A nemzetközi színtéren is aggódnak a hazai sajtó függetlenségéért

– Joggal aggódnak-e a független magyar újságírásért a nemzetközi szervezet Magyarországon járt küldöttei? Van-e egyáltalán érdemben független magyar újságírás?

– Van ok az aggodalomra. Amennyiben megnézzük, mennyi független lap létezik Magyarországon, jól látható a nyomtatott lapok piacán, hogy nagyon kevés. Ennek persze számos oka van, sújtja a gazdasági válság is. A papírár emelkedik, a hirdetések száma drasztikusan csökken. Az pedig, hogy mennyi hirdetés érkezik egy nyomtatott laphoz, az nem teljesen független a politikai alapállástól. A kormányzati hirdetések közül még a közérdekűekből sem igen kapnak ezek a független lapok. Sokszor a piaci résztvevők is követik a politikai irányvonalat, mert jóban akarnak lenni a kormányzati szervekkel. Az online lapok sem állnak sokkal jobban, mert ott ugyanúgy hiányoznak a hirdetések, még ha van is olvasótáboruk. 

– Ennek ellenére, törvény garantálja a sajtó szabadságát. 

– Ez jogszabályi szinten rendben is lenne, csak a gyakorlatban nem működik. Kis történetek mutatják, hogy hol és hogyan tesznek keresztbe egy független lapnak, a működésének. Ilyen például a Magyar Hang esete is, amelyet változatlanul nem engednek be a kormányinfókra, ami egyébként érthetetlen és értelmetlen egyszerre. Csütörtökön például átjutottak az első szűrőn, mert megkapták a meghívót egy másik laptól, így szabályosan be tudtak jelentkezni. A második kapunál viszont már nem szerepeltek a listán és így visszafordították őket. Mindez rámutat arra a gyakorlatra, hogy szubjektív döntés vagy egy rossz viszony meghatározhatja, hozzájuthat-e a közérdekű információkhoz egy lap vagy sem. Ez pedig nyilvánvalóan törvényt sért. 

– Van-e egyáltalán érdemben független magyar újságírás, sőt, lesz-e? A szkeptikus kérdést az motiválja, hogy a vesztes választás talán még tovább mélyíti a kormánycenzúrát és a következmények nélküli oknyomozás hatékonyságát, tekintve, hogy például a Pegasus-ügy is szimplán elsorvadt minden érdemi lépés nélkül. 

– Természetesen van független újságírás, ma Magyarországon leginkább az online térben. Ide sorolható a Telex, a 24.hu, a 444, az Átlátszó a Magyar Hang és még sorolhatnánk a neveket. Mégis ezek az orgánumok szenvednek a leginkább, pedig nagy olvasótáboruk van, jó terepnek számíthatnának hirdetési szempontból.

– Nem számítanak réteglapoknak a felsoroltak?  

– Semmiképpen, hiszen jelentős számú, több százezres a látogatottságuk. Az Átlátszónál talán kevesebb az olvasó, de ezt sem nevezhetjük réteglapnak, hiszen egy oknyomozó portál. 

– Mi magyarázza mégis, hogy hiányoznak a valódi, releváns következmények, olvassunk bármilyen gazdasági, politikai botrányról? Miként lehetne ezt a nyilvánosság előtt szélesíteni?

– Ezt a helyzetet talán szemlélteti a béka klasszikus esete, amikor hideg vízbe tesszük és szépen türelmesen megfő az egyre forróbb lében. Hasonló módon szoktatták hozzá a közvéleményt is a felháborító hírekhez. Eleinte egy kis turpisság, egy kis megszorítás, alig feltűnő jogcsorbítás és lassan belejövünk, belenövünk abba, hogy bár nem hittük, de mégis jöhet minden nap valami rosszabb. S jön is. Kialakul egy fásultság és az abból fakadó passzivitás, amit nagyon nehéz megszüntetni. 

– Az áprilisi választás óta egyre többször felbukkan a téma, hogy esetleg megoldás lehetne az önkormányzati média laza szövetsége, ami felvehetné a versenyt a kormánymédia KESMA monolit tömbjével. Életszerű elképzelésnek tartja-e ezt a lehetőséget úgy is, mint a MÚOSZ elnöke?

