A minőségi gyerekkor garancia a jó felnőttkori életre

Tudjuk, hogy Európában minden negyedik gyermek szegénységben él, vagy ki van téve a szegénység és a társadalmi kirekesztés veszélyének. Egyre aggasztóbb tendencia, hogy a szegénységben élő gyerekek felnőtt korukban leginkább a társadalmi kirekesztéstől szenvednek. Azt tudjuk, hogy Magyarországon hány gyereket érint mindez?

Pontosan nem, de a magyar adatok szerint is körülbelül minden negyedik gyerek. Ez attól is függ, hogyan számítják. Olyasmit érdemes itt figyelembe venni például, hogyha egy gyerek minden nap jól lakik kenyérrel és krumplival, az nem minőségi étkezés, attól nem fog tudni tanulni, fejlődni. Az nyilván elsődleges kérdés, hogy hány olyan gyerek van, aki fűtetlen lakásban lakik, nagyon rosszak az életkörülményei, ahol a minimális feltételek sincsenek biztosítva? A következő kérdés az, biztosított-e, hogy minőségi gyerekkori ellátást lehessen nekik nyújtani? A minden negyediken belül van néhány tízezer olyan gyerek, aki a szegénységi küszöbhöz képest is a nagyon súlyos, mélyszegénységben él. Ott már a minimális feltételek se biztosítottak a létezéshez. Olyan gyerekek ők, akiknek semmilyen infrastrukturális ellátásuk sincs, a településen se orvos, se védőnő, se iskola, se óvoda, se bolt nincsen már. Ők az extrém mélyszegénységben élők.

Ezen kíván változtatni a Gyermek Unió? 

A Gyermek Uniónak fő célja, hogy felhívja a figyelmet: a többgenerációs szegénység körét meg kellene törni. El kellene érni, hogy ne akkor kapjunk észbe, amikor a gyerekek már iskolába mennek, vagy később hátrányokat szenvednek, hanem biztosítani a legkorábbi időponttól, a várandós gondozástól, a szülés körülményeinek a javításán át, az egészen kicsi korban, a szülők készségeinek az erősítését, és a bölcsődei-óvodai ellátás magas minőségének garantálását. Különösen azoknak a gyermekeknek az esetében van ennek kiemelt jelentősége, akiknél nagyok a hátrányok. Az volna a célja a Gyermek Uniónak, hogy minden kisgyerek magas szintű szolgáltatást kapjon. Az államok, a polgárok pedig értsék, hogy mindenkinek az érdekét szolgálja, ha ezt központi vagy állami költségvetésből biztosítják. Mert akkor az iskolás korba lépő gyerekek le tudják küzdeni azokat a hátrányokat – illetve azok meg se jelennek –, amiket a szegénység, a kirekesztettség, a szülők nehéz élethelyzete, alacsony iskolai végzettsége okozott volna. Ez azt jelentené, hogy mindenki jól jár, mert nem csak a gyerekeknek lehet tisztességes és jó kora gyerekkort biztosítani, hanem sokkal kevesebbe kerülnének a később szükséges beavatkozások is. Kevesebb iskolai probléma lenne, a gyerekek jobban tudnának tanulni, és magasabb iskolai végzettséget szerezhetnének. Aztán el tudnának helyezkedni, adófizetőkké válnának. De itt nem csak a tanulásról van szó, hanem érzelmi és a szociális jólétről is. A minőségi gyerekkor garancia arra, hogy valaki felnőttként is jó, emberi életet tudjon élni, és ha mások rászorulnak, azoknak tudjon segíteni.

A Gyermek Unió konferenciáján a gyermekek jólétéről, oktatásáról és gondozásáról szóló magyar stratégiának ön volt az előadója. Melyek a legfőbb pontjai ennek stratégiának?

