Halhatatlan halottaink – 3. Bajnokok és a média alkotói

Január 2. Keleti Ágnes

A százhárom éves korában elhunyt ötszörös olimpiai bajnok tornász, a Nemzet Sportolója, a világ addig élt legidősebb olimpiai bajnoka volt. Klein Ágnes néven született 1921. január 9-én Budapesten, a család később Keletire magyarosított. Keleti Ágnes 1937-től a budapesti Vívó és Atlétikai Clubban, 1938-tól a Nemzeti Torna Egyletben sportolt. 1939-ben lett a válogatott tagja, első magyar bajnokságát 1940-ben nyerte, de zsidó származása miatt még abban az évben eltiltották mindennemű sporttevékenységtől. 

A második világháború után a Budapesti Postás, 1950-től a TF DISZ, illetve TF Haladás, 1954 és 1956 között a Budapesti Dózsa színeiben szerepelt. Közben elvégezte a Testnevelési Főiskolát, amelynek tanára lett. 1947 és 1956 között különböző szereken 46-szoros magyar bajnok, ebből tízszeres egyéni összetett magyar bajnok, hétszeres csapatbajnok lett. Kivívta az örökös bajnoki címet, nála többször senki nem nyert tornászbajnokságot Magyarországon. 1949-ben a főiskolai világbajnokságon négy arany-, valamint egy-egy ezüst- és bronzérmet szerzett. Az 1954-es római világbajnokságon felemás korláton és a kéziszer-csapattal is győzött, emellett még egy ezüst- és egy bronzérmet is gyűjtött.

1948-ban kijutott a londoni olimpiára, de a játékokon mégsem szerepelhetett, mert – balszerencsés módon – az utolsó edzések egyikén bokaszalag-szakadást szenvedett. Négy évvel később Helsinkiben harmincegy évesen műszabadgyakorlatával (ma: talaj) aranyérmet, összetett csapatban ezüstérmet, felemás korláton és a kéziszer-csapat tagjaként bronzérmet szerzett. Pályafutása csúcsára 1956-ban Melbourne-ben ért fel: talajon megvédte címét, aranyat nyert gerendán, felemás korláton és a Bodó Andrea, Keleti Ágnes, Kertész Alíz, Korondi Margit, Köteles Erzsébet, Tass Olga összeállítású kéziszer-csapat tagjaként, egyéni összetettben és csapatban ezüstérmet szerzett. Ő lett a játékok legeredményesebb versenyzője, egyben a legidősebb tornásznő, aki aranyérmet tudott szerezni.

Később főiskolai tanárként, edzőként, szövetségi kapitányként és versenybíróként is dolgozott a tornasportban. Számos elismerése közt, állami kitüntetései mellett a Magyar Olimpiai Bizottság olimpiai aranygyűrűse, érdemérmes tiszteletbeli tagja, Fair Play Életműdíjasa, a magyar tornasport halhatatlanja, a női sportolók nemzetközi hírességei csarnokának tagja, a Magyar Sportújságírók Szövetségének életműdíjasa, Prima Primissima-díjas; Újpest, Terézváros és Budapest díszpolgára, a Nemzet Sportolója. 

Keleti Ágnes 103 évesen a legidősebb olimpiai bajnokként hunyt el. 

Április 22. Garami József

A nyolcvanöt éves korában elhunyt Garami József, a magyar labdarúgó-válogatott korábbi szövetségi kapitánya játékosként csak szülővárosa csapatában futballozott. Edzői pályafutása leghosszabb időszakát az MTK-nál töltötte, 1996 és 1998, majd 2004 és 2015 között irányította a kék-fehéreket, akikkel 1997-ben és 2008-ban is bajnoki címet nyert, valamint kétszer a Magyar Kupát is elhódította. Dolgozott az Újpestnél és a nagy rivális Ferencvárosnál is, ahol 2004-ben újabb bajnoki elsőséget gyűjtött be.

A legendás szakember az élvonalban magyar csúcsnak számító 797 meccset tudhat magáénak, 1987-ben öt mérkőzésen szövetségi kapitányként irányította a magyar válogatottat, mérlege két győzelem, egy döntetlen és két vereség.

