A pedagógusok sztrájkkal, támogatóik tüntetéssel is nemet mondtak a státusztörvényre

Nagy Erzsébet a Hírklikknek fel is sorolt néhány példát arra, hogy a tervezett törvény mely részei nem felelnek meg az uniós elvárásoknak. Például nem teszi vonzóvá a pedagóguspályát, szerzett jogokat vesz el, és csökkenti az autonómiát. Nagy Erzsébet szerint a levél azért is nagy jelentőségű, mert egyébként nehéz áttörni azt a falat, hogy magyarországi oktatási törvényekkel az Európai Parlamentben foglalkozzanak, mivel az oktatás alapvetően belügy. Csak itt most annyiban kötődik össze az uniós támogatással, hogy a magyar kormány azt vállalta, olyan jogszabályokat hoz létre, amelyek benne vannak az EFOP Pluszban. Ezért fel kellett hívni arra a figyelmet, hogy ez nemhogy nem teljesül, de a vállaltaknak egyenesen az ellenkezője jön létre. Ezért nagyon kemény levelet írtak a frakciók, a levelet az összes nagy frakció vezetője (az EPP, vagyis az Európai Néppárt; a, liberális-centrista Renew Europe; az S&D, vagyis a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége; és a The Left, Greens/EFA vagyis az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal frakció vezetője) aláírta. Konkrétan a Zöldek állították össze, és csak a szélsőjobb frakció nem írta alá. A levelet elküldik az összes érintett uniós biztosnak is. (Az Európai Parlament öt pártfrakciója egyébként levelében aggodalmát fejezi ki a többi között az Országgyűlés által április 11-én elfogadott, a panaszokról, közérdekű bejelentésekről, valamint a visszaélések bejelentésével összefüggő szabályokról szóló törvény miatt is.)

Nagy Erzsébet szerint ez egy elég erős jelzés az uniós parlamenttől arról, hogy súlyosan problémás a státusztörvény tervezete. Mint mondta, a levél igen nagy lépés annak érdekében, hogy a magyar kormány ne tudja uniós támogatásból tovább rombolni a demokráciát és a közoktatás helyzetét.

A tüntetésen egyébként a PDSZ országos választmányának ügyvivője arról beszélt, azért is fontos a kiállás, hogy a pedagógusok ne veszítsék el a reményt, ne gondolják azt, hogy sztrájkolni, tüntetni fölösleges, mert, ha a hangjuk itt a döntéshozókhoz láthatóan nem is jut el – pedig, tudjuk, hogy eljut, hisz' szankcionálnak miatta –, olyan döntéshozatali fórumokhoz viszont biztosan, ahonnan nagyon komoly támogatást kaphatnak.

Egyébként most már a magyar döntéshozókhoz is el kellett jutnia a tüntetők hangjának, ugyanis a Belügyminisztérium elől a tüntetés után sokan a Karmelita kolostorhoz vonultak. Közben azt skandálták: „Miénk ez az ország, miénk ez az utca!”, de zúgott az „El a kezekkel a tanárainktól!” és a „Státusztörvény, bosszútörvény” is. A tüntetők a délután a Momentum által már egyszer lebontott, és a rendőrség által újra felépített kordont ismét fölborították. A rendőrség a demokráciát követelő tüntetőket könnygázzal fújta le. 

A PSZ szerint a hétfői országos sztrájkot, amely megelőzte a délutáni tüntetést, a félelem és fáradtság árnyékolta be. A jogellenes intézményvezetői- vagy egyéb nyomásra menet közben is sokan elálltak a sztrájktól, számos iskolában pedig a csatlakozók magas száma miatt inkább rendkívüli tanítási szünetet rendeltek el hétfőre, így nem lehet megmondani pontosan, hogy hány pedagógus vett részt a munkabeszüntetésen. A PSZ szerint így is minden nyolcadik, tizedik iskolában tiltakoztak. Egyébként a tüntetés és a sztrájk is azért szerveződött, hogy nemet mondjanak a „bosszútörvényre”.

Hiába olyan a kormány oktatáspolitikája, mint nagyanyáink untig kötögetett sálja – egy sima, egy fordított –, a pedagógusokat már nem lehet átverni. Ha csak egy pillanatra felidézzük, hogy is működött a szisztéma, ezen már nem is csodálkozunk. A kormánynak sem kéne csodálkoznia, bosszút forralni pedig még kevésbé. 

