A közmédiát nem megszüntetni kell, hanem kiszabadítani a propaganda fogságából
A közmédia nem tudja eltüntetni az elmúlt évek politikai és szakmai rombolását, legfeljebb új nevet adni ugyanannak a működésnek – erről beszélt a KlikkTV műsorában Lendvai Ildikó és Kuncze Gábor. A két politikus szerint nem a közmédia megszüntetése a feladat, hanem az, hogy végre valódi közszolgálati médiává váljon, miközben a teljes, közpénzből felépített kormánypárti médiabirodalom jövője is kérdésessé vált. Magyar Péter közben nyíltan a közmédia átalakításáról beszél, és a sajtószabadság helyreállítását is az ország előtt álló legfontosabb feladatok közé sorolja.
Lendvai Ildikó szerint eleve rossz kérdés, hogy a közmédia „el tudja-e feledtetni” az utóbbi két évet Magyar Péterrel. A valódi kérdés szerinte az, mi lesz a szándék ezzel az intézményrendszerrel. Úgy fogalmazott: nem a közmédia megszüntetését szeretné látni, hanem azt, hogy végre valódi közösségi, közszolgálati médiumok működjenek Magyarországon.
Kuncze Gábor ehhez kapcsolódva azt mondta: neki nincs mit elfelejtenie, mert évek óta bele sem nézett a közmédiába. Abban viszont egyetértett, hogy az elmúlt időszakot nem lehet csak úgy eltörölni, különösen nem úgy, hogy mindez több mint százmilliárdos költségvetésből működött. A Reuters szerint a választás után már az MTI-n belül is megjelent az igény a szerkesztői szabadságra, miközben a leendő új hatalom a hírszolgáltatás mélyreható átalakítását ígéri.
A beszélgetés egyik legerősebb pontja az volt, amikor szóba került Magyar Péter közmédiás szereplése. A vendégek szerint különösen beszédes, hogy a riporter saját felkészítésében a „jogi osztályra” hivatkozott. Kuncze ezt egészen elképesztőnek nevezte, Lendvai pedig arról beszélt, hogy a közmédia problémája ma már nemcsak politikai, hanem szakmai és morális kérdés is. Magyar Péter az elmúlt napokban valóban arról beszélt, hogy a közmédia propagandaeszközzé vált, és minden magyar ember megérdemelne egy igazat mondó közszolgálati médiát.
A két politikus szerint azonban nem lehet kizárólag az MTVA-ról beszélni. Az elmúlt években egy egész, közpénzzel is megtámogatott médiarendszer épült fel: a megyei lapoktól a televíziókon át a különféle hírplatformokig. Kuncze szerint ez a világ nemcsak a közönséget tájékoztatta félre, hanem saját magát is, hiszen sokan a kormányoldalon is elhitték, hogy a Fidesz újra biztos győzelmet arat. A nemzetközi sajtó beszámolói szerint Magyar Péter pártja végül valóban kétharmados parlamenti többséget szerzett, ami a média átalakítását is reális politikai lehetőséggé tette.
Külön téma volt a független sajtó helyzete. Lendvai Ildikó szerint alapvető kérdés, mi lesz azokkal a szerkesztőségekkel, amelyek az elmúlt években saját erejükből, sokszor szűkös anyagi lehetőségek mellett próbáltak valódi tájékoztatást adni. Kuncze szerint az egyik legfontosabb lépés a hirdetési piac felszabadítása lehetne, mert eddig nemcsak az állami hirdetések torzították a nyilvánosságot, hanem a piaci szereplők egy része is félt független médiumoknál megjelenni. Emellett szerinte szükség lenne egy olyan médiatámogatási rendszerre is, amely nem politikai alapon oszt pénzt, hanem valódi értékek és társadalmi szükségletek alapján.
Lendvai úgy fogalmazott: különösen a választás előtti utolsó hetek bizonyították be, hogy mekkora szükség van a független médiára. Szerinte ezek a szerkesztőségek játszottak kulcsszerepet abban, hogy a botrányok és az elhallgatott ügyek eljussanak a nyilvánossághoz. Ezért a független sajtó szerepe akkor sem csökkenhet, ha közben a közmédia egyszer valóban objektívabbá válna. Minden kormányon lesz ugyanis mit számon kérni.
A műsor végére a média kérdését már a kormányváltás tágabb problémái keretezték. Kuncze Gábor szerint az új hatalomnak súlyos gazdasági és intézményi örökséggel kell szembenéznie: költségvetési feszültségekkel, uniós feltételekkel, jogállami elvárásokkal és az államigazgatás lepusztult állapotával. Magyar Péter ezzel összhangban a sajtószabadság, a korrupció elleni fellépés és az intézményi függetlenség helyreállítását is kulcsfeltételnek nevezte az uniós forrásokhoz való hozzáféréshez.
A beszélgetés legfontosabb mondata talán az volt, hogy a közmédia múltját nem lehet kitörölni. De ha valóban megszűnik propagandaeszköz lenni, és egyszer tényleg a társadalmat szolgálja, akkor a jövője még újraírható.