A magyar kormány Dovernél is hazudott

Kumin Ferenc londoni nagykövet december 25-én ellátogatott a helyszínre, hogy a magyar kormány támogatásáról biztosítsa a víz és élelem nélkül dekkoló magyar kamionsofőröket. Miután szétosztott fél kiló házi pogácsát és elkattintották a sajtófotókat, eltávozott a helyszínről és közösségi oldalán az alábbi posztban számolt be a tapasztalatairól:

„Azok a kamionosok, akikkel a napokban kapcsolatban voltunk, mind elhagyták már az Egyesült Királyságot. Nem volt könnyű, többen elképesztő vesszőfutásról számoltak be, amíg eljutottak a kikötőig, de legalább már túl vannak rajta. Időközben V4-es nagykövet kollégáimmal koordináltuk a lépéseinket, nagyon hasznos információkat osztottunk meg egymással. Ez az együttműködés eddig is nagyon erős volt itt, Londonban, és jól vizsgázik ebben a válsághelyzetben is. A legfontosabb, hogy az ünnep ellenére, továbbra is működik a komp és Csatorna-alagút is. Megy a tesztelés több ponton is. Egy magyar kamionos, akivel nemrég beszéltem, már kész negatív teszttel rendelkezik, most várja, hogy a manstoni reptérről kivezessék, és eljusson a kikötőig. Lehet, hogy már ma este ez megtörténik, de nem kizárt, hogy még reggel is ott lesz ebben a pokoli parkolóban. Változó intenzitással engedik ugyanis ki innen a teherautókat, mert az autópályák szélén veszteglőket is folyamatosan a kikötőbe irányítják, óriási a nyomás a szűk átkelési kapacitáson.”

Portálunk megkeresett egy helyi, Doverben élő magyar lakost, aki civil társaival folyamatosan segítette a sofőröket, amivel tudták, ellátták a szükségleteiket. Tutor Kata némileg másként látta a nagykövet által vázolt helyzetet. Az alábbiakban a Hírklikk számára küldött beszámolóját olvashatják:

„Hogy mit segített a kamionosoknak a magyar nagykövetség? SEMMIT. Kijött Kumin Ferenc, körülnézett, anya küldött pogácsát, gondosan videóztak, amikor szétosztotta, aztán ennyi.

A nagykövetség nem volt ott szenteste a saját karácsonyi vacsoráját szétosztani, nem vásárolt több száz palack vizet, nem próbált még éjjel a blokádon keresztüljutni, hogy az éhes kamionosnak ételt és vizet vigyen. Aztán nem csinálta ugyanezt még három napig, meg egyáltalán. A kinti civilek – mindenféle náció – fogtak össze és próbáltak segíteni, ahogy tudtak. A Manston repülőtéren napokig több ezer kamionost tartottak fogva – se ki, se be, wc alig, szörnyű állapotok között, az emberek a kerítésen keresztül adogatták a segélycsomagokat. Itt, Doverben elképesztő káosz volt, most már járhatóak az utak, a kamionok, teherautók haladnak – ha lassan is – a komp és a vonat felé. A rendőrök egy szót sem szólnak a Tier 4 kijárási tilalomról, bármelyikkel beszéltem, és mondtam, hogy kaját osztani megyek, zöld utat adtak, a benzinkutas féláron adta a vizet és ennivalót.

Több mint tízezer kamionos ragadt az Egyesült Királyságban karácsonykor, miután a francia kormány egyoldalúan lezárta a határt az új koronavírus-variánsra hivatkozva. Ha ez nem lenne elég, a helyi hatóságok nem voltak eléggé szervezettek, minimálisan nyújtottak segítséget az itt ragadtaknak.

Több európai ország is csatlakozott a légiforgalom korlátozásához, még mindig nem fogadnak repülőket a szigetországból. Az, hogy ez milyen hatással lesz a forgalomra, valószínűleg nem elemezték azok, akik a Brexit-terveket készítették. Megépült ugyanis a nagy nemzetközi kamionparkoló Ashford mellett, az is köztudott volt, hogy a Ramsgate melletti Manston repülőteret fogják feltölteni kamionokkal, ha jön a káosz. De valahogy az alapvető infrastruktúrát: friss víz, zuhany és étkezési lehetőségek – kifelejtették a tervekből. 