Azok, amiket eddig említettem. Ezek mellett én Magyarországon azt is nagyon fontosnak tartom, hogy segítsük a szülőket jobb szülővé válni. Ennek nagyon sok feltétele van, hiszen a várandósság a legérzékenyebb időszak. Én például nem értek egyet azzal, hogy a gyerekeknek fiatal korban családi életre nevelést kellene tanítani, mert őszintén szólva a kamaszokat a legkevésbé a családi élet érdekli, mással vannak elfoglalva. De amikor valaki gyereket vár és családot alapít, az egy érzékenyített időszak. Akkor viszont nagyon is aktuális lehet ez. Többek között a magyarországi várandós-gondozás és szülészeti ellátás, illetve a szülés utáni időszak az a nagyon érzékeny időszak, amikor sokkal több figyelmet kellene szentelni ennek a kérdésnek. Nemcsak a szegény családokban, hanem minden más családban is. A nemzetközi adatok szerint a szülés utáni depresszió például minimálisan tíz százalék, nálunk pedig nem nagyon foglalkozik vele senki. Pedig ennek nagyon jelentős hatása van a gyerekekre és a szülőkre is. Ugyanígy nagyon fontos lenne, hogy miközben nálunk az anyák nagy része rövidebb-hosszabb ideig otthon marad – kifejezetten az alacsony végzettségűek, akik a gyes-re támaszkodnak – senki nem nézi azt meg, hogy ezek a szülők képesek-e ellátni a napi gondozási, nevelési feladatokat, a mesélést, a gyerekkel való beszélgetést, vagy a szabad levegőre menést. Meg kell tanítani nekik az alapvető dolgokat, amint azt is, hogy értsék, mi ennek a jelentősége. A stratégia szempontjából nagyon fontos tudomásul venni, hogy az agykutatás szerint az élet első két évében „huzalozódik be” az agyunk. Ha akkor elég érzelmi, fizikai, értelmi segítséget és stimulációt kap egy gyerek, akkor fog jól fejlődni. Nálunk erre nem sok figyelmet fordítanak. Ez a stratégia erre vonatkozna, illetve arra, hogy bővítsék a bölcsődei-óvodai ellátást, annak főleg a minőségét. Segítsék a nőket abban, hogy vissza tudjanak menni a munka világába. Ez a szegénységet is csökkentené, a nőket is erősítené, és a gyerekek számára jó napközbeni ellátást biztosítana. Így mindenki jobban járna. Ez a stratégia lényege. EU-s, de magyar törekvés is kellene, hogy legyen a gyerekekbe való közösségi befektetés. Az állam, a közösség befektet abba, hogy a gyerekek jól legyenek. Ez pedig nemcsak gyerekjogi kötelezettség, nemcsak a tisztesség kívánja így, hanem az egész közösség ezzel jár a legjobban. A számítások szerint minden, kisgyerekkorban befektetett központi, költségvetési pénz minimálisan ötszörös-hétszeres megtérülést hoz azzal, hogy a gyerekek nyitottabbak, jobbak a tanulásban, sikeresebbek lesznek és mindez csökkenti a szegénységet és a deprivációt.

Önök a stratégia kialakításához számos tanulmányt, felmérést készítettek. Mennyire használják ezeket külföldön? 

Ezeket az Európai Unióba „becsatornáztuk”, a Gyermek Unió európai kezdeményezés, igyekezni fogunk a publikáción kívül más országokban is hasznosítani. Nemcsak nálunk készül ilyen európai stratégia, hanem több európai országban is. Most azon fogunk dolgozni, hogy ezeket meg is valósítsák.

Milyen befogadásra számítanak a politikai részéről?

Ez nehéz kérdés. Nem tudjuk, de próbálkozunk. A stratégiákat minél szélesebb körben terjeszteni fogjuk. Ezek bizonyos értelemben nem újdonságok, de ilyen komplexitásban nem szoktak megjelenni. Igyekezni fogunk mind a kormányzat, mind az ellenzéki pártok számára minél inkább elérhetővé tenni ezeket, és reméljük, hogy használni is fogják.