Miért szavaznak a legszegényebbek a Fideszre?
Kutatás bizonyítja: minél szegényebb és kiszolgáltatottabb valaki, annál valószínűbb, hogy fideszes szavazó – állapítja meg „A Fidesz-titok – Gazdasági szavazás Magyarországon” című elemzésében a 21 Kutatóközpont.
A magyar társadalom felső tizede döntően ellenzéki, onnan pedig lefelé haladva, folyamatosan csökken az ellenzék, és nő a kormány támogatottsága – állapítja meg a tanulmány, amelyet a hvg.hu összegzett.
Az is kiderült, hogy az alacsony végzettségű, jövedelmű és vagyonú választók, fizikai munkások, falvakban élők, romák és internet-hozzáféréssel nem rendelkezők az átlagnál számottevően nagyobb arányban kormánypártiak.
A több mint hetven oldalas tanulmányban a kutatók több hipotézist is megfogalmaznak:
- Választási befolyásolás: a Fidesz kiemelkedően jól teljesít olyan, jellemzően kisebb településeken, ahol nagyrészt alacsony társadalmi státuszú választópolgárok laknak.
- Gazdasági szavazás: ha valaki nem befolyásolásból, de még csak nem is azonosulásból, meggyőződésből szavaz a Fideszre, hanem egyszerű – vélt vagy valós – gazdasági érdekből.
- Meggyőződéses kormánypárti szavazat.
- Rendszerigazodás: beletörődés és az alacsony státuszúak versengése
- Médiafogyasztás: a kutatók szerint „szintén kézenfekvő magyarázat lehet az, hogy a deprivált (valamiből hiányt szenvedő) társadalmi csoportok el vannak szigetelve a kormánykritikus hangoktól és üzenetektől.”
A kutatók mindenre kiterjedő, részletes táblázatokon és grafikonon keresztül vizsgálták a hipotézisben foglaltakat. Többek között megállapították, hogy szignifikáns és egyenes irányú a kapcsolat a jóléti társadalmi helyzet és a pártválasztás között.
A legszegényebbek között kiugróan magas a kormánypárt támogatottsága, az ellenzéké pedig nagyon alacsony.
Onnantól kezdve, felfelé haladva, viszont már nincsenek jelentős különbségek a kormány teljes csoportbeli népszerűségében, egészen addig, ameddig az elithez, a felső két kategóriához nem érünk: náluk szignifikánsan alacsonyabb a Fideszt támogatók aránya, az ellenzék esetében viszont majdnem teljesen egyenes az összefüggés: minél privilegizáltabb egy csoport, annál több benne az ellenzéki szavazó. Illetve a státusz csökkenésével, a párt nélküliek aránya is növekszik.
Ha csak a pártot választani tudókat néznénk, akkor még élesebb lenne a különbség: akkor a legalsó két társadalmi kategóriában a Fidesz 75 százalék feletti, az ellenzék 25 százalék alatti szavazati arányt kapna, a legfelsőben ugyanakkor az ellenzék 60-40 arányban előzné a Fideszt.
A kutatók bebizonyították, hogy ugyanolyan társadalmi csoportba tartozó emberek – pusztán az eltérő médiafogyasztásuk miatt is jó eséllyel más pártra voksolnak. A gazdasági helyzetértékelés után, a médiafogyasztás volt a második legnagyobb magyarázó erő a többváltozós elemzésük során. Összességében tehát, a kutatók úgy vélik, nem vonható kétségbe a hipotézis létjogosultsága.
Mindez a szerzők szerint összefügg a rendszerigazolás elméletével, vagyis azzal, hogy a rossz társadalmi helyzetű emberek inkább a mentális biztonságot, az önigazolást, a külső és belső békét keresik. Ennek következménye, hogy a fennálló – számukra előnytelen – rendszert adottságnak gondolják, így a változtatás felelőssége lekerül a vállukról.
A kormányzati kampánytervezés azt is felismerte, hogy az alacsony státuszú csoportok inkább egymással, mintsem az elittel kívánnak versenyezni, így a migránsokat, sőt, a hajléktalanokat is sokkal ellenszenvesebbnek tartják, mint az ellenzék által emlegetett korrupciós ügyeket, és nem jellemző rájuk a demokráciaféltés sem.