A francia határzár után, december 20-án elkezdődött a torlódás. Kent megye minden útján feltorlódott kamionok foglalták el az utat, majd a hatóságok elkezdték terelni őket a kijelölt és egyéb parkolókba. Sokaknak így is csak az út mentén jutott hely, összesen mintegy tizenötezer fuvarozót érintett a kényszerpihenő. Közben folytak a Brexit-tárgyalások és a megbeszélések a határnyitásról. Két nappal a zárás után jött az enyhítés: a kamionosok átkelhetnek, de csak negatív Covid-teszttel.

Ekkor már nagyon kellett a segítség a fuvarozóknak. A reptér kifutópályáján amíg a szem ellátott, hosszú sorokban álltak a kamionok, elzárva a külvilágtól. Akkor már két magyar fórumban ment a szervezés, hogyan lehetne segíteni a bajbajutottakon. Amíg volt befelé menő forgalom, addig működött, hogy egy-egy kamion fülkéjét telepakolták adományokkal, az begurult és szétosztotta a többiek között. Amikor már nem engedtek több teherautót a reptérre, más megoldás után kellett nézni. A hatóságok nem segítettek érdemben, élelmes segítők a kerítésen keresztül adták be az ételt, tisztasági felszerelést, gyümölcsöt, innivalót. A reptér mellett még karácsonyfát is állítottak az itt ragadtaknak. Sokan a karácsonyi vacsorát osztották meg a sofőrökkel, voltak, akik kerítést másztak, a leleményesebbek felüljárókról engedték le a pályán maradtaknak az ételt, mások járták az utakat és alapvető élelmiszereket osztottak.

Erre természetesen reagált az angliai magyar nagykövetség is. Kumin Ferenc folyamatosan posztolt arról, mennyire a szívén viseli a magyar kamionosok sorsát. Sajnos a segítség, amit folyton emlegetett, nem volt érzékelhető. Kiderült, helyzetéből adódóan, lehetősége volt olyan lezárt helyekre bejutni, ahova a civilek egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen tudtak eljutni. Sokan nehezményezték, hogy ezt a helyzeti előnyt nem segítségnyújtásra, csupán híradásra használta. Mennyire könnyen elvihette volna a segítők által összegyűjtött felajánlásokat a bajba jutottakhoz – kommentelték a fórumozók, és valljuk be, van benne igazság.

A lengyel katonák a Zumbach hadművelet keretében érkeztek segíteni, kivették a részüket a tesztelésből és a segélyezésből. Magyar oldalról csak és kizárólag civilek segítettek.

Két közösségi médiacsoport vállalt oroszlánrészt a segélyezésből: a Nem vagyunk mi HUNtalanok és a Magyar kamionos segítség. Szervezésre nem nagyon volt idő, jöttek a posztok, aki ahol tudott, segített. Nyilván minden náció próbálta a sajátjait még jobban ellátni ebben a lehetetlen helyzetben, de igaziból mindenki adott mindenkinek. Karácsony esti adományozó körünkön például beszéltünk sokakkal, és segítettünk román, bolgár, ukrán, orosz, török, magyar, szlovák fuvarozóknak is, az utolsó tartalékokat aznap egy végtelenül elgyötört és kitikkadt német sofőrnek adtuk oda, aki azonnal kibontotta a vizet és mind megitta. Nedves törlőkendő, wc papír, víz, étel – ezek kellettek minden mennyiségben.

Ebből az egészből egy gyönyörű civil összefogás kerekedett, egy nehéz év lezárásaként tökéletes olvasni az azóta hazajutott sofőrök posztjait, akik végre nem velünk, nem az autópálya szélén, hanem a családdal tölthetik az ünnepek hátralévő napjait. Ahogy megindult az átkelés, hasonló csoportok alakultak Németországban, Ausztriában is, ahol parkolókban várták a kamionosokat.

Mint később értesültünk, több mint 15 000 Covid-tesztet végeztek – ebből 35 eredmény lett pozitív.”