A pályaelhagyó pedagógusoknak is a tanulásban van a jövőjük
A pályaváltás szakértője, Kovács Márta szerint a pedagógusoknak sok olyan kompetenciájuk van, ami más területen is hasznos. Ilyen például a szervezés, a jó kapcsolatteremtő készség. Ezekkel ügyfélszolgálaton, szervezői munkakörben is jól el lehet helyezkedni. Ugyanakkor azt is be kell látni, hogy ha egy 40-es, 50-es pedagógus úgy dönt, hogy elhagyja az oktatást, akkor újra pályakezdő lesz, amihez – többek között - anyagi háttér is kell. Kovács Márta azonban hisz abban, hogy tanulásban a jövő, már csak azért is, mivel ő is pedagógus. Ahogy mondja: „az önmagunkba fektetett pénz előbb-utóbb visszajön”.
A pedagógusoknak péntekig kellett nyilatkozniuk arról, ha nem fogadják el a törvény szabta feltételeket és az új köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyt, ami a közalkalmazotti státuszt váltja fel. Voltak, akik úgy mondtak le a tanári pályáról, hogy már volt állásuk, voltak, akik szeptember 29-ig nyilatkoztak úgy, hogy már azt is tudták, a pályaváltás után hová mennek dolgozni, de olyanok is, akik csak az indulattól hajtva a bizonytalanba ugrottak. Nekik is kínál segítséget Kovács Márta, a pályaváltás szakértője, életút konzulens, coach, oktató.
Kovács Mártával úgy hozott össze a sors, hogy egy Facebook-posztban egy gimnáziumi tanár arról írt, a 2 éve tartó küzdelem ellenére a rendszer olyanra akarja rábírni, amit ő már nem tud vállalni. Még úgy sem, hogy imád matematikát tanítani, és a gimnázium, ahol október 28-áig még tanít, az ott töltött 34 év után a második otthonává vált. Szeptember 21-én beadta a nyilatkozatát a tankerületnél, hogy nem fogadja el az új rendszert, és azt reméli, ez a döntés is hozzásegít mindenkit ahhoz, hogy jobbá váljanak a dolgok.
E poszt alatt jelent meg Kovács Márta reagálása: „Gratulálok a döntésedhez. Keress meg, igyekszem segíteni!”
Azt nem tudom, hogy a matematikatanár végül megkereste, vagy sem, én azonban fölhívtam, hogy megtudjam, a pályaváltás szakértőjeként mostanában több pedagógus keresi-e föl, mint korábban. Azt válaszolta, nagyon enyhe mértékben emelkedett a számuk, és ez megegyezik a hasonló területen dolgozó másik coach kollégája tapasztalataival is. Ő úgy érzékelte, inkább tavasszal voltak többen, most senki nem jött hozzá segítségért.
Kovács Márta azt is elmondta, ő maga is pedagógus végzettségű, volt köze a pedagóguspályához, hiszen a pályája elején maga is dolgozott pedagógusként, és tavaly májusban egy röpke másfél évre ismét beállt tanítani. Így a régi kollégái révén úgy értesült, abban a tantestületben, ahol dolgozott nem mondott fel senki.
S hogy miért hagyta ott ismét az oktatást? Vállalkozóként a Covid miatti ijedelem miatt ment vissza tanítani, de ugyanúgy vállalkozó maradt. Ez az előnye annak, hogy több lábon áll. Egyébként most is kapcsolatban van iskolákkal, mert projektfinanszírozásban egy másfajta tevékenységet is végez, így rálátása van arra, mi a helyzet az oktatásban.
Tavasszal, amikor még csak lebegtették a státusztörvényt, épp azért keresték fel az ügyfelek, hogy tájékozódjanak arról, milyen lehetőségeik lennének, ha ott hagynák a pályát. Bár elég sarkalatos pont, nem a fizetés volt az, ami ebben őket elsősorban motiválta, vagy problémát okozott számukra. Még akkor sem, ha sokszor a saját fizetésükből finanszírozták az oktatáshoz szükséges eszközöket – ami elég méltánytalan dolog -, sokkal inkább az, hogy nem tekintik partnernek őket.
