A közel-keleti térség szakértője a helyzet gyors eszkalációjára számít

Több olyan vélemény is megjelent szombat óta, miszerint Ukrajna lehet az egyik nagy vesztese a Közel-Keleten kirobbant háborúnak – ha nevezhetjük így. Merthogy az meg fogja osztani a térségben komoly érdekeltséggel rendelkező, és általában is a globális egyensúly fenntartásában érdekelt Egyesült Államok figyelmét és támogatási kapacitását. Ön egyetért ezekkel a véleményekkel?

A jelenlegi helyzetben kicsit hisztérikus és érzelmi alapú újságcikkek, elemzések és jelentések jelennek meg. Izraeli ENSZ nagykövete például úgy fogalmazott, hogy ami történt, az Izrael 9/11-e – ez természetesen egy olyan túlzás, amit a jelen helyzetben meg lehet érteni, s kiemeli, hogy komoly válsághelyzet alakult ki. Ezzel együtt sem hasonlítanám össze az ukrajnai helyzettel. Ennek egyik oka – és ez részben már válasz az ön kérdésére is –, hogy Izrael még nyugat-európai és amerikai viszonylatban is gazdag ország, az egy főre jutó jövedelem mutatójában a világ országainak a felső harmadban található. Izrael hadserege kiválóan el van látva fegyverekkel. Az USA a múltban is – gazdaságilag, pénzügyileg és katonailag egyaránt – folyamatosan támogatta Izraelt, amelynek jelen állás szerint nincs szüksége olyan jellegű plusz támogatásra, segítségre, mint amilyen Ukrajnának létfontosságú. Azon kívül jelen pillanatban – s hangsúlyozottan a jelen pillanatban – Izraelnek „csak” a Hamasszal és bizonyos értelemben az Iszlám Dzsiháddal kell megküzdenie – ez utóbbi harcosokból álló emberállománya egytizede csupán a Hamaszénak – és egyébként egyelőre meglepően visszafogottan viselkedik. 

Ön tehát úgy véli, hogy segítség nélkül is tudja kezelni – egyelőre legalábbis – a helyzetet Izrael?

A jelenlegi helyzetet Izrael egymagában, és viszonylag bonyodalom nélkül le tudja küzdeni. A Hamaszt Izrael meg fogja semmisíteni, ez nem is kérdéses. Meggyőződésem, hogy Irán, a Hamasz hosszabb ideje a legfontosabb támogatója ezt is figyelembe vette, amikor úgy döntött, hogy feláldozza azt. Ezeket a terveket Iránnal, Teherán vezetésével dolgozták ki. Nem csak ezt közölte a The Wall Street Journal, hanem azt is, hogy a felek beismerték: egy hete, múlt hétfőn az irániak Bejrutban jóváhagyták azt a tervet, hogy Hamasz megtámadja Izraelt.

Mi vezérelte ebben? Ez miért jó Iránnak?

Hogy lekösse Izraelt. Irán ugyanis bármi áron meg akarja szerezni, s tovább akarja fejleszteni a saját atombombáját, hogy az bevetésre készen álljon a rendelkezésére. Amíg pedig Izrael el van foglalva a Hamasszal és minden bizonnyal a belső ellenzékével, továbbá a saját védelmével, addig sem tud olyan mértékben foglalkozni Iránnal, mint ahogy szeretne. Egyébként csak emlékeztetnék arra, hogy már Barack Obama elnöksége idején, majd most Joe Biden alatt is komolyabb ellentétek voltak és vannak az Egyesült Államok és Izrael között az Iránnal kapcsolatos politikát illetően. Washington korábbi és jelenlegi demokrata kurzusa szerint Irán komolyabb hatalom annál, hogy az USA ellenségesen álljon hozzá, ehelyett a kiegyezésre és a viszonylag normális kapcsolat létrehozására fókuszáltak. Ez azonban nem sikerült.

És az amerikai-iráni megállapodás Obama alatt? Az nem ezt mutatta.

