A Pegasus-botrány nem választható el a jogállamiság többi kérdésétől

Milyen következményei lehetnek a delegáció szigorú megállapításainak?

Ez attól függ. Az viszont biztos, hogy az Európai Bizottságra dönti el, adott esetben indít-e mondjuk kötelességszegési eljárást, amiért nem találták kellően függetlennek az adatvédelmet. Az is lehetőség, hogy a jogállamisági feltételek közé felveszik: a titkos megfigyeléseket is megfelelően kell szabályozni úgy, hogy tiszteletben tartsák az alapvető jogokat. Erre szerintünk egyébként a kohéziós alapok kifizetése esetén lenne lehetőség. Illetve azt is vizsgálhatja a bizottság, nem sérti-e a munkaerő és a szolgáltatások szabad áramlását az, hogy van egy olyan tagállam, ahol gyakorlatilag korlátok nélkül lehet megfigyelni embereket. Például egy külföldi újságíróra vagy ügyvédre milyen hatással van az, hogy Magyarországon számolnia kell vele, gyakorlatilag nincsenek biztonságban a forrásai, vagy nem tud teljes biztonságban kapcsolatot tartani az ügyfeleivel. Szerintem ilyen hatásai lehetnek. Nem hiszem azonban, hogy a bizottság kritikája közvetlenül hatna a kormányra. 

Az Európai Parlament (EP) Pegasus kémszoftvert vizsgáló bizottsága áprilisra tervezi a jelentés véglegesítését. Ennek lehet majd plusz hatása?

E jelentés alapján mérlegelik az uniós szervek, hogy van-e egyáltalán hatáskörük, és, ha van, akkor milyen irányban lépjenek fel. Feltételezem, hogy az EP ebben a kérdésben fel is fogja szólítani például a bizottságot, vagy akár az európai adatvédelmi ombudsmant, hogy cselekedjen a hatásköreinek megfelelően. Itt hatásköre igazából a bizottságnak van azokban az ügyekben, amiket az előbb mondtam. 

A TASZ összegyűjtötte, mit kellene tenni (lásd keretes írásunkat), de hogyan tudnak érvényt szerezni az álláspontjuknak? 

A nyilvánosság erejével igyekszünk tudatosítani az emberekben, hogy ez egy létező probléma. Az segíthet, ha közbeszéddé válik, bekerül az emberek mindennapi gondolatai közé. Ezen kívül a jogi eljárásainkon keresztül igyekszünk érvényt szerezni mindannak, amit megfogalmaztunk. Az Európai Emberi Jogi Bíróság kezdeményezésünkre már megállapította, hogy a magyar jog sérti az alapvető jogokat. Tulajdonképpen a strasbourgi bíróság ugyanazokat a követelményeket fogalmazta meg, mint mi. Mi annyit kérünk a magyar államtól, hogy egyszerűen teljesítse azt az ítéletet, amit egyszer már meghoztak vele szemben Strasbourgban. Ezek nem saját kútfőből kipattant elképzelések, és nem is olyanok, amikről a kormány ne tudna immár 2016 óta.

Az ellenzéki pártok tudnak segíteni, hogy érvényesüljenek az önök által kijelölt lépések?

Közvetlenül nem kerestük meg őket, és nem hiszem, hogy a közeljövőben terveznénk ezt. De ők is hozzáférnek az anyagainkhoz, amiket nyilvánosságra hoztunk. Ha ők interpellálnak a parlamentben ezzel kapcsolatban, ha ők is napirenden tartják ezt a témát, ha megkérdezik a belügyminisztert és az igazságügyi minisztert arról, hogyan is történhettek telefon feltörések, vagy miképpen lehetséges az, hogy Völner Pálnak delegálták a megfigyelések engedélyezésének a jogát, holott ezt sem a törvény, sem bármilyen jogszabály nem tette lehetővé, akkor már segítenek. Az ellenzéki pártoknak szerintem nagyon is van mozgásterük abban, hogy a témával foglalkozzanak és igyekezzenek rákényszeríteni a kormányt a törvények betartására. 

Miért fontos odafigyelni a Pegazus-ügy magyarországi sorsára? 

Ez a botrány már másfél éve tört ki, de továbbra is muszáj nyomon követni, foglalkozni vele, mert nem választható el a jogállamiság többi kérdésétől. Nem választható el attól, miképpen építik le folyamatosan a sajtószabadságot, az oktatási szabadságot, vagy hogy a választásokon nagyon erősen a kormánypártok felé lejt a pálya. Mindez ugyanúgy egy darab a kirakósban, aminek a végén már nem is egy hibrid rezsim, hanem valami annál rosszabb van. Ha a titkosszolgálatokat először elkezdik politikai okból felhasználni, majd az rendszerszintűvé válik, az az út vége. Úgy gondolom, most még lehet ez ellen tenni.