A legkisebb mértékű ellenállás esetén is példát statuál a kormány

A budapesti Madách Imre Gimnázium a honlapján arról tájékoztatta a szülőket és a diákokat, hogy a digitális eszközöket – (iskolai) laptop, mobiltelefonok – a tanítás előtt (a rendelet 5. §-át alkalmazva) nem veszik el. Mint írták: „iskolánk pedagógiai célja a digitális kultúra helyes használatára való nevelés, nem pedig a tiltás. Bármelyik órán sor kerülhet az eszközök alkalmazására, így életszerűtlen lenne az állandó beadás-kivétel” 

A Hírklikk annak járt utána, hogy megteheti-e ezt a gimnázium. 

Nagy Erzsébet, a PDSZ országos választmányának tagjaként a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének véleményét tolmácsolta. Ők úgy vélik, hogy ezt a gimnázium megteheti, mégpedig a Madách Gimnázium által is említett rendelet alapján. Sőt annak az 5. §-át alkalmazva ki is játszható a 245/2024. (VIII. 8.) Korm. rendelet.

Maga az 5.§ így szól: „Az Nkt. 24. § (4) bekezdés b) pontja szerinti esetben a birtoklásra és használatra vonatkozó engedélyezést az igazgató vagy a pedagógus végzi a tanulmányi rendszerben, azzal, hogy rögzíti a) a birtoklás és a használat célját, b) az engedély érvényességének időtartamát (tanóra, foglalkozás, tanítási év), továbbá c) a birtokolható tárgyat.”

A PDSZ azt javasolja, hogy ezt kell használni, adjanak ki ilyen engedélyeket, és akkor nem kell beszedni az eszközöket.

A kérdés az, nem áll-e fenn az a veszély, hogy – mint a polgári engedetlenség esetén – retorzió éri az iskolát emiatt a tankerület vagy az államtitkárság részéről? Nagy Erzsébet szerint nem, mert itt megvan a jogszabályi hely. Csak az lenne a jó, ha ezt alkalmaznák az iskolák, és nem azt mondanák, hogy ellenállnak, hanem kiadnák az engedélyt minden pedagógusnak.

A PDSZ választmányi tagja azt is elmondta, egyébiránt a teljesítményértékelésben a „pedagógusmunka minősége, eredményessége” sornál szerepel, hogy a pedagógus a tanóráin rendszeresen használja a digitális eszközöket, és a digitális tananyagtartalmakat. Azért a magyar iskolák többségére még az a jellemző, hogy a tanteremben csak egy tábla és a kréta van, sehol valamilyen digitális eszköz. Az ilyen termekben nehéz dolga lenne a pedagógusnak, ha a digitális eszközöket, meg a digitális tartalmakat akarná használni. Ennek ezen esetekben egy módja van, ha azt kéri a gyerekektől, vigyék magukkal a mobiljukat. Vagyis a telefon náluk munkaeszköz.

Mindenesetre – bár az általános szabály szerint be kellene gyűjteni akárhogy is a telefonokat – az egy járható út, hogy az 5.§ kiskapuját kihasználva, továbbra is a házirendben szabályozhassák, illetve a pedagógus határozhassa meg a mobilok használatát. Akkor pedig nincs a hercehurca a begyűjtéssel, kiadással, felügyelettel. 

Azt is tudni a hírekből, hogy pár nappal az új tanév elindulása előtt vannak iskolák, amelyek még mindig nem tudják, hogyan fogják beszedni, raktározni az okostelefonokat, egyéb digitális eszközöket, hogyan valósítják meg a mobil- és okostelefonok használatát korlátozó rendeleti előírásokat – vetettük fel. Nagy Erzsébet szerint nagyon sok ilyen iskola van, és azon megy a vita, hogyan lehet ezt a kérdést megoldani. Nekik is csak azt tudja ajánlani, alkalmazzák az említett rendelkezést. Ha minden pedagógus közli, hogy bizonyos óráin ő használja a mobiltelefont, akkor értelmetlenné válik a beszedés, és még a rendelettel is szinkronban vannak. 

„Megteheti a Madách Imre Gimnázium és az összes többi gimnázium is, hogy nem szedi be a mobilokat, digitális eszközöket, sőt, mi kifejezetten biztatnánk is az iskolákat, hogy éljenek a 245/2024. (VIII. 8.) Korm. rendelet 5.§ adta lehetőséggel – erősítette meg Nagy Erzsébet szavait Zeller Judit, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) oktatással foglalkozó jogásza. Megjegyezte, ez nem egy kiskapu olyan értelemben, hogy nem kell nagyítóval keresni, hol van a kilépési lehetőség ebből az egész tilalmi rendszerből. Ezt ugyanis maga a jogszabály lehetővé teszi. Ez egy kapu, amellyel az iskolák kiiratkozhatnak abból a tilalomból, amit most a kormányzat megpróbál rájuk erőszakolni. 

Zeller Judit hozzátette: „ehhez nyilván kell az igazgató és a pedagógusok együttműködése, mert ez az 5.§ azt mondja, az igazgató, vagy a pedagógus adhat engedélyt arra, hogy a szóban forgó tárgyakat (mobiltelefon, laptop, tablet) a gyerekek használhassák. Vagyis nyilván kell hozzá egy támogató tanári környezet, ugyanakkor a szülök és a diákok összefogása is, az, hogy náluk ki tudják használnia ezt a kilépési lehetőséget. Vagyis az egész kérdést aktívan ők is befolyásolhatják.