Hogy mit tanácsol, mit tud ajánlani a pedagógusoknak, milyen irányt javasol nekik, egyáltalán mennyire vevő a magyar munkaerőpiac a pedagógusok fogadására? Kovács Márta azt mondja, ő benne van az Országos Önbizalomnövelde programsorozatban. A tavaly augusztusban létrejött program kezdeményezője Komócsin Laura, a Business Coach Kft ügyvezetője volt. Ingyen, vagyis pro bono támogatják azokat az embereket, akik úgy érzik, hogy nincsen elég önbizalmuk. Egy nemzetközi kutatás szerint ugyanis a magyaroknak igen alacsony az önbizalmuk, és ez nagyon meggátolja a cselekvőképességet. Májusban több online programot is indítottak pedagógusok számára. Az ő és a kollégái tapasztalatai szerint is nagyon gyér volt a részvétel. Ez nem azt jelenti, hogy a pedagógusoknak nőtt az önbizalmuk, talán inkább azt, mintha feladták volna a reményt. Persze, az is lehet, hogy akkor még nagyon „benne voltak a mókuskerékben”, s még egy másfélórás ingyenes programra sem nagyon vállalkoztak. A program elindítói kicsit csalódtak is.
Kovács Márta a hozzá fordulókkal először feltárja az erősségeiket. Hiszen pedagógusként nem csak az oktatás területén tudnak elhelyezkedni. Egy csomó olyan kompetenciával rendelkeznek, ami más területen is hasznos. Hogy mást ne mondjunk, például a szervezés, az, hogy kapcsolatot tudnak teremteni, hiszen ezt a szülőkkel és a gyerekekkel is meg kell tenniük. Ezekkel a kompetenciákkal egy pedagógus el tud helyezkedni ügyfélszolgálaton, szervezői munkakörben.
Kovács Márta azt mondja, ugyanakkor azt is be kell látnunk, hogy ha egy 40-es, 50-es pedagógus úgy dönt, hogy elhagyja az oktatást, akkor újra pályakezdő lesz. Gyakorlatilag ezt lelkileg is el kell fogadni, ahogy azt is, hogy tanulás előtt áll. Mert egy újabb szakmát kell tanulnia annak érdekében, hogy felvegyék, vagy el tudjon helyezkedni, akár azért, hogy egy második karriert tudjon befutni. A magánszektorban is megtalálhatnák a helyüket. Akinek olyan hivatástudata van, akinek valóban az oktatás a lételeme, egy másik szektorban ugyanúgy megtalálhatja a számítását. Ha rögtön nem is ugyanazzal a bérrel, de a tudásátadást lehet folytatni a háttéroktatásban, tehetséggondozásban, korrepetálásban. Nem biztos, hogy gyerekekkel folytatódik, egy kis hozzátanulással azért egy picit változtatni kell.
A pályaváltás szakértőjele azt kérdezi, ha mégis inkább maradnak az oktatásban, ha nem mondanak fel, akkor ebből milyen következtetést lehet levonni? Persze az átképzéshez, a váltáshoz valami háttér kell. Akinek nincs tartaléka, vagy más anyagi háttere, azoknak ez nem biztos, hogy reális út. Kovács Márta azonban pedagógusként hisz abban, hogy tanulásban a jövő. Az önmagunkba fektetett pénz előbb-utóbb visszajön. Azt mondja, azt nem tudjuk, hogy a tiltakozásoknak lesz-e folytatása, azért látni erre néhány kezdeményezést, például a fiatalok sorában. Mint megjegyzi, ő drukkol a fiataloknak.
Úgy tűnik ezt Kovács Márta joggal teszi, hisz a Kölcsey Ferenc Gimnázium diákönkormányzata szeptember 29-ére 19 órától gyertyagyújtást szervezett a gimnázium elé, annak emlékére, hogy egy évvel korábban a tankerület megszüntette öt kölcseys tanár jogviszonyát. Azóta további tizenegy pedagógus búcsúzott el az iskolától az oktatás jelenlegi helyzete miatt. Ők most is, és még mindig kiállnak a tanáraik mellett.
