Különösen veszélyes lehet a veszélyhelyzet a választás után

Bódi Ferenc szociológus egy brit példával érzékeltette, mikor lehet értelme egy ilyen rendkívüli kormányzási felhatalmazásnak. Nagy-Britanniában Churchill és Attlee koalíciós kormányzását a második világháború extrém körülményei indokolták: az országot közvetlen német katonai támadás, bombázások és egzisztenciális veszély fenyegette. 1940 tavaszán a német hadsereg lerohanta Nyugat-Európát, Belgiumot, Hollandiát és Franciaországot, ezzel közvetlenül Nagy-Britanniával szemben állt meg. Londonban légitámadások pusztítottak, a brit hadsereg Dunkerque-nél szinte megsemmisült, és már az ország létezése volt veszélyben. Churchill miniszterelnökké választásakor nem csupán a konzervatívok, hanem a munkáspárti vezető Clement Attlee is szerepet vállalt a vészhelyzeti kormányban. Ez tette lehetővé, hogy a hadsereg, a gazdaság, a társadalom gyorsan alkalmazkodjon, mozgósítsa az erőforrásokat, és az állam egységesen reagáljon a fenyegetésre. A polgári és politikai konszenzus biztosította a törvényi-hivatali gyorsaságot, a lakosság támogatását, valamint azt, hogy minden politikai oldal aktívan részt vegyen a háborús erőfeszítésekben. Akkor szükség volt a gyors és erős döntéshozatalra, ami elengedhetetlen volt a háborús helyzet kezeléséhez. „Ezt, adott körülmények között, egy demokratikusan működő országban el lehet képzelni, de Magyarország hála istennek, nem áll háborúban senkivel. Magyar katonák nem harcolnak sem a saját területünkön, sem külföldön. Nincs olyan fenyegetés, ami az ország közvetlen biztonságát érintené” – mondta a Társadalomtudományi Kutatóközpont munkatársa, majd hozzátette: egy háborús pszichózis fenntartására fel lehet építeni olyan politikai narratívákat, amikben általában mindig az adott kormányzatnak van nagyobb kommunikációs tere. 

A hazai politikai közbeszédben és a fideszes kormányzás hatalomgyakorlásában a vészhelyzet – vagy annak fenntartása – már lassan egy fél évtizede kitüntetett szerepet kap. A veszély narratívája sajátos pszichózist teremt, amelyben a társadalom folyamatos fenyegetettség érzetével él. „Ez a félelem variálható, tematizálható, a kormányzat – mint a legerősebb kommunikátor – minden helyzetben nagyobb mozgásteret nyer az ellenzéknél, hiszen a veszély elhárításának felelőssége is rá nehezedik. Az ellenzék ebben a dinamikában hátrányba kerül. Amennyiben relativizálja vagy elutasítja az adott veszélyt, könnyen az alkalmatlanság vádjával szembesülhet. Egy váratlan, akár marginális eseményből is a kommunikáció mesteri eszközökkel felnagyított, félelmet keltő epizódot csinálhat – ezzel tovább erősítve a hatalom narratíváját” – fejtegetett egy lehetséges magyarázatot a szociológus.  

A Fidesz a félelemkeltést választási fegyverként már 2022-ban is bevetette. Akkor háborúval, a férfiak elhurcolásával, a családok közvetlen ijesztgetésével operáltak. „Az ilyen típusú rémisztegetések akkor is működhetnek, ha a valós veszélyhelyzet objektíven nem áll fenn, a logika hasonló, mint amikor a társadalmi szorongásokra építve a kormány narratívája domináns marad, az ellenzéki reakciók pedig defenzív pozícióba szorulnak” – mondta Bódi Ferenc. Szerinte a választói magatartás még az utolsó pillanatban is kiszámíthatatlan, hiszen akár félmillióan is eldönthetnek egy választást azzal, hogy csak a fülkében döntik el, kire adják a voksukat. Ez a bizonytalanság szinte ideális terepet teremt a politikai manipuláció számára. Így az is lehet, hogy éles verseny, vagy éppen valamelyik oldal teljes dominanciája jellemzi majd az adott választást.  „Mindkét esetben a tömegek pillanatnyi és irányított érzelmi állapota döntheti el a versengést.”

