A Kreml igyekszik kipuhatolni, hogy meddig mehet el az EU és a NATO ellen
Európa Oroszország támadásai alatt áll, és kérdés, miért nem tesz ezek ellen – tette fel a kérdést a Politico. „Egy ideje az orosz titkosszolgálatok agresszív akcióit látjuk. Moszkva a teljes eszközkészletet használja a politikai vita befolyásolásától a kritikus infrastruktúra elleni kíbertámadásokig és a szabotázsig” – mondta el Thomas Haldenwang, aki nemrég mondott le a német belföldi hírszerzési ügynökség élén betöltött tisztségéről.
Az amerikai portál európai kiadása hosszú cikkében számos konkrét példát sorolt fel a fentiekre, valamint további hasonló jellegű akciókra. Rámutatott: az orosz akciók egészen a közvetlen erőszakig terjednek, és egyre nehezebb szemet hunyni efelett. Néhány kormány, különösen az északi és a balti államok, megpróbáltak riadót fújni, de az EU és a NATO kollektív reagálása mindeddig figyelemre méltó mértékben béna volt.
Európa passzivitásának egyik oka az lehet, hogy a nyugati fővárosokban attól tartanak, hogy belevonódnak egy konfliktusba, amire nincsenek felkészülve. Emellett nem akarnak nyíltan szembeszállni Oroszországgal, mert tartanak az eszkalálódástól, attól, hogy tovább romlik a helyzet – idézte a portál Daniel Bymant, a washingtoni Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Intézete nem hagyományos hadviselésre és terrorizmusra szakosodott kutatóját.
A hibrid hadviselés orosz formáját egy osztrák biztonsági szakértő szerint Valerij Geraszimov tábornok dolgozta ki, aki jelenleg az orosz fegyveres erők vezérkari főnöke. Gerhard Mangott szerint „soha nem csupán dezinformációról és propagandáról van szó, hanem az eszközök széles skálájáról a szabotázstól a beszivárgáson a pártok finanszírozásán át, egészen a NATO-tagállamok légterének megsértéséig”.
Az orosz destabilizáló kampányt azonban a jelek szerint még a legveszélyesebb esetekben is úgy kalibrálják, hogy ne váltsa ki a NATO kollektív reagálását. Úgy tűnik, hogy a Kreml lassan fokozza a nyomást, és igyekszik kipuhatolni, hogy meddig mehet el.
A NATO egy vezető tisztségviselője a júliusi NATO-csúcson újságíróknak elmondta: megvitatták az orosz hibrid hadviselésre esetleg adandó kollektív reagálás lehetőségét, mert ha nem is minősíthetők ezek az akciók hagyományos értelemben háborús cselekményeknek, a NATO-szerződésben van passzus, amelyre lehet hivatkozni. Az illető akkor úgy vélekedett: ezt a lehetőséget nem lehet kizárni a jövőre nézve. A portál szerint azonban most nincs készség a szövetségben a konfrontációra.
Szakértők emellett rámutatnak, hogy problémás a hibrid hadviselés meghatározása is, emellett a konszenzus szempontjából gondot jelent az olyan államok NATO-tagsága, mint Magyarország és Törökország.
Mindezek ellenére, az európai kormányok egyre inkább hajlanak arra, hogy Oroszországnak tulajdonítsák a cikkben említett szabotázsakciókat. Hanno Pevkur észt védelmi miniszter szerint ez az ellenállás első lépése. Azt javasolja, hogy minden ilyen történést a nyilvánosság elé kell tárni,és meg kell mutatni, hogy az elkövetőket az orosz titkosszolgálat bérelte fel.
Az EU és a NATO tagállamai az egyértelmű fellépéstől ugyan vonakodnak, de számos országban tesznek lépéseket az orosz hibrid hadviselés akcióinak megakadályozására. Mindezek ellenére, a NATO és az EU nem ért el sikereket Moszkva elrettentésében. Az ukrajnai háborúval kapcsolatos szankciók hatása egyelőre korlátozott. Byman kutató szerint Európának sokkal egységesebben és erőteljesebben kellene reagálnia, növelni kellene az Ukrajnának nyújtott katonai támogatást, és így kellene megmutatni, hogy az orosz törekvések a szándékkal ellentétes eredményt hoznak.
Egy másik idézett kutató hangsúlyozta: növelni kell a katonai kiadásokat, és fejleszteni kell a belső biztonságot, a rendőrséget, a hazai hírszerzést és a szövetséges kormányokkal meg kell osztani az információkat. „Ha elszalasztjuk ezt az alkalmat, Oroszország egyre keményebben fogja folytatni és valójában a Szovjetunió hidegháborús szabotázs-doktrínáját utánozza”.
