Adatbotrány: ki a vétkes és ki az áldozat?
Mint ismert, Magyar Péter a napokban arról beszélt, hogy orosz hekkerek feltörték a Tisza Világ applikációt, és az ellopott adatokat a LeakBase.la nevű oldalra töltötték fel. Az biztos, hogy kétszázezer felhasználó személyes adatai kerültek ki az internetre, s a feltöltött fájl részben megegyezik azzal az adatbázissal, amelyről az Index októberben elsőként számolt be, és amely akkor mintegy húszezer nevet – lakcímet és telefonszámot – tartalmazott. Az ügy miatt a miniszterelnök összehívta a nemzetbiztonsági ügyekért felelős kormánytagokat, mert szerinte súlyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent az adatok napvilágra kerülése, és ezért haladéktalan vizsgálatra van szükség. Magyar szerint a kormány „külföldi szolgálatokkal összejátszva törette fel” a Tisza applikációját, ennek eredményeként kerültek nyilvánosságra támogatóinak személyes adatai. „Egyébként, amikor az orosz titkosszolgálat hekkerei ki-be járkáltak a Külügyminisztérium szerverein, és a legérzékenyebb adatokat is ellopták, akkor miért nem volt nemzetbiztonsági vizsgálat?” – zárta posztját a Tisza elnöke. A Telex kérdéseket küldött a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnak (NAIH), hogy megtudják, folytatnak-e eljárást a kormányfő által említett ügyben? Péterfalvi Attila azt válaszolta, hogy a hatóságnál már folyamatban van egy ellenőrzés, amit összekapcsoltak egy korábbi, szintén a Tisza Párthoz kapcsolódó állítólagos adatvédelmi incidens kivizsgálásával is. Magyar Péter hétfőn újabb bejelentést tett: nem „adatszivárgás”, hanem adatlopás történt, amely mögött „olyan nemzetközi hálózatok állnak, amelyek érdekeltek az Orbán-kormány hatalomban tartásában”.
Lattmann Tamás nemzetközi jogász az Ultrahang+ konzervatív, jobboldali médium kérésére részletesen kifejtette, szerinte kinek kedvez és kinek árt az adatszivárgási ügy, hogyan kell egy ilyen politikai botrányt kezelni. Amikor megtörténik egy ilyen incidens – mondta –, a politikai vezetés elsődleges feladata nemcsak a helyzet értékelése, hanem az is, hogy helyreállítsa a közösségen belüli alapvető bizalmat, mind a tagságban, mind pedig a külső támogatók körében. Kiemelte, a vezetés számára komoly kihívás, ha felmerül a gyanú, hogy esetleg külső támadás következtében történt adatszivárgás, akkor szorosabb belső együttműködés szükséges, hogy megelőzhessék a hasonló esetek ismételt előfordulását, illetve tisztázzák a felelősségi viszonyokat a fejlesztés, üzemeltetés és fenntartás terén.
A kommunikációs kihívásról és az ellenzéki helyzet problémáiról is beszélt: miközben a kormányoldal – szerinte láthatóan élvezettel – harsogja a politikai támadásokat és igyekszik felerősíteni a válsághangulatot, a Tisza részéről gyors, őszinte és világos kommunikációra volna szükség ahhoz, hogy a támogatóik szemében hihető módon tisztázódjon a helyzet.
Lattmann úgy látja, a kormány és a kormánypárt kommunikációs stratégiája alapvetően saját mag-szavazóik megszilárdítására irányul, így nem várható hirtelen földcsuszamlásszerű változás a politikai preferenciákban, még egy ilyen botrány esetén sem. Ugyanakkor a Tisza számára a nagyobb bizalmi deficit jelent veszélyt a pártelnök előélete miatt, hiszen az ellenzéki oldalon mellé állt támogatók körében számolnia kell a személye iránti egyfajta óvatos gyanakvással is.
Lattmann Tamás szerint az adatszivárgási botrányból egyértelműen inkább a kormány profitálhat politikailag, mint a Tisza Párt. A kormány számára ez a helyzet lehetőséget nyújt arra, hogy tovább erősítse saját bázisának „összetartását” és ellenállását az ellenzékkel, különösen a Tisza Párttal szemben, stabilizálva saját támogatottságát. Az incidens kiválóan alkalmas arra, hogy a nem törzsszavazók és a bizonytalan választók körében további elutasítást keltsen az ellenzéki oldallal, illetve a Tisza Párttal kapcsolatban.
A Tisza helyzetét nehezíti, hogy eleve nagyobb a bizalmi deficitje, egy ilyen ügy súlyosabban érinti őket, és nagyobb kockázatot jelent számukra. Lattmann szerint a botrány kezelésében a kormány kommunikációs stratégiája alapvetően arra épül, hogy saját törzsbázisát erősítse, ettől ezért nem is várható drámai átrendeződés a politikai preferenciákban, viszont a Tisza számára az ügy extra kihívásokat jelenthet a bizonytalan választók meggyőzésekor. Utalt arra is, hogy nem zárható ki teljesen egyfajta külföldi beavatkozás sem. Mint mondta, ha valóban az orosz titkosszolgálat állna a háttérben az sem volna példa nélküli, hasonló akciókkal már más európai országok esetében is megpróbáltak a választások közelében belpolitikai „hullámokat” kelteni. Végül elmondta: a kormányoldal az ilyen eseteket – különösen az ellenzékkel szemben – politikai eszközként használja saját pozíciójának stabilizálására, míg az ellenzék támogatóiban azt igyekszik elhitetni, hogy a Tisza esetében „bizonyos tapasztalatlanságból eredő hibákra” is számítani lehet.
