„A legnépszerűtlenebbek harca” Németországban
Ezzel a címmel számolt be szerdán a Spiegel arról, hogy Friedrich Merz lesz Olaf Scholz kancellár ellenfele a jövő évi német parlamenti választásokon. A jelenleg ellenzékben lévő CDU/CSU soraiból többen is jelentkeztek a sokat ígérő posztra, hiszen a jelenlegi, Scholz vezette, szociáldemokratákból, zöldekből és liberálisokból álló kormány szinte biztos vesztésre áll a következő választáson és a kereszténydemokrata kancellár ezzel az európai politika egyik vezető személyisége lesz. Merz – akit Angela Merkel hajdan kiszorított a pártból –, személyével kevéssé vonzó politikus. A középutas Merkel helyett jobbra vitte a CDU-t, remélve, hogy ezzel visszaszoríthatja a veszélyesen erősödő szélsőjobbot.
A CDU két tartományi miniszterelnöke már visszalépett attól, hogy jelöltesse magát kancellárnak, végül feladta a legerősebb aspiráns, Markus Söder bajor miniszterelnök is. A szűkebb hazájában népszerű Söder már ciklusokkal korábban is igényt formált a kancellárságra, de az erősebb szövetséges, a CDU nem kívánta. A testvérpárt CSU vezetője most jó képet vágott újabb kudarcához és a nyilvánosság előtt nem győzte korlátlan támogatásáról biztosítani Merzet, akivel pedig korábban nem volt zavartalan a viszonya és aki egyáltalán nem lehet biztos abban, hogy a pártbéli intrikáiról ismert bajor politikus nem tesz-e majd keresztbe neki.
Söder feltehetően jeles hajdani elődje, Franz Josef Strauss példáját követi majd. Ő sem akar majd belépni a Merz vezette kormányba, hanem – Strausshoz hasonlóan – Münchenben marad és onnan szól majd bele a kancellár dolgaiba – ahogyan ezt Strauss is tette, amikor Helmut Kohl vezette a kormányt. Szó sincs arról, hogy Söder lelkesedne Merzért. Egyszerűen tudomásul vette, hogy a pártszövetség erősebb tagjának van joga kancellárt jelölni. Egy közelmúltban tartott felmérésben arra a kérdésre, mennyire elégedettek a CDU/CSU vezetőinek politikai tevékenységével, Markus Söder 37 százalékkal került az első helyre, míg Friedrich Merz csak 27 százalékot kapott.
Merz valóban a valaha volt legnépszerűtlenebb jelöltje a CDU/CSU-nak a kancellárságra, ilyen szempontból szinte ideális ellenfél Scholz számára. A 68 éves politikusnak semmiféle kormányzati tapasztalata nincs, soha nem dolgozott a közigazgatásban. Mint a CDU elnöke, a kereszténydemokrata ellenzék vezetője, határozott beszédekkel szokta bírálni a kormányt, főleg a migráció kérdésében, de arról ismerik, hogy impulzív, könnyen elveszti a fejét és rosszul viseli a bírálatot.
Merz jelezte, hogy választási kampányában két kérdésre összpontosít majd: a migrációra, de főleg a gazdaságra – amihez viszont a jogász-üzletember valóban ért. E két vonatkozásban Scholz-cal szemben nem lesz nehéz dolga. A kancellár-jelölt egyébként ezúttal is leszögezte, hogy vezetése alatt pártja továbbra sem hajlandó semmiféle együttműködésre a szélsőjobboldali AfD-vel. Az utóbbi a szavazatok harmadát kapja a kelet-német tartományokban és várhatóan előretör majd a jövő évi szövetségi választásokon is.
Wolfgang Schäuble, a CDU egykori frakcióvezetője és „szürke eminenciása”, Merkel bizalmasa, Merz régi támogatója volt. A sajtó szerint elmondta, hogy 2023-ban decemberében, néhány héttel halála előtt, még egyszer beszélt Merz-cel annak törekvéseiről, hogy kancellár legyen. „Azt mondtam neki”, – közölte Schäuble – „hogy nem kell kancellárnak lenned. Ha sikerül elérned, hogy ismét a CDU állítson kancellárt, akkor megtetted a magadét, nem kell neked ezt a tisztet vállalnod.” És erre Merz igent mondott – így Schäuble. A veterán politikus ugyanis kételkedett benne, hogy Merznek megvannak-e a képességei, hogy végigvigyen egy választási kampányt és utána irányítsa a kormányt. Nem kívánta törekvésében támogatni, mert ismerte, hogy védence ingerlékeny, kiegyensúlyozatlan, így indulatosan súlyos hibákat követhet el.
Merz 1955-ben négy gyermekes jogász családból született. Apja wroclawi (breslaui) származású és bíróként dolgozott. Anyja tekintélyes polgár család sarja, a nagyapa 1933-ban belépett az SA-ba és a náci pártba. Unokája már középiskolásként csatlakozott a CDU-hoz. Tanulmányai után bíróként, majd vállalati jogászként dolgozott. A párt 1989-ben jelölte az Európai Parlamentbe, ahol egy ciklust töltött. Bekerült a Bundestagba, ahol utóbb frakcióvezető lett. A 2002-es választások után Angela Merkel, a CDU elnöke a frakció vezetését is igényelte, így Merz, aki amúgy is bírálta a CDU általa vélt „balratolódását”, sértődötten visszalépett minden párttisztségétől, lemondott mandátumáról és bejelentette, hogy a párton belüli viták miatt nem jelölteti magát a következő választáson. Ezután a magángazdaságban, egyebek mellett a BlackRocknál, a világ legnagyobb befektetési vállalkozásánál dolgozott. A hangsúlyosan liberális közgazdasági elveket valló Merz írt már ilyen témájú szakkönyvet és aktív volt újságíróként is.
2018-ban bejelentette, hogy pályázik a CDU elnöki tisztére, de a szavazásnál alulmaradt vetélytársával szemben. Amikor a sikeres jelölt két év után lemondott, Merz újra jelentkezett, ám az újabb szavazáson megint alulmaradt. Miután a CDU/CSU elvesztette a 2021-es választásokat, Merz immár harmadszor pályázta meg az elnökséget – ezúttal sikerrel.
Amikor a magángazdaságba való visszahúzódása idején a sajtó a bírónő feleségével három gyermeket nevelő, gyakorló katolikus politikus vagyoni viszonyairól érdeklődött, közölte: milliomosnak, a „felső középosztály tagjának” tartja magát, hiszen évente körülbelül bruttó 1 millió eurót keres. Így vagyoni viszonyaival a német lakosság leggazdagabb 5 százalékához tartozik, repülőgépe mellett ingatlanai is vannak. „Takarékosságáról” jellemző történet terjedt el: amikor egy hajléktalan visszahozta neki elveszített laptopját, jutalmul a szabadpiacot dicsőítő füzetét ajándékozta neki...
