc osztály karanténban van. 

Fejér megye közoktatási intézményeiben átlagosan 70-80 százalékos a beoltottak aránya. Az önkormányzatok – mivel látják, hogy nagy a hiány az óvodapedagógusokból – az óvodai dolgozóknak nem tették kötelezővé az oltást. Van olyan óvoda, ahol a nyugdíjas óvónők járnak vissza „óraadónak”, mert csak így tudják fenntartani a két óvónős rendszert. Különben a dajkáknak és a pedagógiai asszisztenseknek kellene vigyázni a gyerekekre, ami az óvodában finoman szólva is nem épp ideális. A megyében nagyon kevés olyan intézmény van, ahol száz százalékban beoltatták magukat a dolgozók, de van olyan is, ahol teljes mértékben elutasították azt. Nem mindenki oltásellenes, aki nem akarja beoltatni magát. Van, aki covidos volt, és olyan is, aki babaváró programban vesz részt, vagy éppen alapbetegsége miatt nem szeretné beoltatni magát. Az igazán oltásellenesek száma 5-11 százalék között van. Van olyan intézmény, ahol a fő tantárgyakat oktató négy pedagógus közül kettő nincs beoltva, ők el fogják hagyni a pályát, mert lehetőségük van arra, hogy máshová menjenek dolgozni. Viszont minden pedagógus – már most is – a maximális óraszámmal dolgozik. Az elmenők helyettesítésére az ott dolgozó négy óraadót nem lehet beállítani, a távozók munkáját a többiek közt kell szétosztani. Vagyis a két tanár helyettesítése emberfeletti lesz, és akkor még a szakos helyettesítésről nem is beszéltünk. Csak egy biztos, az oktatás minősége romlani fog. 

Vas megyében a közalkalmazottak 80 százaléka beoltatta magát. Az óvodákban az oltást itt sem tették kötelezővé, mivel a kollégák esetleges távozása miatt az óvodai rendszer működésképtelen lenne. Sokan aggódnak, ha az oltást megtagadó pedagógusokat fizetés nélküli szabadságra küldik, összeomlik az oktatás, a gyermekek jogai sérülnek. Az oltott pedagógusok együttérzése vegyes az oltatlanokkal szemben, van, aki mellettük áll, van, aki elítéli őket, érthetetlennek tartja a viselkedésüket. Vannak persze masszív vírus- és oltástagadók is, akik megmakacsolják magukat. Sokan viszont átestek a fertőzésen, az ellenanyagszintjük magas, és később szeretnék oltatni magukat. Persze, vannak taktikázók is, akik azt szeretnék tudni, ha december 14-én elmennek táppénzre, hogyan alakul az oltási kötelezettségük. Eddig nem kaptak választ. 

Veszprém megyében is tíz százalék körül lehet a nem oltott pedagógusok aránya. Már az ő fizetés nélküli szabadságra helyezésük is komoly többletterhelést jelent a rendszerben maradóknak, hiszen az óráikat feltehetően szétosztják, a pótlásukra nem lehet senkit felvenni. Bizonyos szakokon nem is lenne kivel pótolni a kényszerszabadságon lévőket: tanítót, természettudományos tanárt nem lehet találni.
A megye egyik intézményében a kollégák 30 százaléka nincs beoltva. Ez az intézmény a szabadságolások miatt működésképtelenné válik. A megyében a technikai munkatársak oltottsága általában alacsonyabb a pedagógusokénál. Lehet, hogy az intézmények egy része emiatt fog leállni. 

Zala megyéből olyan híreket kaptunk, hogy a tankerületek kisebb, a szakképző centrumok nagyobb bajban vannak. Igaz, több is van belőlük. Van olyan iskola, ahol a négy matektanár közül három nincs beoltva, és az összes végzős osztálynak oltatlan a tanára. Ennek a néhány tanárnak a kiesése is okozhat ellátási problémát, ami az oktatás összeomlásához vezet. Az iskolában hét-nyolc takarítónő van, közülük kettő van beoltva, és az a kettő is azt mondta, ha a többieket elküldik kényszerszabadságra, akkor ők fölmondanak, mert több pénzért sem hajlandók három-négyszer annyi munkát elvégezni. Nem is bírnák. Van olyan szakképző intézmény, ahol a 11-ből hét szakoktató nincs beoltva. Ha ők kiesnek, az egész intézmény becsukhatja a kapuit, mert nem lesz, aki a szakmai, gyakorlati órákat megtartsa. Ugyanis az oltatlanok száma egyes intézményekben még alacsony is lehet, de ha „kulcskollégákat” érint, őket nem fogják tudni helyettesíteni. Ez pedig nagyon komoly problémákat fog okozni, komoly összeomlás is bekövetkezhet. 

