A mariupoli vérengzés közvetve kihat az igazgatótanácsi termekre

– Világgazdasági válság várható az orosz-ukrán háború miatt?

– A válság szónak nagyon sok jelentése van, de az biztos, hogy a világ egészét tekintve ez az európai háború, a maga következményeivel mindenhol hatással van. Persze, itt a hangsúly most az európain van, mert sajnálatos módon, háborút rengeteget látunk, de Európában, és olyat amelyik egy atomhatalmat is érint, az példa nélküli. Ez a háború természetesen hat a megtámadott félre, Ukrajnára, mert óriási emberi és anyagi veszteséget szenved. De kihat Oroszországra is a büntető szankciók, meg háború generálta bizonytalanság miatt. A Világbank és a Nemzetközi Valutaalap most közzétett, újra számolt jelentése – miszerint a Világbank majdnem egy százalékponttal csökkentette globális növekedési előrejelzését 2022-re vonatkozóan – azt mondja ki, amit mi már tudtunk, s a hazai konjunktúra előrejelzéseknél át is vezettünk. Vagyis, hogy romlanak a növekedési esélyek, és nő az infláció. Ez a két legegyszerűbb hatás, amit lehet válságnak mondani, bár a válság szó azt szokta jelenteni, hogy visszazuhan a termelés. Ilyen értelemben Ukrajnában óriási gazdasági válság lesz, Oroszországban is válság lesz, negatív növekedés. Magyarország esetében az elemzők azt valószínűsítik, hogy az idén még kettő és négy százalék között növekedhet a bruttó hazai termék, de ez tavaly hét százalék volt. Azért, ha ez lemegy háromra, az mondjuk olyan, mint amikor az autópályán az autó sebessége 140-ről visszaesik 55-re. Itt azért már lehetnek óriási bajok. Tehát a válság nem szükségszerűen jelenti azt, hogy megáll minden, vagy rükvercbe kapcsolunk, hanem: megtörik egy korábbi trend. És ilyen értelemben az biztos, hogy a korábbi növekedés vonala megtörik. 

– Ezt az orosz-ukrán háború okozza?

– Ezt most a háború okozza, így van. 2020-ban egyértelműen egy világjárvány okozta, és annak is nagyon sok következménye van. Most pedig a háború okozza az azzal járó gazdasági és lélektani körülményekkel. Én a lélektant is fontosnak tartom, mert amikor háborús veszély van, a pénzek meglódulnak, a tehetős emberek megijednek, dollárba, aranyba, van, aki kriptovalutákba, esetleg festményekbe viszi a pénzét. Ez azért lényeges, mert ez a pánik jele. Ami aztán fölszívódik, amíg a következő félelem, vagy izgalom rá nem jön. Ez a közemberi pánik. A vállalatok életében inkább azt jelenti, hogy ilyen környezetben felfüggesztenek, elnapolnak, visszavágnak egy tervet, az igazgatótanács nem dönt róla. A mariupoli vérengzés ugyan közvetlenül nem hat ki az igazgatótanácsi termekre, de közvetve nagyon is. Mert a nagyobb bizonytalanság miatt ilyenkor az a szokásos reflex, hogy visszafognak bizonyos fejlesztéseket. Ez pedig azt jelenti, hogy az a kapacitás, ami belépett volna két év múlva, az egyáltalán nem, vagy csak három év múlva lép be. Az pedig onnan hiányozni fog. 

– Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy egy ilyen helyi háború az egész világgazdaságot le tudja „amortizálni”?

– Amikor Oroszország február 24-én megtámadta a szomszédos országot, nyilván villámháborúra számított. Abból indult ki, hogy az a nép nincs, és a szuverenitása csak egy átmeneti dolog. Viszont közben Európában születtek új államok, amelyek arra a történelmi érvelésre, hogy „ukrán nép nincs, azok oroszok, csak kicsit más akcentussal beszélnek, és most csak helyreállítjuk a történelmi igazságot”, összerezzennek. Így volt ezzel a három balti nép, és Szlovákia, Szlovénia, meg persze maga Ukrajna is. Mert, ha a világ elfogadná ezt, akkor rengeteg „történelmi érvet” lehetne még találni.  Ez az egyik oka annak, hogy a 2014-es területszerzéshez képest nem ugyanaz a világ válasza 2022-ben. Egyszerűen nem lehet ugyanaz. Oroszország a támadással, nevezetesen azzal, hogy „van jó történelmi érvem, és van hozzá elég erőm” most egy nagyon erős tabut sértett meg. Tulajdonképpen ennek a felfogásnak vetett véget annak idején a helsinki megállapodás, erre épült a világrend. Ezért ez a háború nagyobb ügy annál, mint ahogy azt sokan gondolják, vagyis, hogy ez két szláv nép vitája. Itt nem erről van szó. Ráadásul nem villámháború lett, hanem egy nagyon ronda, véres háború, ami a világ szeme előtt zajlik. Ez már nem is a CNN-korszak, hanem a mobiltelefonok, a Tik-Tok a Twitter és a Facebook korszaka. Ez nem tűnik el úgy a világ szeme elől, mint annak idején az afganisztáni háború, ami bizonyára szintén brutális volt. A szíriairól már sokkal többet tudunk, és az is szörnyű volt. Csak azért mondom mindkettőt, mert a háború tétje nagyon nagy, és a társadalmi fogadtatása érthetően mélyen érinti az arra fogékony embereket. Ezért a világközösség ezt nem fogadhatja el. Miután pedig a világközösség nem fogadhatja el, és mivel atomhatalomról van szó, fel sem merül a direkt katonai beavatkozás. Így marad részben az indirekt módszer – fegyverszállítás a megtámadott félnek –, és marad a gazdasági szankció. Miután a háború nem ért véget három nap alatt, és nem is tudjuk, mikor ér véget, de már harmadik hónapja tart, ezért a szankciók kiterjedtebbek és sokáig fognak hatni. A vérengzés, a nők megerőszakolása és lakótelepek elpusztítása után nagyon nehéz elképzelni, hogy a status quo az év végére helyreáll, és minden cég, ami Oroszországban volt, visszamegy, mindenki úgy veszi az orosz nyersanyagokat, az olajat, a gázt, mint eddig. Van olyan magyar politikus, aki azt gondolta, hogy ez így lesz, de ő valószínűleg rosszul kalkulált. 

