A „közös gyerekeinkről” beszélünk
Az egész gyermekvédelem helyzete, úgy ahogyan van, kritikátlan állapotban van”. Így összegezte véleményét a Hírklikknek Horgas Péter, az Országos Közös Akarat (OKA) vezetője. Annak kapcsán beszélgettünk vele, hogy Jámbor András parlamenti képviselő többször is szorgalmazta a valódi, szakmai alapon készített reformot a gyermekvédelmi rendszerben. Felajánlotta egyhavi képviselői fizetését is annak a fideszes képviselőnek, aki végigvisz egy reformot. Konkrétan kérte a gyermekvédelmi és szociális dolgozók béremelését, és mindenekelőtt a normatív támogatások, különösen az étkeztetési támogatás jelentős emelését sürgette. Az illetékes bizottság vita nélkül alkalmatlannak minősítette plenáris tárgyalásra. Néhány nappal később a kormány beterjesztett egy 17 milliárd forintos rendkívüli normaemelési támogatást, amelyet „bátor képviselők” lelkesen a kormány szociális érzékenységének jó példájának mondtak, és megszavaztak.
Szinte órákkal később már meg is jelentek a Magyar Közlönyben a részletek. November 1-től ezt az összeget a gyermekvédelmi intézmények növekvő ellátási normáira kell fordítani, ebből elsősorban a gyermekotthonokban élők étkeztetésének napi kvótája legalább 2700 forintra emelkedik, az óvodai-iskolai étkeztetéssel együtt eléri a napi 4000 forintot gyermekenként. A ruházati költségek minimum összege személyenként évi 200 ezer forintra emelkedik, a zsebpénz összege a jelenlegi rendeletben szereplőnek kétszeresére nő, a sportolási támogatás pedig évi 50 ezer forint lesz fejenként.
Az ellenzéki politikusok és civil szervezetek évek óta szorgalmazzák, hogy vegye végre észre a kormányzat azokat a már-már Dickens-i állapotokat, amelyek a gyermekotthonokban uralkodnak. „Az egész gyermekétkeztetés, a gyermekvédelem helyzete, úgy, ahogyan van, kritikátlan állapotú” – summázta a véleményét a Hírklikknek Horgas Péter aktivista, aki egyik alapítója és vezetője az Országos Közös Akarat (OKA) nevű civil konföderációnak. Évek óta szerepet vállal a baloldali tüntetésekben, országjáró mozgalmakat, és más olyan eseményeket szervez, amelyek az oktatás, a gyermekvédelem problémáiért kiállnak.
2015-ben még semmi köze nem volt a gyermekvédelem problémáihoz, úgymond, csak egyszerűen magyar állampolgárként szembesült egy adattal: a Máltai Szeretetszolgálat és a Tudományos Akadémia kimutatta, hogy akkor, Magyarországon napi szinten 40 000 gyerek éhezett. „Ez annyira megrendített, hogy ettől fordulatot vett az életem. Egy civil állampolgár, egy felnőtt ember felháborodása lett rajtam úrrá, betelt a pohár. Nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy ebben az országban az állam ilyen szinten nem gondoskodik a gyerekekről. És akkor még nem is tudtuk, hogy tulajdonképpen csak a jéghegy csúcsát kapargatjuk” – vallotta be.
„Becsületes” szakmája szerint látványtervező. Megpróbált belegondolni, hány stadion lelátóját lehetne megtölteni 40 ezer gyerekkel? Magyar méretekben melyik vidéki város lakosságának száma vetekedhet a csupán az állam segítségére számító gyermeksereg létszámával? Amikor megalakult az OKA, utánajártak a részleteknek és számukra is nyilvánvalóvá lett, amit a szakemberek sokkal, de sokkal jobban tudtak náluk: a gyermekéhezés valóban csak a jéghegy csúcsa. „Ezek az adatok mindaddig csak számok maradnak, amíg az ember nem találkozik személyesen ezekkel a gyerekekkel. Attól a perctől kezdve, valahogy minőségileg más lesz az ehhez való viszonyunk” – magyarázta.
