A MOL tovább pörgeti az orosz olaj vásárlását
Miután Szíjjáró Péter külügyminiszter a minap az orosz médiának arról beszélt, hogy „Magyarország nem fogja tudni kielégíteni üzemanyagigényét az oroszországi olaj nélkül, ugyanis nem rendelkezik megfelelő alternatív infrastruktúrával”, a G7 gazdasági portál uniós és KSH-adatok, számítások alapján tételesen cáfolja ezt. Emellett rámutat a MOL óriási (az állam által részben elvont) nyereségére az orosz olajüzletből.
Amikor Moszkva háborút indított Ukrajna ellen 2022-ben, a fejlett országok sorra hozták meg az Oroszországot érintő szankciókat, szakították meg az agresszor államot gazdagító energiahordozó-beszerzéseiket. Az EU-ban határoztak arról, hogy megtiltják az orosz kőolaj importját. Ez alól a csővezetékes szállítás átmeneti kivételt kapott. Ha az abszolút mennyiségeket nézzük, látszik, hogy hatékony volt az uniós fellépés: a korábbi akár havi 6 milliárd eurós uniós import kevesebb mint a tizedére apadt le.
2022-ben 60 dollárban korlátozták a tengeri szállítású orosz kőolajért hordónként fizethető összeget. Azt az Oroszországot nem szankcionáló országok esetében is megpróbálják betartatni azzal, hogy csak az árplafon alatti vásárlásokhoz kapcsolódóan lehet hajót, biztosítást és más szolgáltatásokat európai uniós és brit cégektől igénybe venni. Időközben Lengyelország és Németország teljesen megszüntette az ilyen behozatalt, csak Magyarország, Szlovákia és – egyre csökkenő mértékben – Csehország él még vele.
Számos európai ország példája mutatja, hogy nem lehetetlen több mint két háborús év után kiváltani az orosz olajat. Az oroszokkal szomszédos Finnország, a hazánkhoz hasonlóan a Barátság kőolajvezetékre kötött Németország és Lengyelország szinte teljesen pótolta az orosz olajat, ahogy Románia és egyre inkább Bulgária is megtette-megteszi ugyanezt. Magyarország esetében nyoma sincs leválásnak, sőt: a háború előtti 61-ről 94 százalékra emelkedett az importban az orosz kőolaj aránya. Az idén tavasszal is többször elérte a 80-90 százalékot a csoport által lefedett Magyarország és Szlovákia együttes részesedése az EU teljes orosz olajimportjából.
A háború már több mint két és fél éve tart, de Magyarország, Szlovákia, valamint a két ország kőolaj- és üzemanyag-ellátásában főszerepet játszó Mol-csoport adatai nem azt mutatják, hogy előre léptek volna az orosz olaj kiváltásában, sőt, még növelték is az orosz import arányát. Különböző adatbázisok szerint az idei első öt hónapban száz százalékra vagy legalábbis annak közelébe. Ebben az időszakban visszaesett a horvátországi forrás szerepe, valamint teljesen eltűnt az iraki, kazah és azeri olaj. Pedig a vállalat Azerbajdzsánban megvette az ACG olajmező tizedét, ahonnan korábban már hoztak is be kőolajat, hogy valamelyik finomítójukban (Rijeka, Pozsony, Százhalombatta) feldolgozzák.
A G7 portál megkérdezte a Molt, miért növelte jelentős mértékben a magyar és szlovák importban az orosz kőolaj arányát. Válaszuk szerint, „A Mol felelős a régió energiaellátásáért, így kiemelt feladata, hogy mindenkor biztosítsa finomítói ellátását. Ennek tudatában dönt a vállalat a kőolaj beszerzésről”.