Győr-Moson-Sopron megye a pedagógusok beoltottsága szempontjából nem különbözik az ország többi területétől. A vírus alaposan próbára teszi az oktatásban, nevelésben tevékenykedőket, de természetesen árnyalt a kép. A kívülálló szemlélődő semmit sem vesz észre abból, ami a falakon belül zajlik. Az óvodák-iskolák működnek, a tanév zajlik. Bent azonban már más a helyzet, nagy ára van a látszólagos nyugalomnak. A pedagógusok szó szerint a hátukon viszik a nevelési-oktatási intézményeket, mindenre és mindenkire szükség van ahhoz, hogy valahogy működjön a rendszer. Eleve tanárhiánnyal indult a tanév. A november azonban berúgta az ajtót – sorra betegedtek meg szülők, gyerekek, s várható volt, hogy a baj előbb-utóbb eléri a pedagógusokat is. Egymás után estek ki a feladatvégzésből azok, akiket kontaktként karanténba rendeltek vagy megbetegedtek. Megugrott a kötelezően elrendelt ingyen helyettesítések száma, ami további terheket rótt azokra, akik egészségesek maradtak. Vagy nem tudták, hogy betegek. A munka mennyisége nem változott, gyerek nem maradt felügyelet nélkül – csak kevesebben végezték ugyanazt a mennyiségű feladatot. Néha úgy, hogy a jelenléti oktatás mellett, még az otthon maradottaknak online is órát tartottak – ami plusz felkészülést igényelt. Munkaidőn túl és ingyen! Erre jött még, hogy a kormány elrendelte az állami intézményekben dolgozók kötelező oltását. Nagy volt a nyomás az intézményvezetők felől, erős ráhatással voltak a kollégákra – néha fenyegetésig is fajult a helyzet – egymás ellen fordítva oltott pedagógusokat az oltatlanokkal. Így sokan megtörtek, akaratuk ellenére, a megélhetésükért beoltatták magukat, de szép számmal vannak, akik inkább elszenvedik a kormány döntését és fizetés nélküli szabadságra mennek. Aki elmegy, nem biztos, hogy vissza is tér oda, ahol már most is 8-12.000 munkavállaló hiányzik. A feladat marad azokra, akik eddig is a végletekig leterheltek voltak.

Van olyan iskola, ahol 70 fős tantestületből 60-an oltottak. Itt az oltatlanok majdnem fele felveszi az oltást, de öten inkább kényszerszabadságra mennek. Kiesik olyan szakos tanár is, aki felvételire készítené elő a diákjait, és mivel hiányszak az övé, nincs helyettese. Kiesik fejlesztőpedagógus – szinte pótolhatatlan, ott maradnak a gyerekek a nekik szükséges és jogszabályban rögzítetten járó fejlesztés nélkül. A kényszerszabadság miatt ellátatlanul marad 5x24-26, nagyjából 120-130 tanóra. Hetente! Havonta csaknem 600! Ezt a 600 tanórát a maradó 60 tanárnak kell ellátnia. Az havonta tíz óra, fejenként – ingyen. Naponta kettő, hetente hat helyettesítés rendelhető el, mindez 30 alkalommal. Ingyen. Hivatástudatból. Mintha a pedagógusok tudnának fizetni vele a termékekért, szolgáltatásokért a boltban. S ha még ez sem elég, további helyettesítéseket írnak elő – mert nincs más lehetőség –, azonban ahhoz már kell a munkavállaló beleegyezése! Amennyiben elvállalja – mondhat nemet –, az már túlórának számít, ezért azt a következő hónapban ki kell fizetnie a fenntartónak. Ha kifizeti, ha elismeri túlmunkának. Ám azt, hogy valaki reggel 7-től délután 5-ig gyermekek közt van, majd hazamegy és felkészül a másnapi óráira, akkor is csak egy ideig lehet bírni. Elhasználódnak a kollégák, szó szerint kizsigerelik őket. 

Az ingyen helyettesítés pedig eddig is lélekroncsoló hatással volt, a mostani helyzet pedig még inkább felerősítette az elkeseredést és az értetlenkedést. Jelzés értékű lenne, ha a láthatatlanná vált sok tízezer túlóra díja megjelenne a veszélyhelyzet idején a többletmunkát végzők számláin. Sokat segítene túlélni ezt a nem könnyű állapotot!

Az óvodák sincsenek jobb helyzetben. Nem mindig jut kellő számú óvónő vagy dajka minden csoportba. Egy-egy beosztás elkészítése órákig tartó sakkozás eredménye. 

S ha mindez nem elég, a tankerületek valami okból kifolyólag, nem engednek az általuk preferált, (a vírus terjedését erősen elősegítő) programjaikból. Annak ellenére sem, hogy sokan hiányoznak, sok osztály és pedagógus érintett a fertőzéssel. Továbbra is erőltetik a Lázár Ervin program keretén belüli cirkuszlátogatásokat, színházi előadásokat, a kötelező úszásoktatásokat. Mintha nem is lenne veszélyhelyzet! Mintha nem is akarnák érteni, hogy baj van… igaz, a steril tankerületi irodákba kevesen mehetnek be – lehet, hogy ez az oka.