Amikor a kegyelmi botrány után a gyermekvédelem általánosságban is a közbeszéd részévé lett, az OKA a botrány kapcsán asztalhoz ültette a szakembereket, a civil szervezeteket, a politikusokat, és közösen próbáltak javaslatot tenni a helyzet orvoslására. „Sokszor a legkülönbözőbb módon könyörögtünk, kértünk, nem magunk miatt, a gyerekek miatt, hogy tegyenek valamit az állapotok javításáért. De ezt a kormánypártok elképesztő módon, lényegében a szokásos arroganciával mindig lesöpörték az asztalról. Mérhetetlen cinizmus, amikor azt mondja magáról ez a társaság, hogy az ő kormányuk család- meg gyerekbarát! Muszáj volna mindenkinek megértenie, hogy nem szabadna világnézeti kérdésnek tekinteni, ha valaki szót emel az állami gondozottak rossz körülményei miatt. A mi közös vagyonunkból, a mi adófizetői pénzünkből kellene jobbá tenni annak a 25-30-40 vagy akár 50 ezer rászoruló gyermeknek a mindennapi életét” – mondta nem kis indulattal a hangjában. Megrendítő, ahogyan elmesélte: amikor megemelt egy gyereket, aki mondjuk a sajátjával ugyanolyan életkorú volt, azt érezte, hogy az a másik kisgyerek sok-sok kilóval könnyebb az övénél, mert voltak napok, amikor egyáltalán nem kapott enni. „Ez nem a család, nem a szülők, ez az állam bűne.”
Mindez valóban csak a jéghegy csúcsa, véli Horgas Péter. Most, egy közelgő választási ciklus bevezető kampányának idején, az étkezési normák felemelése tulajdonképpen csak politikai gesztus. A figyelem elterelése az intézeteken belüli bántalmazásokról, az ott dolgozó szociális munkások sértően alacsony béréről, a túlterhelésükről. Megoldatlan a szakemberek képzése, hiányzik a finanszírozásból a 21. századnak megfelelő technikai, anyagi feltételek megoldása. Ahová néznek a szakemberek, mindenütt olyan hiányosságokra bukkannak, amelyeket már jóval korábban is észre kellett volna venniük azoknak az állami szerveknek, amelyeknek ez a feladatuk volna.
Az OKA már 2015-ben elkészített egy gyermekvédelmi nemzeti minimum programot, amivel jó időben meg lehetett volna előzni mindazokat a körülményeket, amelyek később a kegyelmi botrányhoz vezettek. „Mindannyian tudtuk, hogy ennek is az lesz a sorsa, mint minden olyan javaslatnak a 2010 utáni években, amelyek nem valamelyik kormánypárti mameluk előterjesztésében kerültek napirendre. Ezt is tárgyalásra alkalmatlannak minősítették. A következő évben megduplázták a gyermekétkeztetésre szánt költségvetési sort, de már akkor tudták a minisztériumban is, hogy ez a pénz is kevés, minden problémát ezzel nem lehet megoldani. Az Orbán-rezsim politikusai szociális kérdésekben az első naptól fogva érzéketlenek voltak. Most is megemelik adott esetben az étkezési normát, zseb- és ruhapénzt, toldozgatnak, foltozgatnak, de képtelenek átfogó megoldásokat keresni” – háborgott. Pedig, mint mondta, a civil szervezetek és a szakemberek szívesen volnának ebben partnerek, de erre a kormányoldalon nem tartanak igényt. „Minden ilyen kezdeményezést a kormánypártiak hárítanak. Amikor Jámbor András a gyerekek étkeztetéséről beszél, öt perc múlva már nem a gyerekekről van szó, hanem a politikai csatározásról, a baloldal ármánykodásáról. Hogyan képes egy kereszténydemokrata politikus egy ilyen javaslatot pusztán ármánykodásnak minősíteni?” – méltatlankodott.
Miben látná a megoldást? Elhárította a kérdést, mert nem akart abba a hibába belecsúszni, amibe sok politikus: nem tartja magát gyermekvédelmi szakembernek. Civil aktivistaként abban egészen biztos, hogy ha van politikai akarat, nagyon sok mindent meg lehet oldani. Ezeket a problémákat mindenki évek óta pontosan ismeri. Egy évvel ezelőtt ugyanígy kiábrándítóak voltak az állami gondozottak életkörülményei, mint ma, lehetett volna még korábban is tenni valamit. „Ezek a közös gyerekeink. Senki ne gondolja azt, hogy azért, mert állami intézetekben élnek, ami velük történik, az nem a mi felelősségünk” – jelentette ki Horgas Péter.