– Ez nehéz ügy, miközben úgy vélem, hogy a helyi lapok szerepe nagyon nagy lehetne. Még Budapesten is több tízezres példányszámban jelennek meg a kerületi lapok, hetvenezres példányszámmal is találkozunk. Sok embert elérnek, a helyi ügyeken keresztül a lokális polgári réteget erősíthetnék ezek a lapok. Egy helyi lap mozgástere azonban nagy is és szűk is egyszerre. Attól is függ, hogy milyen az adott önkormányzat. Amennyiben fontos számára a nyilvánosság, a saját kerületük, területük tájékoztatása, akkor hagyják, hogy az újságírók dolgozzanak és informálják a lakosságot. Ha viszont politikai céljaik vannak, szeretnének beleszólni, kicsit áthangolni a cikkeket, akkor az már kezdi félrevinni a tájékoztatást. Mindkét szemléletre tudunk példákat hozni szép számmal a fővárosban és vidéken is. A lehetőség nagy, de ezt befolyásolják az önkormányzatok egyre szűkülő anyagi körülményei is. Ha folyamatosan vonják el a pénzeket, akkor az önkormányzatok elkezdenek spórolni és nem kizárt, hogy a nyomtatott lapok áldozatul esnek és egyre inkább átmennek online-ba, amivel megspórolható a nyomdai költség, a terjesztés. Ezzel együtt, szerintem nagy lehetőség van a helyi sajtóban.

– Növelné-e a független sajtó hatékonyságát ezen felületek laza kapcsolódása, hálózata?

– Az már nehezebb ügy, mert minden önkormányzat a saját területéért felel. Egy józsefvárosi polgármesternek az a feladata, hogy a nyolcadik kerületi polgárokat tájékoztassa a sajtón keresztül és kevésbé érdekli, hogy mi történik mondjuk Nyírbátorban. Az elképzelés nem irreális, de szerintem nagyon nehezen megvalósítható. 

– Az elmúlt hetekben, hónapokban drasztikus leépítésbe fogott a kormánymédia. Tévécsatorna, nyomtatott lap, online felületek, portálok szűnnek meg egymás után, folyamatosak a személyi leépítések. Ön miként vélekedik mindennek a hátteréről? 

– A KESMÁ-nál (Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány) rengeteg lap van...

– És rengeteg pénz.

– Eddig rengeteg pénz is volt, ott nem volt forráshiány, tudták finanszírozni a hozzájuk tartozó lapokat. A választások után feltehetően kasszát vontak és kiderült, hogy ezeknek a lapoknak a nagy része nem tud megélni önállóan, nagyon kevés embert érnek el, a hatásfokuk igen alacsony. Az szomorú, hogy ebbe a körbe bekerült a Figyelő és a Világgazdaság is. Ez utóbbi világéletében szakmai lap volt, üzleti információkat közölt, soha nem volt benne politika. Még az újságírók összetétele is vegyes világnézetű volt. Ezt onnan tudom, hogy kétszer is lehettem a lap főszerkesztője.  A kollégák közt megtalálható volt jobboldali, baloldali, liberális, mindenfajta újságíró, ugyanis nem az ideológiai beállítottsága volt a lényeg, csak az üzleti információkat kellett tudni kezelni szakmai alapon. Ahogy ide bejött a politika, azonnal elkezdte gyengíteni a hitelességét. Márpedig ha egy üzleti lap elveszti a hitelességét, akkor folyamatosan elszivárognak az olvasói és gazdasági lapként sem tudja fenntartani magát. Ha bármilyen profilú lapnál háttérbe szorul a szakmai jelleg vagy gyengülni kezd és beszüremlik a propaganda, akkor annak a lapnak vége. 

– Egy ekkora országnak, mint Magyarország elég-e egy jobboldali és egy baloldali napilap?

– Erre így nem lehet válaszolni. A két lap, a Népszava és a Magyar Nemzet mellé felsorakozik az online sajtó, ami nagyon elterjedt és bőven kiegészítheti, pótolhatja a nyomtatott lapok információit, bár nem mindenhol. Ilyenek a kisebb falvak, települések. Ugyanakkor ezeken a helyeken például az említett lapok sincsenek jelen érdemben.

– S akkor vajon honnan informálódik a feltehetően nem kis létszámú lakosság az országos eseményekről?

– Ez nehéz kérdés. Talán az M1 híradóiból.