A német veszély, meg az osztrák...
Az Európa-parlamenti választások nyomán lényegében megmaradtak ugyan a testületen belüli erőviszonyok, ugyanakkor ijesztő mértékben előretörtek a szélsőjobboldali pártok. Franciaország mellett egy olyan országban is, amelyhez Magyarország gazdaságilag igen szorosan kötődik. És egy másikhoz, a szomszédunkban.
Az Alternatíva Németországért (AfD) a szavazatok csaknem 16 százalékával a második helyre került a kereszténydemokraták 29 százaléka után. Ami arra utal, hogy hasonló arányú eredményt érhetnek el a 2025-ben esedékes parlamenti választásokon is és ezzel meghatározó tényezővé válhatnak a német politikában. Ha nem már előbb: miután az Olaf Scholz vezette szociáldemokraták alig 14 százalékkal, történetük legrosszabb választási eredményét érték el, a CDU/CSU kezd – francia példára – előrehozott választásokról beszélni.
Több, mint 10 millió német polgár szavazott az AfD-re, nagyrészt az ország keleti felén, az egykori NDK területén. Egy pártra, amely Európa-szkeptikus, nemzeti-liberális jelszavakkal, viszonylag mérsékelt vezetőkkel indult. Majd tekintélyuralmi, homofób, antiszemita, az éghajlatváltozást tagadó nézeteiről lett ismert. Azután arról, hogy hamisítani, szépíteni akarja a hitleri múltat és egyes vezetői nyíltan náci nézeteket hirdetnek. Mindez akkora felháborodást keltett, hogy hosszú ideje meg-megújuló spontán tüntetéseken tiltakoznak a német városok lakói e párt ellen és állnak ki a demokráciáért. Míg 2013-as indulásakor az AfD nagyvonalúságot hirdetett a menekültekkel szemben, azóta eljutott odáig, hogy nem csak kitiltaná őket, hanem az is felmerült, hogy utasítsák ki az országból nem csak a befogadottakat, hanem mindazokat, akik nem német születésűek.
Miután a párt sorra bekerült tartományi törvényhozásokba – elsősorban keleten – kiderült, hogy képviselőik és apparátusuk sok szálon kapcsolódik kifejezetten neonáci személyekhez, szervezetekhez. Ennek következtében az Alkotmányvédelmi Hivatal hosszú évek óta az ország jelentős részében megfigyelés alatt tartja a pártot, mert az veszélyt jelent az ország demokratikus rendjére. Akárcsak beható kapcsolataik Oroszországgal, ahonnan jelentős pénzekkel támogatják őket.
Bármennyi szavazatot is kap majd a párt egy következő parlamenti választáson, egyedül nem fog tudni kormányt alakítani, és (remélhetően) aligha köt majd vele koalíciót egyetlen demokratikus párt sem. De az AfD sok millió támogatójával megkerülhetetlen erő lesz – és akár erőszakhoz is folyamodhat. A következményeket a legújabb kori német történelemből ismerjük.
Ausztriában az európai parlamenti választás győztese még a német testvérpártjáénál is jobb, 25.5 százalékos eredménnyel a Szabadságpárt, az FPÖ. A háború után volt nácik alapították, első elnöke korábbi SS-tiszt volt. Utóbb néhány liberális évet követően, szélsőjobbra tolódott – és egyre több szavazóra tett szert, majd egy korábbi Orbán-barát, Sebastian Kurz néppárti partnereként kétszer is helyet kapott a kormányban. Ennek vége lett, miután lebukott Herbert Strache, az FPÖ akkori elnöke és alkancellár, mert egy vélt orosz oligarchának (valójában ügynöknek) befolyást, vállalatokat, sajtót ígért pártja anyagi támogatásának fejében. Strache fő embere, Herbert Kickl, belügyminiszerként szolgált, ő most az FPÖ elnöke és lehet kancellár is az őszi választások után (ha a többi párt hagyja). Kickl korábban egyrészt a Covid tagadásáról, következésképp az oltások hiánya miatti rengeteg halálesetről vált hírhedtté, valamint arról, hogy egyik első belügyminiszteri ténykedéseként beküldte embereit az Alkotmányvédelmi Szolgálat központjába, hogy töröljenek, vagy vigyenek ki onnan adatokat.
Az FPÖ Herbert Kickl alatt szélsőségesebb, mint valaha. A pártelnököt, akit Orbán Viktor annak budapesti látogatásakor barátjának, szövetségesének nevezett, az idei újévi ünnepségen a jövendő „Népkancellárként” mutatták be – azzal a kifejezéssel, amely annak idején Hitlerre használtak. Pártjának uralma alatt „Ausztria erőd lesz” nem engednek be menedékkérőket. „Magyarország számomra a minta”, hangoztatta Kickl, megígérve, hogy blokkolni fogják Ukrajna megsegítését és az Oroszország számára „káros szankciókat.”
Az FPÖ a szavazók több, mint 30 százalékának támogatására számíthat az ősszel esedékes parlamenti választásokon. A többi párt hangoztatja, hogy győzelmük esetén sem lépne velük koalícióba. Ez jó lenne, de egyáltalán nem biztos, hiszen a Néppárt ezt már kétszer megtette. Lidérces gondolat, hogy már ősztől gátlástalan kalandor figurák kormányozhatják Ausztriát. Akik ráadásul a magyar vezetők kebelbarátai.