Június 1. Csák Elemér

A Magyar Rádió hajdani moszkvai és New York-i tudósítója, egykori kormányszóvivő alig két héttel 81. születésnapját követően hunyt el. A Táncsics- és Karinthy-díjas újságíró diákkorától kezdve írt újságoknak, hetilapoknak, egyetemi hallgatóként a Moszkvai Rádió magyar adásainak bemondója is volt. Az egyetem után a Magyar Rádióban a Krónika riportereként alkalmazták, s 1967 és 1990 között dolgozott az intézményben. Ez idő alatt 1973 és 1979 között moszkvai tudósító volt, 1979-től 1983-ig a 168 óra felelős szerkesztője, utána 1988-ig New York-i tudósító. A Déli Krónika és a Jó reggelt! hírmagazinok egyik létrehozója.

A rádiós évek után, 1990-től a Magyar Televíziónál dolgozott, a Híradó külpolitikai rovatvezetője, megbízott főszerkesztője volt, 1994-ben és 1995-ben a hír-főszerkesztőséget vezette.

1995 februárja és júniusa között a Miniszterelnöki Hivatal sajtóosztályának vezetője, helyettes államtitkár, szóvivő volt. Rádiós és televíziós munkái mellett, rendszeresen publikált cikkeket a sajtóban, valamint 1977 és 1995 között hét riportkötete is megjelent.

Június 2. Baracs Dénes

A 88 éves korában meghalt, rangos szakmai elismerésekkel, köztük Pulitzer-emlékdíjjal és Aranytoll-lal is elismert újságíró, aki évekig dolgozott az MTI pekingi, brüsszeli, párizsi és bukaresti tudósítójaként, a Szolnok Megyei Néplapnál kezdte újságírói pályafutását 1958-ban. 1960-ban lett az MTI külpolitikai főszerkesztőségének munkatársa, később turnusvezető szerkesztője, majd a főszerkesztő első helyettese. 1969 és 1974 között az MTI pekingi, 1976 és 1981 között párizsi, 1988 és 1992 között brüsszeli, 1992 és 1998 között bukaresti tudósítójaként dolgozott, 1985 és 1988 között az Interpress Magazint szerkesztette.

Június 30. Forró Tamás

Az egykor ünnepelt televíziós és rádiós riporter, akit a '80-as és '90-es évek médiavilágának meghatározó alakjaként tartottak számon, hosszú ideje kerülte a nyilvánosságot. Karrierjét a rádiónál kezdte, majd a televízióban vált országosan ismertté, különösen a Napkelte című műsorban, ahol Havas Henrikkel közösen dolgoztak, és ikonikus párost alkottak.

Forró Tamást a korszak egyik legjobb oknyomozó újságírójaként emlegették, miközben sármos megjelenése miatt a női nézők körében is rendkívül népszerű volt. Pályafutását azonban beárnyékolták olyan vitatott ügyek, amelyek végül hozzájárultak fokozatos visszavonulásához.

Forró Tamás neve továbbra is élénken él a magyar sajtótörténet emlékezetében, egyszerre jelképezve a riporteri szakma fénykorát és annak árnyoldalait.

Október 8. Mezey György

Az életének 85. évében elhunyt dr. Mezey György irányításával mindmáig utolsó alkalommal szerepelt a nemzeti tizenegy világbajnokságon.

1941. szeptember 7-én a vajdasági Topolyán született, de családjával hamarosan Mezőberénybe, majd onnan Rákoskeresztúrra költözött. Pályafutását a Rákosligeti AC-ben kezdte 1954-ben, majd 1971-ig a TFSE, a Budafoki MTE, a Keszthelyi Haladás, az MTK (1968-1969) és végül a Bp. Spartacus futballistája volt.

Edzői pályafutását a Bp. Spartacusnál kezdte. 1971-től a BVSC korosztályos csapataival foglalkozott, nagy sikerrel. Egyik kedvenc játékosa, felfedezettje Törőcsik András volt. 1977-ben, mindössze 36 évesen debütált az MTK-VM élén az élvonalban, rendkívül fiatal csapatával bronzérmes lett.

