A plázakonform versengés ünnepe
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság minden közéleti relevanciával rendelkező gesztust kitiltott az olimpiai játékokról: a sportolók nem tiltakozhatnak sem vallási, sem politikai, sem etnikai, sem szexuális diszkrimináció vagy elnyomás ellen.
Nem emelhetik fel szavukat a klímavédelemért, vagy a műanyaggal fertőzött vizek megvédése érdekében. Még csak egy árva békejelet sem mutathatnak fel, nehogy megsértsék a háború híveinek érzékenységét. Talán azt is át kell gondolnia egy sportolónak, hogy merjen-e fair play értékű gesztust tenni: ki tudja, lehet-e annak politikai áthallása? Szerencsére a NOB nagyvonalú, így a sportolókat nem korlátozzák abban, hogy interjúik során mit nyilatkoznak. Még nem.
Pedig a hirdető cégek, amelyeknek a kedvéért az egész átkozott olimpia megrendezésre kerül, bizonyára igényelnék, hogy a sportolók az interjúk során is a fogyasztói komfortot szolgálják, nyilatkozataik a plázák liftzenéjét idézzék, miközben a multinacionális részvénytársaságok jól elhelyezett logóikkal és szlogenjeikkel mossák a sportszerető nézők agyát. Az agymosás pedig köztudottan akkor működik ideális fordulatszámon, ha nincs olyan megosztó üzenet, amely kiszakítja a célcsoportot a fotel és a hűtött sör kényelméből, ha a Coca-Cola, a McDonalds meg a MasterCard hirdetéseit nem fertőzi olyan képzettársítás, mint a légkör széndioxid tartalma, a felvásárolt politika elemi romlottsága, vagy az intézményes erőszak bármely formája. Különösen azért volna ez zavaró, mert a játékok közvetítése során hirdető nagyvállalatok a fentiek mindegyikében érdekeltek – az olimpia úgynevezett eszménye az ő felelősségük elhárítását, presztízsük tisztára mosását szolgálja.
A NOB egy kivételt persze azért ismer a politizálás tilalma alól: a tiltás őket nem kötelezi. Ha egy kegyetlen diktatúra élén egy tömeggyilkos jó marketinget óhajt, bátran fordulhat a Nemzetközi Olimpiai Bizottsághoz, amely jó pénzért készségesen megteremti a kedvező országimázst, ahogy tette ezt Adolf Hitlerrel 1936-ban Berlinben, Leonyid Iljics Brezsnyevvel 1980-ban Moszkvában és Hu Csin-taóval 2008-ban Pekingben. Aki kész mélyen a zsebébe nyúlni, annak erre a jövőben is lehetősége lesz. Ez persze nem zavarja a részvénytársaságokat, hisz ők is szennyest mosni jöttek: szövetségben a politikával és az olimpiai mozgalommal, minden tevékenységük legitimitást nyer.