A szülők és a diákok közösségének ott is aktív szerepe lesz, amikor meghatározzák a tiltott tárgyak leadási, visszaadási mechanizmusának részletes szabályait. Ezt ugyanis a házirendekben kell majd szabályozni, és mielőtt annak egy módosítását elfogadják, előtte véleményeztetni kell az iskolaszékkel – amiben részt vesznek a szülők –, illetve a diákönkormányzattal. Vagyis van arra lehetőség, hogy a szülők és a diákok is aktívan tegyenek azért, hogy a tiltó szabályozást oldja fel az ő iskolájuk. 

Az iskolákat ezért nem érheti retorzió – tette hozzá Zeller Judit –, jogi értelemben maga a rendelet ad lehetőséget rá. A rendelet azt mondja, hogy egészségügyi, vagy pedagógiai okból használhatók ezek az eszközök, de mindkettő nagyon tág kategória. Pedagógiai indok lehet az is, hogy például a pedagógus azt mondja, szeretné, hogy a gyerekek megismernék a különböző internetes tartalmakat, vagy azt szeretné, hogy akár a napköziben, akár a szünetben tudják ezeket az eszközöket használni.

Zeller Judit szerint a Madách is ezt juttatta kifejezésre. Ahogy azt is, hogy a gyerekeket azért az életre neveljük, és az élet pedig az okos eszközök, az internet használatának irányába megy. A tilalom pont elveszi tőlük a lehetőséget, hogy szabadon hozzáférhessenek az iskolában. 

A TASZ jogásza szerint az már pedagógiai, pszichológiai, akár neveléstudományi kérdés is, hogy mik az előnyei és a hátrányai az okoseszközök használatának. De azért a világtörténelem azt mutatja, azzal, hogy megtiltottunk valamit, soha nem lehetett megoldani a problémát. Itt is épp erről van szó. Azt látjuk, hogy számtalan helyen – nem csak az oktatásban, de ott most kifejezetten – tilalmakkal, tiltásokkal próbál problémákat orvosolni a kormány. Holott inkább meg kellene tanítani a gyerekeket arra, hogyan lehet biztonságosan, okosan és hatékonyan használni ezeket az eszközöket, mik a veszélyei és milyen óriási a haszna. Ahelyett, hogy ezt vállalná egy szabályozás, vagy, hogy az iskolában igenis legyen internet-tudatoságra, az adatvédelemre, a technikai eszközök használatára vonatkozó képzés, inkább betiltják ezeket az eszközöket. 

Az, hogy nincs rendesen szabályozva, hogy az egyes iskolák hogyan fogják beszedni, raktározni az okos eszközöket, az elsősorban a pedagógusokat sújtó újabb teher képét vetíti előre. Ha például csak egy ezer fős gimnáziumot veszünk – márpedig vannak ilyenek –, még, ha 150 gyerek hiányzik is, 850 diáktól akkor is be kell szedni a telefont. Ez azért többek munkakapacitását le fogja kötni, amit más, egyéb feladatoktól vonnak el. 

Zeller Judit azt is megvilágította, a telefonok beszedéséhez és a visszaadás adminisztrálásához nem adott támpontot, segítséget a rendeletben a kormány, hanem azt mondta, ezt a feladatot mindenki csinálja meg. Tulajdonképpen úgy, ahogy tudja, majd a házirendben ezt rendezni kell.

Szilágyi Kitti, a Civil Bázis elnökségi tagja elmondta a szervezet véleménye szerint minden intézménynek meg kell adni a lehetőséget, hogy kitalálja a digitális eszközök esetleg beszedését, tárolását, használatát. Azzal mélységesen egyetértenek, hogy az intézményeknek a helyes használatot kell megtanítani, mert attól, hogy ezeket kitiltják az iskolából, a való életben a gyerekek találkoznak ezekkel az eszközökkel. Ugyanakkor a Civil Bázis úgy gondolja, hogy mindaddig, amíg nincsenek megfelelő gépek, wifi hálózat, nincs megfelelő infrastruktúra kialakítva ahhoz, hogy saját eszközök nélkül is tudjanak működni az órák, az okos eszközök beszedéséhez nincs elég személyzet, és a tárolásukat sem lehet sok esetben megoldani, egy esetleges lopás, vagy károkozás esetén a felelősség az intézményt, illetve a pedagógust fogja sújtani. Szilágyi Kitti leszögezte azt is, jelenleg egyetlen intézménynek sincs olyan költségvetése, amiből erre jutna.

Bár Szilágyi Kittivel még azelőtt beszélgettünk, mielőtt kirúgták a Madách Gimnázium igazgatóját, a Civil Bázis elnökségi tagja emlékeztetett rá, hogy már a nyáron nagyon sok olyan igazgatónak, aki a legkisebb mértékig is meghagyta a pedagógusok szabadságát, nem hosszabbították meg a pályázatát. Úgy vélte, ez a bosszúhadjárat folytatódni fog a későbbiekben is. A legkisebb mértékű ellenállás esetében is lesznek olyan a pontok, ahol példát fognak statuálni. Megjegyezte: „minden tiszteletem azoké, akik ennek ellenére kiállnak. A Civil Bázis mindenki szabadságáért ki fog állni, a szabad döntés joga megillet minden embert!”