1982 és 1984 között az olimpiai csapatért felelt. 1982-ben mesteredzői elismerést kapott, mindössze 41 évesen. 1983-ban átvette a válogatottat, amelyet Európa legjobb csapatai közé emelt. Sikerrel vívta meg a mexikói világbajnokság selejtezőit, illetve barátságos mérkőzésen győzött az NSZK ellen Hamburgban, a walesiek ellen Cardiffban és a brazilok ellen a Népstadionban is. 1985 végén a londoni World Soccer Év edzője választásán diadalmaskodott.

A mexikói világbajnokságon váratlanul gyengén szerepelt a csapat, Mezey ezt követően külföldre szerződött, két éven át Kuvaitban dolgozott. 1988-ban újra szövetségi kapitányi kinevezést kapott, ám a bundabotrány kirobbanása után, mivel nem látta biztosítottnak az elképzelt szakmai munka folytatását, lemondott.

Egy időben ő vezette a magyar edzőképzést, s rendszeresen dolgozott nagy tornákon a nemzetközi (FIFA) és az európai (UEFA) szövetség felkérésére is, a technikai elemző csoport megbecsült munkatársaként. Szakkönyveket írt, publikált.

2007 végén szakmai igazgatóként az FC Fehérvár (később Videoton) szakmai igazgatója lett. 2009 nyarán, kényszerhelyzetben, a Vidi vezetőedzőjének nevezték ki. Csapatával az első évben a második helyen végzett, majd a 2010-11-es idényben megszerezte a klubtörténet első bajnoki címét.

2020 februárjában, a 63. Év Sportolója Gálán az MLSZ Életműdíjjal tüntette ki.

Október 28. Komjáthy György

Az életének kilencvenkettedik évében rövid lefolyású, súlyos betegségben elhunyt zenei szerkesztő pályája a 1950-es években kezdődött: orgona-zeneszerzés–népzene szakon tanult, majd 1958-tól a Magyar Rádió technikai rendezőjeként, később pedig zenei szerkesztőjeként dolgozott. Az idősebbek a Magyar Rádióból ismerhetik, ahol olyan legendás zenei műsorokat szerkesztett, mint a Vasárnapi koktél, a Csak fiataloknak, vagy a Töltsön egy órát kedvenceivel.

Komjáthy György 1958–1993 között a Magyar Rádió technikai rendezője, majd zenei szerkesztője volt. 1964–1998 között a Vasárnapi koktél, 1965–1993 között a Csak fiataloknak, 1970-től a Töltsön egy órát kedvenceivel, 1971-től a 25 perc beat és A beat kedvelőinek című műsorok szerkesztője volt.

Az 1980-as évek végén Popregiszter címmel sorozatot indított. 1986–1997 között a Danubius Rádió zenei szerkesztője volt. 1994-ben nyugdíjba vonult. 1995-től a váci Infórum Rádió zenei szerkesztője, műsorvezetője. 1999-től a Sláger Rádió Nem csak fiataloknak című kívánságműsorának társszerkesztője. 2011 novemberétől a B. Tóth László nevével fémjelzett poptarisznya.hu internetes rádió rendszeres havi műsorvezetője. 

Október 29. György Péter

Az 1954-ben született, az ELTE magyar-történelem-esztétika szakán végzett tudós szakterületei a 20. és 21. századi művészettörténet, a kortárs művészet, illetve az új média voltak – utóbbit jól mutatja, hogy 1998 decemberében a MATÁV által alapított Origo alapításában is részt vett, a következő másfél évtizedben pedig a laphoz magához is több szállal kötődött.

Érdeklődése középpontjában sokáig a magyar avantgarde állt, aminek történetét már szakdolgozatában, illetve disszertációjában is igyekezett feltárni. Első monográfiája az Európai Iskoláról szólt, később azonban a kortárs amerikai, magyar, illetve európai avantgárd mozgalmakról is írt.

1980-ban lett az ELTE BTK Esztétika és Média Tanszékének munkatársa, 2010-től pedig hosszú időn át vezette a Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetet. A pályája alatt Krakkóban, Manchesterben, Londonban, illetve New York-i New School for Social Research katedráján is megforduló szakember 2005-ben lett az MTA doktora, 2006-ban pedig habilitált az ELTE-n, ahol nem csak részt vett a média és kommunikáció szakok kilencvenes évekbeli megszületésében, hanem a Film-, Média- és Kultúraelméleti Doktori Programot is létrehozta.