A nyugdíjasoknak szóló pénzügyminiszteri üzenet tele van csúsztatásokkal

„A jövő évi nyugdíjakról is egyeztettünk a költségvetési munkacsoport mai ülésén: januárban nyugdíjat emelünk, februárban 13. havi nyugdíjat fizetünk” – jelentette be Varga Mihály a Facebookon (lásd még propagandakormányzás). Szerdai posztjában azt is írta, hogy a tavalyi 18,5 százalékos és az idei 6 százalékos nyugdíjemelés után a 2025-ös költségvetésben is biztosítják a januári emeléshez szükséges forrásokat, amelynek mértéke az éves várható inflációval megegyezően 3,2 százalék körül alakulhat. Majd jöttek a kormányt dicsőítő mondatok (amelyekből mi a nyugdíjakra vonatkozókat emeljük most csak ki): „Jövő februárban már ötödik alkalommal fizetünk 13. havi nyugdíjat”; valamint „A kormány háborús időkben is betartja a nyugdíjasoknak tett ígéretét, megvédi a nyugdíjak értékét.” 

Ha finomak akarunk lenni, akkor azt mondanánk, hogy a miniszter tévesztett, ha objektíven fogalmazunk, akkor azt mondhatjuk, hogy csúsztatott, kicsit indulatosabbra véve a bírálatot, azt kell írjuk, hogy lódított. 

Kezdjük azzal a kijelentéssel, miszerint „Jövő februárban már ötödik alkalommal fizetünk 13. havi nyugdíjat”. Nos, ez sem állja meg teljesen a helyét, bár Varga úgy lódít, hogy belekeveri az igazság elemeit is. Mert az ugyan igaz, hogy 13. havi nyugdíj címén jövőre ötödik alkalommal fizetnek, de ez idő alatt nem mindvégig volt 13. havi az a juttatás. Ugyanis az első évben, 2021-ben csak egy hétnyi ellátmánynak megfelelő összeghez jutottak az érintettek, azaz nem 13. havi, hanem 53. heti volt az a bizonyos plusz nyugdíj. Az előző évben született törvény értelmében 2022-ben már két hétre való lett volna az összeg, 2023-ban három, s 2024-ben érte volna el a teljes havit. De – mint emlékezetes – 2022-ben országgyűlési választások voltak, az év elején még nem volt lefutott meccs az eredmény, benne volt a pakliban egy vereség is, s ettől tartva – a szakértők, közgazdászok, ellenzék a költségvetési veszélyekre vonatkozó figyelmeztetése ellenére – elképesztő osztogatásba fogtak, aminek részeként a nyugdíjasok teljes havi, azaz tényleg 13. havi ellátmányt kaptak. Rá egy évre nem volt képük megmásítani, vélhetően azt is szem előtt tartva, hogy az idén is választások voltak, s két év múlva is lesznek, azaz nem merik megkockáztatni a nyugdíjasok kegyének az elvesztését. 

„A kormány háborús időkben is betartja a nyugdíjasoknak tett ígéretét, megvédi a nyugdíjak értékét.” Ez is méretes csúsztatás, már rögtön a „háborús idők” kifejezés is az, ami pont olyan, mint a háborús infláció, ami csak minket, szegény magyarokat sújt olyannyira, hogy hosszú-hosszú hónapokig nálunk volt a legmagasabb infláció az egész Európai Unióban. De ha még igazat is sulykolna a kormány ezzel a háborús időkkel, akkor miért is állítja Nagy Márton, hogy jövőre már békeköltségvetés lesz? Hogyan beszélhet összevissza a magyar kormány nemzetgazdasági minisztere, amikor azt mondja, hogy „A kormány várakozásai szerint – az amerikai elnökválasztás után – az idén ősszel már nem háborús, hanem békeköltségvetést tud majd az Országgyűlés elé terjeszteni”? Hiszen az amerikai elnökválasztás novemberben, azaz télen lesz, az új elnök pedig 2025. január elején veszi át a hatalmat – s persze nem biztos, hogy Donald Trump nyer, az meg még kevésbé, hogy – Orbán állításával szemben – azonnali békét tudna teremteni.

Ami pedig a nyugdíjak értékének a megőrzésére vonatkozó kormányzati ígértek betartását illeti, nos, a való világban erről bizony szó sincs, ahogy az a Központi Statisztikai Hivatal elemzésében olvasható. Merthogy romlik a nyugdíjasok helyzete. Ezt két ábrán is érdemes bemutatni. 

Az első grafikon azt mutatja, hogyan viszonyul egymáshoz az élelmiszer- és a nyugdíjas infláció 1995 óta.

Forrás: KSH

A második pedig azt, hogyan változott 2012 óta a nyugdíjak és a keresetek reálértéke. 