De az a 2015-ös kétoldalú nukleáris megállapodás végül jogilag nem volt érvényes. Obama előterjesztette a Szenátushoz ratifikálásra, majd az ENSZ Biztonsági Tanácsában megszavaztatta ugyan a fegyverembargó feloldását Iránnal szemben, de úgy, hogy az USA nem vétózott, csak tartózkodott. Bidenék folytatták ezt a politikát, s a 6 milliárd dollár felszabadítása Irán számára csak Teheránt segítette. Donald Trump alatt megszakadt ez a politika, az az adminisztráció ellenezte az atomalkut. 

Visszatérve az USA szerepére: jelen állás szerint mennyire kell támogatnia Izraelt?

Feltétel nélkül támogatnia kell Izraelt. Ellenkező esetben az arab és a muzulmán világban elterjed, hogy Irán és a szövetséges fegyveres szervezetek erősebbek, mint az Egyesült Államok és Izrael együttvéve. 

Hogyan? Szavakban? Tettekben?

Emlékezzünk csak rá! A Jom kippuri háborúban – aminek az 50. évfordulóján indította a Hamasz ezt a terrorhullámot –, amint Izrael bármilyen segítséget kért, az USA azt megadta. Jelen helyzetben is „készenléti állapot” van e tekintetben. Jelen állás szerint az látszik, hogy az izraeli hadsereg képes lesz semlegesíteni a Hamaszt magát. Ám ha Irán és a Hamasz felhívását a lázadásra követi a nyugati parti, a Jordán folyótól nyugatra fekvő területen, a Jordán- folyó völgyében, valamint az Izraelben élő majdnem kétmillió – amúgy izraeli állampolgárságú – arab, továbbá, ha a Hezbollah elkezdi északról bombázni Izraelt és beveti a katonáit, akkor Izraelnek komolyabb segítségre lehet szüksége. 

De az amerikai katonák küldéséről ugye nem lehet szó?

Arról nem. De gyorsított fegyverszállítmányok küldéséről feltétlenül – ahogy az 1973-ban is történt. 

Hogyan ítéli meg jelen pillanatban a helyzetet Izraelben és a szűkebb térségben?

Gyorsan változó abban az értelemben is, hogy szerintem várható és meg is van az esélye annak, ha Hamaszt Izrael semlegesíti, akkor Irán mozgósítani fogja a Hezbollaht és más hasonló katonai szervezetet. 

Ezek szerint ön a helyzet eszkalációjára számít?

Igen, méghozzá viszonylag gyorsan.

Nem lehet-e attól tartani, hogy a nagyon kemény izraeli válaszcsapások radikalizálni fogják Gáza civil lakosságát?

Évek óta egyértelműen az derül ki minden közvélemény-kutatásból, hogy a  lakosság döntő többségének, mintegy 90 százalékának elege van a Hamaszból, annak diktatúrájából, a  terrorizmusból. Ők csak meg akarnak élni, ami a Hamasz alatt nem megy. Netanjahu felszólította a lakosságot arra, hogy hagyják el azokat a helyszíneket, ahol a Hamasz támaszpontjai, raktárai vannak. Ez nagyon kényes téma, amihez hozzáadódik még a mintegy száznál is több túsz, akiket élő pajzsként használ a Hamasz. Ez persze óriási problémát jelent, de szerintem a nemzetközi nyomás iszonyatosan nagy lesz a Hamaszon, már csak azért is, mert a túszok többsége nem is izraeli állampolgár, hanem olyan külföldi fiatal, aki a jazzfesztiválra érkezett például Mexikóból. A kérdésére válaszolva, nem hiszem, hogy a gázai civil lakosság radikalizálódni fog, a lakosság tudja ugyanis a legjobban, hogy mit köszönhet a Hamasznak. És – ismétlem – ők csak nyugodt életet akarnak, és nem állandó hadiállapotot.

Azért Izraelnek is van felelőssége abban, amilyen helyzet kialakult Gázában. Vagy ön szerint nem?