|
A mélység felett egyensúlyozunk, ha esünk, ön is velünk fog zuhanni? Ezt a nyílt levelet a több ezer közül egy tanító írta annak a tankerületi vezetőnek, akitől a pedagógusok új életpályájáról szóló törvény hatálybalépéséről és a rendelkezések lényeges tartalmáról szóló 10 oldalas iratot kapta. Amit az írója kifogásol, az a pöffeszkedő, lenéző gőg, amit az oktatás irányítói akár a kisebb, akár a magasabb posztokon ülve már észre sem vesznek. A levélíró azt kérdezte a tankerületi vezetőtől: „amikor önt alkalmazta a Klebersberg Központ, akkor olyan munkaszerződés tervezetet tettek ön elé, amelyen várható munkakör, várható munkaidő, várható besorolás, várható havi illetmény volt feltüntetve? Ha önről, az ön fizetéséről, munkaköréről, jövőjéről lenne szó, egy ilyen jellegű dokumentumot nyugodt szívvel el tudna fogadni, rá tudna bólintani, jogszerűnek tartaná? Nem hiszem. Életkoromból és anyagi lehetőségeimből adódóan, sok választási lehetőségem nincs, hogy erre a megalázó dokumentumra szívemből jövően egy határozott felmondással válaszoljak. Nem a munkától való félelmem miatt nem megyek el polcokat pakolni egy élelmiszer áruházlánchoz, vagy ételfutárnak, esetleg bolti eladónak egy pékségbe, vagy takarítani egy irodaházba. Bár a fizetés ott lehet, hogy méltányosabb lenne az elvégzett munkámért, mint amit ön ajánl – ezt is csak feltételesen – a fent említett irományban. Több évtizedes pedagógiai munkám után, az 54. életévemben fizikailag már nem tudok megfelelni ezen munkakörök betöltésének. A lelki aspektust figyelembe véve, nem tudok, és nem is akarok más lenni, mint pedagógus, az életem legnagyobb része ezzel a vállalással kézen fogva telt eddig – már hogy ha ez bármit is számít az ön szemszögéből. Felháborítónak tartom, hogy ezt a kiszolgáltatottságot kihasználva, pironkodás nélkül írta alá, s küldte meg számomra – és több száz hasonszőrű kollégámnak is – átvételre a fent említett tájékoztatást. Megdöbbenéssel kell tudomásul vennem, hogy azt a szakmai tudást, értékteremtő munkát, amit sok éve végzek a jövő nemzedékének oktatásával, a magyar társadalom jobbá tétele érdekében, ilyen arcátlan módon leértékeli. Az érvényben lévő faramuci jogszabályok értelmében nincs lehetőségem érdemben minősíteni sem az eljárást, sem a dokumentumot, azonban azt gondolom, hogy nem hagyhatom válasz nélkül levelét.” A válaszban pedig úgy reagál a tájékoztatásra: „várhatóan az ábécét meg fogom tanítani a ty-ig az első osztályosoknak. A többi betűt még nem biztos. Tanítványaim várhatóan elsajátítanak majd a négy alapműveletből hármat 4. osztály végéig, a bennfoglaláson még gondolkodom. Reggel 8 előtt várhatóan beérek az iskolába és 8 órakor elkezdem a tanítást – várhatóan. S ha minden jól megy, akkor várhatóan az utolsó órámat is meg fogom tartani. Ha egy gyerek nem hozott magával tízórait, kerítek neki reggelit – várhatóan. Ha egy elsős nem tudja bekötni a cipőjét, azt hiszem, hogy segítek majd neki, és megölelem azt a 7 évest, aki elsírja magát, mert a harmadik napon még – várhatóan – hiányzik neki az anyukája. Várhatóan lefertőtlenítem a lehorzsolt térdeket, kerítek lázmérőt, ha tanítványaim közül valaki rosszul érzi magát. Várhatóan ezután is ingyen el fogom látni a reggel 7 órás ügyeletet, mint ahogy az óraközi szünetekben is ügyelni fogok. Várhatóan el fogom vinni az osztályomat ebédelni délben, s nem maradnak éhesek. S ha úgy alakul, akkor várhatóan a füzeteket is kijavítom. Várhatóan az osztályomba járó mind a 27 gyerek dolgozatát ki