Valóban nehéz a leválás, mert a rendszerváltás előtt a pozsonyi és százhalombattai finomító is orosz (szovjet) vezetékes kőolaj feldolgozására épült és költséges technológiai átalakításuk más olajfajták befogadására. A cég tájékoztatása szerint ennek érdekében az utóbbi nyolc évben 170 millió dollárt költöttek a százhalombattai finomítóra, ezzel 35 százalékra növelték a nem orosz eredetű kőolaj feldolgozhatósági arányát. A 100 százalék eléréséhez a tájékoztatás szerint további 500-700 millió dollár és 2-4 év kell. Pusztán a mennyiséget tekintve Magyarország és Szlovákia is kiválthatná akár a teljes orosz olajimportját, hiszen ehhez adott az Adria kőolajvezeték kapacitása Horvátország felől, de ehhez a finomítók átalakítása is szükséges. Más a helyzet Csehországban, ott egyelőre elégtelen a vezetékes kapacitás a teljes leváláshoz, ezért meghosszabbítják feléjük Ausztrián át az olaszországi TAL csővezetéket. (Egyébként a Mol-csoport pozsonyi finomítójába is juthat ezen keresztül kőolaj.) A vezetéket várhatóan 2025 közepén adják át, és a cseh kormány tervei szerint ekkor le is válnak az orosz olajról. Így hamarosan a Mol-csoport lehet az egyetlen, orosz olajat vásárló jelentős vállalat az EU-n belül.
Ár szempontjából az orosz Ural és a nyugat-európai Brent olajfajták közötti különbség a meghatározó, amely ugyan sokat csökkent a háború kitörése utáni csúcsokhoz képest, de így is jóval nagyobb, mint Ukrajna lerohanása előtt, ami nagyobb profithoz segíti hozzá a Molt. Ennek jelentős részét azonban növekvő mértékben elvonja az állam: a két olajfajta tőzsdei jegyzési ára közötti eltérésre a kormány többször módosított különadót is kivetett a Mol- ra.
A sokszor és sokat változó adókból 2021-ben 203, 2022-ben 434 milliárd forintot szedett be a kormány, 2024-re a tervezet 514 milliárd forint. 2022-2023-ban mindez körülbelül 480 milliárd forint többletet jelentett 2020-hoz képest. 2022-ben és 2023-ban megközelítőleg 250 milliárd forint extraprofitot és iparági különadót fizethetett a költségvetésbe a Mol.
A kereskedelmi adatokból ki lehet számolni, hogy mennyivel lett volna drágább más forrásból venni a kőolajat. Ha az EU többi országa által a nem orosz olajért fizetett átlagárakkal kalkulálunk, akkor 2022-ben 373 milliárd forinttal kellett volna többet fizetni, 2023-ban 253 milliárd forinttal, 2024 első öt hónapjában pedig 79 milliárd forinttal. Az idén május végéig összesen tehát 705 milliárd forintnyi „extraprofitot” ért el Magyarország és a Mol azon, hogy orosz olajat vásárolt. Ehhez jön a Szlovákiában megkeresett, az állam által ott el nem vont összeg, az 2022 és 2024 májusa között 712 milliárd forint volt.
A háború kitörése óta – az idén május végéig – a két ország, illetve a Mol-csoport mintegy 1400 milliárd forinttal olcsóbban jutott orosz kőolajhoz, mintha uniós átlagáron szerezték volna be. Ez alapján könnyű megérteni, hogy leválás helyett az idei első öt hónapban miért pörgették fel az orosz olaj importját, és a két kormány külpolitikai irányvonala alapján igazából az lenne csoda, ha ezen külső kényszer nélkül változtatnának a jövőben.
Az Adria kőolajvezeték horvátországi szakaszának üzemeltetője, a JANAF irányító testülete azt közölte a Portfolio szerint, hogy a Mol illetékeseinek jelenlétében újra letesztelték a horvát vezetékszakasz szállítási kapacitását és ismét megállapították, hogy akár azonnal képes lenne a JANAF mind a MOL százhalombattai, mind a pozsonyi finomítójának teljes éves kapacitását lefedő nyersolajat szállítani. Emlékeztetnek rá, hogy előbbi finomító éves kapacitása 8,1 millió tonna, utóbbié 6 millió, míg ők a friss teszt alapján éves szinten 13-16,4 millió tonna nyersolajat képesek szállítani a Mol Csoportnak.