Egyértelmű, hogy a felelősség – mint mindig – megoszlik. Izrael ugyanakkor megpróbálta a „land for peace”, azaz területet a békéért politikát, kiürítette Gázát, erőszakkal kitelepítette a korábban illegálisan betelepedett izraelieket. Ha 2006-ban a gázai palesztin választáson nem a Hamasz nyert volna, akkor esetleg működhetett is volna ez a politika, de a Hamasz elfoglalta Gázát, s beindult a terrorista cselekmények hosszú sora. De ahogy mondtam, mindig, mindenki hibáztatható, mindig, mindenkinek van valamilyen fokú felelőssége, ha nem is egyforma. S mint minden a Közel-Keleten, ez a kérdés s bonyolult, lehet hibáztatni akár Netanjahut, akár az előző izraeli kormányokat, de még akár az amerikaiakat, az oroszokat, a törököket is. Mindenki sáros valamilyen mértékig.

Térjünk még egy kicsit vissza Irán szerepére. Mi a fő célja Teheránnak?

Két érdeke van: az egyik, amit már említettem, az, hogy rendelkezzen saját előállítású atombombával; a másik pedig, hogy meghiúsítsa a szuni arab monarchia és a szuni arab országok megegyezését Izraellel. Elsősorban Szaúd-Arábia, valamint Marokkótól Tunéziáig Észak-Afrika – beleértve Egyiptom értendő ez alatt. Ebben a konstellációban a két legfontosabb ország Egyiptom és Szaúd-Arábia, de ide sorolandó még az Egyesült Arab Emirátusok is. Teherán ezt egy Irán-ellenes frontnak tartja, olyannak, amit le kell győzni.

Mekkora a Hamasz támogatottsága a muszlim világban? Elsősorban persze a szűkebb-tágabb térség országait kérdezem.

Egyiptom már évekkel ezelőtt lezárta Gázánál a határait, évek óta nem szállít fegyvereket a Hamasznak, s nem is enged át csempész fegyverszállítmányokat sem. Míg régebben a Sinai félszigeten keresztül érkeztek Gázába illegálisan a fegyverek, ma már részben vízen, de nagyobb részt helyben gyártják őket.  Az Öböl Menti Együttműködési Tanács hat tagállama közül egyedül Katar adott pénzt nekik, de az sem volt jelentős – jelentések szerint öt év alatt 1,5 milliárd dollárt, nem hadi célokra, bár az, hogy a Hamasz vezetése mire használta, az már más kérdés.  

Mindezzel pedig az USA-nak komoly dolga van, ön mégis azt mondja, hogy továbbra sem fenyegeti veszély az Ukrajnának biztosított amerikai támogatást. A figyelem megoszlása sem fenyeget? Merthogy annak lehetnek azért hatásai?

Még ha eszkalálódik is a közel-keleti helyzet, Ukrajna helyzete még akkor sem fog nehezedni ebből a szempontból. Egyrészt Izrael nagysága meg sem közelíti Ukrajnáét, másrészt Ukrajna az orosz hadsereggel áll szemben, míg Izrael egy viszonylag jól felfegyverzett csoporttal, de nem államokkal, hanem csoportokkal. Ennek következtében az izraeli hadsereg és annak pénzügyi és gazdasági ereje nagyjából elégséges ahhoz, hogy megfelelően kezelje a kihívásokat.

Egy utolsó kérdés: megfelelő-e az USA pénzügyi ereje ahhoz, hogy még akkor is gond nélkül tudja finanszírozni Ukrajna támogatását, illetve elegendő fegyver lesz-e akkor is, ha esetleg Izrael szintén segítségre szorul? 

AZ USA-nak mindig meglesz erre a kapacitása, s bármeddig képes lesz támogatni Ukrajnát. Az Izraelben kialakult helyzet nem befolyásolhatja ezt, az nem lehet hatással az Ukrajnának nyújtott katona segélyekre.