– Mi lesz mindennek a következménye?

– Az, hogy a világban a kereskedelmi folyamatok lelassulnak. A szankció, az kölcsönös károkozás, vagyis egy tudatosan vállalt károkozás és kárelfogadás. Mindez azért, hogy ennél direktebb eszközt ne kelljen alkalmazni. Ez nyilvánvalóan rontja a világ gazdasági kilátásait. 

– Tulajdonképpen az orosz-ukrán háború mennyivel veti vissza a világgazdaságot?

– Még nem tudjuk. Azt látjuk, hogy vannak olyan fémek, energiahordozók, mezőgazdasági termékek, amik most kiesnek. Az olaj nem jut el a kikötőkbe, mert az orosz hajók nem köthetnek ki. Ha az ukrán gazdák nem tudnak vetni, akkor nem lesz búza meg napraforgó. Két elég nagy ország van érintve az embargóval, Ukrajna esetében pedig a fizikai pusztítással. Ha ez a pusztulás valamilyen szerencsés fordulat révén hamar véget érne, akkor csak az addig bekövetkezett kár, meg az a veszteség hatna, amíg az embargótól meg lehet válni. Ám ez a helyzet minél jobban elhúzódik, a veszteségek annál nagyobbak. Ezt a szomorú következtetést vonta le a Valutaalap meg a Világbank, ez látszik meg a kalkulációjukban, ezért csökkentette a Világbank majdnem egy százalékponttal a globális növekedési előrejelzését 2022-re vonatkozóan. Látták, hogy ez a háború nem három nap lesz, nem is három hét, nem is három hónap, hanem tartósan velünk marad. Ergó, bizonyos fontos nyersanyagokból hiány lesz, és, ha valamiből hiány van, akkor az megdrágul, ezért magas az infláció. A magas infláció és az azzal járó bizonytalanság pedig nem tesz jót a gazdasági növekedésnek, tehát az egész glóbuszt érinti. 

– Egyformán mindenkit?

– Nem. Aki messzebb van az eseményektől annak a helyzete kevésbé rossz, mint például az Egyesült Államoknak vagy Kínának. Európa ennek jobban ki van téve. Vannak nagyon törékeny helyzetű országok, amelyek ugyan teljesen vétlenek az egész ügyben, de ők fognak a legtöbbet szenvedni. Például azok, amelyek mezőgazdasági, élelmiszeripari termékekből behozatalra szorulnak. Ők nem fogják tudni kifizetni a megdráguló importot. 

– A Világbank elhúzódó válságra készül és 170 milliárd dolláros, 15 hónapra szóló válságkezelő programot tervez. Többet szán erre, mint amennyit a koronavírus-válság kezelésére fordított. (Akkor a Világbank 160 milliárd dollárt használt fel válságkezelésre.) Mire lesz ez elég?

– Míg a Valutaalap az egész világot lefedi, a Világbank ügyfelei között alapvetően a közepes, és annál szegényebb országok szerepelnek. Ezeknek a megdráguló olaj, és főleg a megdráguló élelmiszer azt jelenti, hogy nagyon könnyen felborul a fizetési mérlegük, elfogy a pénzük. A magas árak miatt társadalmi feszültségek törhetnek ki, és ezért a Világbank feladatai megsokszorozódnak. Érdekes a párhuzam a Coviddal. Az is veszteséget okozott, de ott tulajdonképpen az egészségügyi többletkiadásokat kellett valahogy, világbanki pénzekkel – ezek részben támogatott hitelek – feloldani. Amiről most szó van, az azért veszedelmes, mert minél szegényebb egy ország, az élelmiszer-drágulás annál nagyobb gondot okoz. A gazdag országoknak az élelmiszer-drágulás kellemetlen, fölmegy valamennyivel az árindex, de a lakosság többsége aligha fog éhezni. Vannak viszont olyan országok, ahol óriási gond, ha megdrágul a gabona. 