Lázár Domokos jogász-szociológus a Hírklikk kérésére részletesen elemezte az adatszivárgási botrány politikai hatásait, kiemelve, hogy az ügy kulcskérdése a felhasznált narratíva: kinek sikerül meggyőznie a közvéleményt arról, hogy adatlopásról vagy adatszivárgásról van-e szó? Jogászként úgy látja, amennyiben a Magyar Péter által képviselt álláspont érvényesül – vagyis adatlopásról beszélünk –, akkor a Tisza Párt és a hozzá kapcsolt applikáció tulajdonosai, illetve a szimpatizánsok „áldozatokként” jelennek meg; ha viszont „adatszivárgásként” interpretálja a helyzetet a Fidesz, akkor az adatvédelmi felelősség kérdése a Tiszára hárul. A botrány politikai vetületét jelen pillanatban leginkább a médiában ismétlődő, egymással ellentétes állítások határozzák meg. Egyik fél sem tudott konkrét, minden kétséget kizáró bizonyítékokat bemutatni, így a közvélemény és a média továbbra is interpretációs harcot folytat. Jelenleg folyamatban van a hatóságok által már egy másik ügyben indított vizsgálat, amely a Tisza Párt felelősségét vizsgálja, Péterfalvi Attila hivatalánál jogi döntések, hivatalos végkövetkeztetések egyelőre nem születtek.
Lázár Domokos szerint a Fidesz stratégiája, hogy az adatszivárgási ügyet a közelgő választások előtti politikai kommunikációban Ukrajna-ellenes tematika felé próbálja terelni, igyekeznek összekapcsolni az adatszivárgási ügyet és az ukrán vonatkozást, hogy ezzel mozgósítsák saját táborukat, és ráerősítsenek a bizalmatlanságra, amely a szomszéd ország iránt sokakban talán ott munkál. Ennek ellenére, a „belső” Fidesz-körökben is megjelent a kétely, hogy mennyire hatásosan lehet ezzel befolyásolni a választói szándékokat. A Direkt36 tényfeltáró cikkeire is hivatkozik, amelyekben rámutatnak, hogy a vidéki választói körzetekben ez az „ukránozás” most kevésbé rezonál, mint például korábban a menekültellenes kampányok idején működött.
Ami a Tisza Párt szimpatizánsainak reakcióját illeti, szociológus „énje” azt diktálja, hogy a Tisza támogatóit nem bizonytalanítja el, hanem inkább megerősíti a botrány, hiszen számukra az ügy azt illusztrálja, hogy a kormánypárt hajlandó „nemtelen” eszközökhöz is nyúlni a hatalom megtartása érdekében. Ez a fajta áldozatszerep és igazságtalanság-érzet fokozza a szavazói elszántságot, és inkább mobilizálja a párt híveit, mintsem elbizonytalanítaná őket. Lázár szerint a szavazóbázis stabil marad, sőt, a politikai támadások miatt akár még erősebben is azonosulhat a Tisza által képviselt narratívával.
Lázár Domokos szóvá tette, hogy a kormányzat által erőltetett „alkalmatlansági” narratíva, miszerint a Tisza Párt képtelen védeni a felhasználók adatait, akár vissza is üthet a Fideszre. Erre utalnak régebbi, sokkal komolyabb adatszivárgási ügyek a kormányzati szervereken – például a külügyminisztérium esetében –, amelyekről nem történt érdemi tájékoztatás vagy jogi eljárás a hatalom részéről. Így a kormányzat nem hiteles az adatszivárgás elleni fellépés kommunikációjában, és a választók ezt egyre inkább érzékelik.
A szociológus szerint a választók egy jelentős része pontosan azért fog a Tiszára szavazni a következő választáson, mert úgy érzik, hogy a jelenlegi hatalom minden eszközt bevet a politikai ellenfelek ellehetetlenítésére, és nem riad vissza a titkosszolgálatok vagy akár a jogellenes módszerek alkalmazásától sem. Kifejezetten azok az emberek, akik saját adataikat megadták a Tisza applikáción keresztül, maguk is gyanakvók a hatalmi visszaélésekkel szemben, és az aktuális botrány csak megerősíti rendszerszintű kritikájukat. Lázár Domokos utalt rá, hogy a magyar politikai kultúra egyik sajátossága a bizalmatlanság és a rendszerellenesség, amelyet a botrány csak tovább fokozhat. Az adatelvesztés vagy adatszivárgás mellett szóló kormányzati érvek inkább hitelteleníthetik a hatalmat a közvélemény szemében, mivel a választók emlékeznek korábbi titkosszolgálati ügyekre, kormányzati szervereken történt visszaélésekre, amelyek következmények nélkül maradtak. Emiatt a Tisza iránti bizalom inkább erősödhet a skandalum hatására, mintsem csökkenne.
Lázár Domokos szerint az adatszivárgási botrány politikai értelemben inkább a Tisza Pártnak kedvez: a támadások áldozat-szerepbe helyezik, az ellenzéki szavazóbázist pedig mobilizálják. Mindeközben a kormánypárti kommunikáció hatékonysága korlátozott, mivel a közvéleményben régóta élnek a rendszerkritikus reflexek és bizalmatlanság a hatalommal szemben. Az ügy szociológiai tanulsága, hogy az igazságtalanság-élmény, valamint a hatalmi visszaélés gyanúja nem eltávolítja, hanem közelebb hozza a választókat a célként kitűzött politikai alternatívához, és ezzel paradox módon, a botrány fokozhatja az ellenzéki elszántságot és a politikai aktivitást Magyarországon.