Hiszen abban mind a két fél, a pedagógusok és a kormány is egyetért, hogy az oktatásban a gyerek mindenek feletti érdeke a legfontosabb. Kár, hogy a kormány csak mondja, mert úgy illik. A pedagógusok azonban komolyan is gondolják. A hétfői országos sztrájk, és a délutáni szülői, diák, szakmai és civil szervezetekkel, szakszervezetekkel kibővült, vonulásos tüntetésük is erről szólt.

Egy kis visszatekintő 

A múlt évi pedagógus-, diák-, és szülői megmozdulások után a kormány rögtön január 2-án üzent a pedagógusoknak Rétvári Bencével. Az államtitkár közölte, a kormány elkötelezett, hogy minél nagyobb mértékben emelhesse a pedagógusok bérét, amihez nemcsak hazai, hanem európai uniós forrásokat is fel szeretnének használni. Ha ez megvalósul – mondta –, akkor 2023-ban nem 10, hanem 21 százalékos lesz a pedagógusbér-emelés, 2024-ben nem 10 hanem 25, 2025-ben pedig egy 29 százalékos béremelés valósulhat meg. Ezzel elérhető, hogy három év alatt 75 százalékos béremeléssel egy pedagógus átlagos fizetése 777 ezer forint legyen. A Belügyminisztérium parlamenti államtitkára a közösségi oldalára feltöltött videójában még azt is felidézte, hogy 2022-ben „minden idők legszélesebb” konzultációját folytatták le oktatásügyben. A pedagógusokat a nyár és az ősz folyamán kérdezték, akkor 24, illetve 33 ezren küldték vissza válaszukat, a tél folyamán pedig csaknem 130 ezer szülő válaszolt az iskolával kapcsolatos kérdéssorra. Sőt, decemberben négyszáz pedagógussal és iskolaigazgatóval személyesen is egyeztettek, miközben folyamatosak voltak a tárgyalások mind a köznevelési kerekasztal, mind a sztrájkbizottság ülésein.

Arra azért mindannyian emlékszünk, hogy a sztrájktárgyalásokról folyamatosan úgy jöttek ki mind a PSZ, mind a PDSZ képviselői, hogy aznap sem sikerült a munkaterhek csökkentése, a nagyobb autonómia, a nagyobb béremelés ügyében egy jottányit sem előbbre haladni, így marad az ellenállás. Arra viszont egyikünk sem emlékszik, hogy a kormány közzétette volna, milyen eredménnyel is zárult akár a tanárok, akár a szülők visszaküldött kérdőíveinek kiértékelése. 

Az egyre erősödő tanári, diák, és szülői tiltakozás hatására azután a kormány drasztikus lépésre szánta el magát, hogy megtörje a jogaikért kiálló pedagógusok országos ellenállását. Ahelyett ugyanis, hogy a tavaly július 29-én benyujott úgynevezett Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program Pluszban (EFOP PUSZ) az uniónak tett vállalásainak megfelelően, „a tanári hivatás vonzerejének növelésén” munkálkodott volna, összeállított egy olyan törvénytervezetet, amely majd’ minden pontjában csak ront a pedagógusok helyzetén. Az új törvénytervezetet hivatalosan „a köznevelésben foglalkoztatottak jogállásáról és egyes kapcsolódó törvények módosításáról törvénytervezet” címen nyújtották be, amit a köznyelv egyszerűen csak státusztörvénynek hív. Ennek folyománya például, hogy a közalkalmazotti státuszukból „kilökik” az állami fenntartású intézmények pedagógusait, a szerzett jogaiktól is megfosztanák őket, de még a szólásszabadsághoz való jogukat is korlátoznák. A pedagógusoknak még akkor is beláthatatlan következményekkel kellene számolniuk, ha – akár munkaidőn kívül is – bírálni mernék a közoktatást. Ez csak néhány olyan „odavágás”, ami miatt pedagóguskörökben a törvénytervezetet csak bosszútörvényként emlegetik. 

A Pedagógusok Szakszervezete ki is adott egy, a címében a jelenlegi helyzetet összefoglaló közleményt: „Mézesmadzagból korbács”. Ebben többek között azt írják: „a kormány semmit nem értett meg az elmúlt másfél év tiltakozásaiból, ezt bizonyítja a státusztörvény koncepciója, amelyről látványos, ám teljesen eredménytelen egyeztetés zajlik. (…) A Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) egyértelművé tette: ragaszkodik a pedagógusok és a szakszervezetek szerzett jogaihoz. Nem hagyja, hogy az oktatásban dolgozók a társadalom legkiszolgáltatottabb és leginkább kizsákmányolt rétege legyen. 