– Akkor tulajdonképpen az egész világ békéjét veszélyezteti ez az orosz-ukrán konfliktus?

– Igen. Vannak olyan félelmek, hogy amikor az alapvető élelmiszerek megdrágulnak, és nem tudnak ezzel mit kezdeni a rezsimek, akkor belső feszültség tör ki. Az lehet forradalom, felkelés, polgárháború, de az is lehet, hogy az emberek útra kelnek, és elindul egy migrációs hullám. Nem akarom a falra festeni az ördögöt, de azt lehet látni, hogy amikor a folyamatok megszakadnak, és a Covid-krízis után most egy újabb jön, nagyon nehéz kiszámolni, hogy mindez miként hat. A Covid is próbára tette a kormányok és a társadalom közötti viszonyt. De ha ehhez még hozzájárul az üzemanyag és a mindennapi kenyér megdrágulása, akkor abból előre lehet vetíteni, hogy zavarosabb világot fogunk élni. 

– Mi, magyarok, mennyire leszünk kitéve ennek a hatásnak? 

– Itt nálunk, a Corvinuson is készült egy előrejelzés 2022-re, és készül egy 2025-ig. Az alapkérdés az, hogy kirobbant egy olyan háború, aminek nem kellett volna szükségszerűen kitörnie, és nem olyan irányt vett, mint amilyet a kezdeményező fél gondolt. Sokkal rondább, pusztítóbb lesz, és a gazdasági következményei is nagyon nagyok. De még mindig lehet egy rossz, és egy még annál is rosszabb verzió. Az a verzió, ami most van, az rossz, mert már nyilván bekövetkezett, ami bekövetkezett. Ez a magyar növekedést is visszaveti, úgy is lehet mondani, hogy a putyini háború miatt az árak följebb mentek, és nagyobb az infláció. Ezt tényként kell kezelni, mert látjuk, hogy az üzemanyagárak följebb mentek, a napraforgó drágább lesz, a búza kiesik, emiatt drágább lesz. A magyar termelők egy része ennek örül, de azért több fogyasztó van, mint gabonatermelő és gabona nagykereskedő, és már most fizetjük ennek a putyini háborúnak a következményeit. Egy csomó termelő tevékenység pedig ütemcsökkenést szenved el, mivel nem jön háborítatlanul Ukrajnából autóalkatrész, nem jönnek háborítatlanul repülők, vonatok Oroszországon keresztül árukkal –  akár Kínából – Nyugat-Európába. Ez mind visszafogja a növekedést. Azt lehet mondani, hogy majd igazodik az élet, mert a gazdaság nagyon adaptív, alkalmazkodó, és keres majd egy másik beszállítót, egy másik útvonalat, de most ezek minket érintenek. Az autóipart is érinti, mert alapvetően egy nemzetközi termelési láncba vagyunk beékelődve, és ez a lánc most lelassul. Én azt gondolom, hogy ha nem romlik tovább a háborús helyzet, a magyar gazdaság ugyan nem esik recesszióba, de minimum megfeleződik a tavalyi növekedés, a képzeletbeli autópályás sebesség 140-ről 70 alá csökken, ez pedig már lassabb előrehaladást jelent. Olyan 3-3,5 százalék között nőhet a bruttó hazai termékünk, ami tavaly hét százalékkal nőtt. Ezért mindazokat a terveket, amik egy nagyobb növekedésre voltak kialakítva, most át kell a kormánynak kalibrálnia. Nálunk azt szokták mondani, hogy nincs megszorítás. Ezt úgy csinálják, hogy valakit közbeiktatnak. Lehet, hogy valamelyik vállalatra vagy szolgáltatóra kivetnek valami extra adót, amelyik majd bólint, de a következő számlázásánál nagyobb tarifát kénytelen fölszámolni, mert nem tud mást csinálni. Akkor pedig ennek megfelelően tovább drágul az élet. Ezért nálunk is kisebb növekedési ütemet, és a tavalyi infláció dupláját várjuk idénre. Aztán, hogy ’23-ban mi jön, az attól is függ, hogyan ér véget a háború. Ha nem tisztességes békével fog véget érni, az gazdasági értelemben majdnem olyan rossz, mint a jelenlegi helyzet. Magyarország esetében pedig van egy speciális dolog még: az uniós forrásokhoz való hozzáférés. Nevezetesen, hogy az európai közösség jogállami kritériumainak mennyire hajlandó megfelelni a magyar rendszer. Ha itt további egymásnak feszülések lesznek, meg pénzkimaradások, akkor azok is rontanak a növekedési esélyeinken, drágítják az életet, mindenfajta kellemetlen következményekkel járnak.