Forrás: KSH

Ahogy a Nyugdíjguru, azaz Farkas nyugdíjszakértő fogalmaz a Portfolión megjelent kétrészes elemzésében: „a nagyon magas inflációt követő nyugdíjemelések és a 13. havi nyugdíj visszahozatala miatt 2022-ben és 2023-ban a nyugdíjak relatív pozíciója javult ugyan a nettó keresetek reálértékváltozásához képest (2022-ben 2,5 százalékkal, 2023-ban 3,2 százalékkal), de ez a trend idén megint visszafordul a 2022 előtti években tapasztalt, átlagosan mínusz 2-7 százalék közötti relatív pozíciócsökkenésbe”.

Mint megállapította, a nyugdíjasok relatív elszegényedése ismét gyorsulni látszik, a friss kereseti adatok szerint a nyugdíjak növekedése egyáltalán nem képes lépést tartani a keresetek emelkedésével. Egyre többen süllyednek a keresetekkel többé-kevésbé együtt mozgó szegénységi küszöb alá. Már csaknem 950 ezer nyugdíj összege kisebb, mint a 2024-ben valószínűsíthető 175 ezer forintos szegénységi küszöb.

S végül, de nem utolsósorban, a következő évi nyugdíjemelések kapcsán az egymást követő Orbán-kormányok egyik bűne (de minimum nekik felróható hiba), hogy rendre nyáron készítik el a következő évi költségvetés sarokszámait is tartalmazó törvénytervezetet (s fogadtatják el azt a törvényhozásban). S mint köztudott, az abban előre becsült inflációs adat alapján állapítják meg az éves nyugdíjemelés mértékét. Emiatt az elmúlt években rendre legalább egyszer kiegészítő emelést kellett adni az érintetteknek (tavaly többször is), ami annyi jelentett, hogy amíg meg nem kapják (az egyszeri novemberben szokott érkezni), a nyugdíjasok hiteleznek az államnak. Ez pedig tovább rontja a megélhetési lehetőségeiket.

Végül íme Varga Mihály nyugdíjemeléses posztjának „nép visszhangja”, azaz a poszthoz biggyesztett vélemények közül néhány: 

„Nem emelnek semmit, ha az inflációval emelik, marad annyi, ami eddig volt, vagy még kevesebb mert soha nem annyi az infláció, amivel korrigálnak. Emelésről akkor lehet beszélni, ha plusz adnak hozzá. Ez vetítés és sajnos a nyugdíjasok nagy része elhiszi, hogy kap is valamit.”

„Az a bajom a miniszter úr számaival, hogy a tavalyi 18,5 százalék és az idei 6 százalék sajnos nem találkozott a nyugdíjasok való világával, és gyanítom, hogy ez jövőre is így lesz... Ezen még – nagyon sokunknál – az sem segít, ha a 13. havi nyugdíjat ráosztjuk az évre, mert még így sem nagyon karcolgatjuk alulról a tényleges infláció mértékét! De ezt az arcpirító, lejárt szavatosságú mesét minden évben elmesélik nekünk!”

„Tisztelt Varga Mihály! Kérem, ne vezesse félre, ne tévessze meg a nyugdíjasokat. Ön tudja, hogy a várható infláció mértékével megegyező nyugdíj korrekció az nem NYUGDÍJEMELÉS, csak a nyugdíjak szinten tartása. Ráadásul a nyugdíjas fogyasztói kosár miatt egész más a nyugdíjasok inflációja. Így tehát nemcsak, hogy nem emelnek, hanem nyugdíjak vásárlóértéke csökken. Ha maradt volna a vegyes indexálás, akkor talán meg lehetne élni a nyugdíjból. A ’13. havi nyugdíj’ nem épül be a nyugdíjakba így nem képezi a nyugdíjemelés alapját a következő évre. Tehát kérem, ne vezesse félre a nyugdíjasokat.”

„Miniszter Úr! Ki hiszi el, hogy 3,2 százalék az infláció, még a 13 százalék is kevés a nyugdíjemelésre. Be kell menni a boltokba és körülnézni! Meg kellene gondolni a felesleges pénzszórást! Stadion, sport stb.”

„Varga Mihály! Az ön fizetése se nőjön többel, mint a nyugdíjak, az infláció önnek sem több.”

„Önök hány százalékos fizetésemelést kaptak? Propagandából bőven kapnak a nyugdíjasok, ha kérik, ha nem! Pénzből csak alamizsnát!”

„Maguknak a fizetése meg 27 százalékkal? És akinek 60 000 a nyugdíja? Sz’tem mondjon le az egész banda.”

„Drága uram! S megint százalékos mértékben, ami nekem bő kettőezer forintot jelent. Mit köszönjek meg? Talán a kettőezer forintot, vagy a hatalmas pénzromlást? Önök lopnak mértéktelenül, majd a gazdagoknak emelnek jó nagy összegeket, hiszen tettestársak! Gratula...”

„Emberek! Voltaképpen miért nem megyünk tüntetni? Állampolgári jogunk? Meghívni az illetékes TV-t közvetítse a nagyvilág felé.”