A rendeleti kormányzás egy bizonytalan választási eredmény, vagy egy szoros verseny esetén akár még a hatalomátadás kitolásának is lehetséges módszere. „A kormányzati váltás rengeteg adminisztratív feladattal jár, az átadás-átvétel elhúzása, a folyamat jogi vagy adminisztratív akadályoztatása, bizonyos iratok, archívumok eltüntetése, informatikai vagy hivatali machinációk alkalmazása eddig sem volt idegen a jelenlegi kormánypártoktól” – emlékeztetett Bódi Ferenc és példákat is említett: a 2010-es évek kipattanó zavaros ügyeit, a „hosszú bitek éjszakáját”, amikor a NAV számítógépeit „takarította ki” Simicska Lajos újonnan kinevezett elnökként. Állítólag egyes minisztériumokból is tűntek el fontos iratok. „Az átadási ceremóniák elhúzása, fiktív vagy valós események dramatizálása önmagában is politika eszköz lehet, mivel a huzamosabb ideig tartó vészhelyzet, bizonytalan politikai vákuum a hatalmon lévők kezére játszhat.”

Kutatóként pontosan tudja, hogy a hatalomért versengő pártok időnként a legkülönösebb helyekről is kaphatnak olyan „támogatást”, ami megfordíthatja a választók szimpátiáját. Egy hirtelen bekövetkező természeti katasztrófa, árvíz, vagy társadalmi sokkhatás is lehet ilyen. Felidézte, Gerhard Schrödernek kancellársága idején elég rosszul állt a szénája, amikor hatalmas árvíz volt Németországban. A kancellár gumicsizmában, a homokzsákok mellett fotóztatta magát, és ezzel váratlanul megmentette a pártját. „Ezek a szerencse kategóriájába tartoznak, olyan drámai helyzetek, amelyek önmagukban nem kontrollálhatók, csak kihasználhatók” – jegyezte meg, és hozzátette: a modern politikai gyakorlatban a szerencse imitálható, avagy – idézőjelesen – akár részben szervezhető is. Kreatív, különleges ügyek felvetésével, félelmek beépítésével mesterségesen generált vészhelyzetek, vagy azok kommunikációs tematizálása mind arra szolgálnak, hogy társadalmi érzelmeket mobilizáljanak a hatalmat birtoklók oldalán. Ilyenkor nem a programok versenye, hanem az ösztönös félelmek, a belső szorongások piaca lesz a politika fő terepe. A hatalmon lévők azzal érvelhetnek, hogy csak ők tudják megvédeni az országot, hiszen kezükben vannak a tényleges eszközök, a hadsereg, a rendőrség, az elhárítás. „A félelem tehát a jog, a média és a társadalmi nyilvánosság fegyvere lehet” – fogalmazta meg. 

Bizonyos elemzői körökben mostanában azt is mérlegelik, lehetséges-e, hogy a háborús vészhelyzet a választások és egy új kormány hivatalba lépése után is fennmarad? Ezt sem lehet kizárni, de ebben a helyzetben akár vissza is üthet, hiszen egy új kormány akár kétharmad nélkül is gyors intézkedésekkel, jogi keretek átlépésével, a vészhelyzetre hivatkozva eltörölheti elődei sarkalatos rendelkezéseit. Bódi Ferenc személy szerint bízik abban, hogy egy olyan új politikai elit kerül hatalomra 2026-ban, amelynek nem lesz szüksége ilyen trükkökre. „Bár, ha a gyors cselekvés megkívánja, lehet, hogy Augiász istállójának módján kell kisöpörni a múlt maradványait.”