Az oktatásban dolgozó sztrájkolók, az engedetlenkedők, a tüntetők, a diákok és a szülők, értelmiségi szimpatizánsok reformokat követeltek és követelnek a jövő nemzedéke érdekében. (…) Béremelésnek híre-hamva sincs, már a Holdról is érzékelhető, hogy a kormány mézesmadzagjáról leolvadt a méz. Legalább láthatóvá vált a korbács” – zárul a közlemény.

A „lebilincselő” jelen

S hogy a kormány valóban mennyire nem érti, vagy inkább nem akarja érteni, miért is tiltakoztak, tiltakoznak a pedagógusok, jó példával szolgál, hogy a hétfő reggeli, a Belügyminisztérium előtt „nulladik órában” megtartott státusztörvény elleni néma és spontán tüntetésre már reagált is a minisztérium. 

Közleményükben többek között azt írták, a köznevelést és a pedagógusok új életpályáját támogató törvénytervezetekről másfél hónapja tart a szakmai egyeztetés. Rendszeresek a tárgyalások az érdekképviseletekkel, a szakmai szervezetekkel, a Nemzeti Pedagógus Karral és az Országos Köznevelési Tanáccsal. A Belügyminisztérium a szakmai egyeztetések lezárását követően terjeszti a törvényjavaslatokat a kormány elé. A törvénytervezetek a pedagógusok új életpályáját, a köznevelés színvonalának javítását szolgálják.

A béremelésekkel kapcsolatban a Belügyminisztérium azt üzente: az oktatásban a gyermekek az elsők, a pedagógusok további béremelésére, egyszerűsített előmenetelre számíthatnak. Aki jobban tanít, többet foglalkozik a gyerekekkel, jobban kereshet.

A Belügyminisztérium célja, hogy emelje a pedagógusok anyagi és erkölcsi megbecsülését. Majd jött a szépen hímzett távoli jövő, és a rendszerváltás óta a legnagyobb béremelés emlegetése, ha megérkeznek az uniós pénzek. A BM sajnálatosnak nevezete, „hogy a pedagógusok alig egy százalékát képviselő Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete továbbra is a baloldal politikai szervezeteként viselkedik, sztrájkokat és tüntetéseket szervez ahelyett, hogy szakmai partner lenne abban, hogy közösen jobbá tegyük a gyermekek oktatását, a szülők elégedettségét és a pedagógusok helyzetét".

A helyzet komolyságát azonban jelzi, hogy nem csupán a PDSZ szervezi az akciókat. Nagy Erzsébet a PDSZ ügyvivője – mint bejelentő – felsorolta, kik is voltak a hétfő délutáni tüntetés szervezői. Így társszervezőként többek között elhangzott az ADOM Diákmozgalom, a Civil Bázis, a Pedagógus Egység, az Egységes Diákfront, az aHang, a Noir és a Tanítanék Mozgalom, az Ejha, vagyis Emberi Jogi Nevelők Hálózata, a Magyar Anyák, a Diákszolidaritás Akció, és még jó néhányat sorolhatnánk. Vagyis a társadalom majd minden rétege „benne volt”.

Azért a BM közleményébe belefért egy kis „dollárbaloldalozás” is: „a dollárbaloldal hathatós közreműködésének köszönhetően, Brüsszel továbbra is húzza az időt a Magyarországnak járó uniós források kifizetésére. Az idei pedagógus-béremeléshez Brüsszel 166 milliárddal tartozik". Vagyis megpróbálják a pedagógusokra, és „Brüsszelre” kenni azt, ami valójában a kormány felelőssége. 

A pedagógusokkal foglalkozott a miniszterelnök is a XVI. Szakma Sztár Fesztivál hétfői megnyitóján. Többek között kifejtette: „a magyar közéletben szokás leminősíteni és szapulni az iskoláinkat, az iskolarendszerünket. Persze, lehetne jobb is, és van is még mit javítani rajta, de ne becsüljük alá se”. Azt is megjegyezte: a magyar diákok sikere itthon és a nemzetközi mezőnyben a magyar oktatás dicsérete is, ebben pedig külön elismerés illeti a tanáraikat, akik időt és fáradtságot nem kímélve végzik a munkájukat.