fogom javítani, s korrekten pontozom, nem csak a 60 százalékát, mindazok ellenére, hogy a fizetésem csak a diplomás átlagbér 60 százaléka lesz. A szülőkkel is megfelelően fogok kommunikálni. Várhatóan nem fogok tovább sietni, ha az iskolából kifelé menet egy anyuka megállít, és könnyes szemmel számol be a családban beálló változásokról. Várhatóan borzasztóan innovatív leszek, és motivált. Boldogan fogok a kötött munkaidőn túl iskolai munkát vállalni, mert várhatóan ezt megfelelően fogják honorálni. Egyszer csak. Mert most még messze nem éri el a köztudatba ültetett 1.1350.000 bruttó fizetést nemhogy az én 500.000 Ft bruttó, de még a 10 évvel idősebb, a nyugdíj árnyékába kerülő kollégáim illetménye sem. Az ő várható kiérdemelt bruttó fizetésük 519.100 Ft – tíz év munkában töltött időt bruttó 19.100 Ft-tal jutalmaz a jogalkotó. Remek várható kilátások, főleg a minimumként meghatározott bruttó 440.000 Ft tudatában. Az új pedagógus életpályának köszönhetően, várhatóan pazarul fog alakulni a jövőm. Várhatóan bőven fog telni a fizetésemből, és ki tudom fizetni az internet számlámat otthon, és akkor várhatóan este tudok majd a bejövő szülői és iskolai e-mailekre válaszolni, nevezni a tanítványaimat versenyekre, szervezni számukra iskolán kívüli programokat, és készülni a másnapi óráimra. Várhatóan nem fog gondot okozni a saját telefonomról intézni a kirándulások és múzeumpedagógiai órák szervezését, vagy hívni a szülőket, ne adj’ isten a mentőket, ha baj van, mert várhatóan bőven futja majd erre is az új fizetésemből. Mert gyermekeink érdeke mindenek felett áll. Várhatóan rengeteg időm lesz a gyerekek lelki életével, az iskolai tehetséggondozással és fejlesztéssel is foglalkozni, hiszen nem lesznek anyagi gondjaim, mert ezeket az új rendszerben megfelelően fogják díjazni – várhatóan –, és nem kell másodállást, plusz munkát vállalnom, és nem este 7-kor fogok hazaérni, hogy a saját családommal tudjak foglalkozni. Mert, ugye, a család kiemelt fontosságot élvez. Az új törvény hatálybalépésével várhatóan nem csak a pedagógus álláshelyekre, de a nevelést oktatást segítők munkaköreibe is zúdulni fognak a munkavállalók. Várhatóan lesz elegendő és motivált takarító, kertész, karbantartó, akik gondosan rendben tartják az iskola épületét és kertjét. Lesz játszóeszköz, labda, ugrálókötél, homokozó eszköz, fénymásolópapír. A természettudományos tantárgyak oktatásához szükséges kísérletek elvégzéséhez kellő anyag, eszköz is lesz elég az iskolákban, várhatóan nem a szülőket kell megkérnünk olyan munkára, mely az iskola fenntartójának feladata. De lehet, hogy ebből várhatóan nem lesz semmi. Mert most úgy néz ki, hogy nyugdíjas koromat elérve, várhatóan nem fogok tudni elmenni nyugdíjba, mert olyan kevés lesz a nyugdíjam, hogy várhatóan rá leszek kényszerítve arra, hogy még nyugdíjba vonulásom után (70 évesen?) is cipőt kössek, orrot töröljek, ceruzát hegyezzek, bukfencet tanítsak, ritmust tapsoljak, festéket mossak ki a ruhámból, megmásszam a János-hegyet, gyerekeket, szülőket megnyugtassak, támogassak, bátorítsak…. Várhatóan nem fogom tudni a megérdemelt öreg koromat élni, mert mire erre sor kerülne, már kilehelem a lelkem – s várhatóan nem én leszek az egyetlen a pedagógusok közül. Várhatóan a magyar oktatás a szakadék szélére kerül, és ehhez az ön aláírása is hozzájárul. A mélység felett egyensúlyozunk. Ha esünk, várhatóan ön is velünk fog zuhanni? Borzasztóan szomorú vagyok, tehetetlennek, becsapottnak érzem magam, hogy idáig jutottunk.” |
