Magyar György: a NER tagjai titokban menekítik a milliárdokat
A Klikk TV Mélyvíz című műsorában Magyar György ügyvéd arról beszélt, hogy a hatóságok valóban képesek lehetnek-e megakadályozni a jelentős összegek és vagyonelemek külföldre menekítését. A beszélgetés középpontjában a rendőrségi nyomozás, a lefoglalások szerepe és a jogállamiság helyreállításának kérdése állt. Az ügyvéd szerint a jogi keretek adottak – a kérdés inkább az, hogyan és milyen szándékkal alkalmazzák őket.
A nyomozás megindulása kulcsfontosságú
Magyar György szerint önmagában az, hogy a rendőrség nyomozást indított különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés gyanújával, már komoly előrelépés. „Jót jelent. Azért jelent jót, mert az eljárási szabályok alkalmazására módlehetőség nyílik” – fogalmazott. Hangsúlyozta, hogy büntetőeljárás nélkül sokkal nehezebb lenne fellépni a gyanús pénzmozgásokkal szemben.
A jog egyik legfontosabb eszköze ebben az esetben a lefoglalás, amely ideiglenes kényszerintézkedésként szolgál. Ez biztosítja, hogy a későbbiekben akár vagyonelkobzás vagy zár alá vétel is megvalósulhasson. „Abban a pillanatban a jog alkalmas arra, hogy megpróbálja megakadályozni teljes körűen a vagyonkimentéseket” – emelte ki.
Az ügyvéd rámutatott: a banki jelzések önmagukban nem elegendők, mert például a NAV-nak nincs hatásköre azonnal visszatartani az összegeket. Ehhez szükséges a rendőrségi eljárás. Ha azonban ez elindul, már lehetőség nyílik a pénzek befagyasztására, még akkor is, ha csak gyanú merül fel.
Időfaktor és „csalafintaságok”
A beszélgetés egyik fontos eleme volt az idő kérdése. A jelenlegi szabályok szerint a hatóságoknak korlátozott idejük van annak megállapítására, hogy egy adott vagyon bűncselekményből származik-e. Magyar György szerint a korábbi hét napos határidő nyilvánvalóan nem elegendő: „A hét nap biztos nem elégséges arra, hogy az ilyen pénzek eredetét, a pénzek útját felderítsék.”
Ezért tartja indokoltnak az időkeret meghosszabbítását, akár 60 vagy 90 napra is. Szerinte csak így lehet valóban feltárni a bonyolult pénzügyi konstrukciókat és a mögöttük álló személyi hálókat.
Ugyanakkor nem táplál illúziókat: „Ne ringassuk magunkat illúzióba. Biztos lesznek olyan talpra esett elkövető jelöltek, akik megtalálják a formáját annak, hogy ezeket a pénzeket ne lehessen megtalálni.” A „csalafintaságok” részletezését tudatosan kerülte, mondván, nem szeretne „ötleteket adni”, de hangsúlyozta: a bűnelkövetők kreativitása szinte határtalan.
A nemzetközi dimenzió azonban szerinte egyre inkább a hatóságoknak kedvez. Példaként említette az Egyesült Arab Emírségeket, ahol már működnek vagyonvizsgálati mechanizmusok, és a nemzetközi rendőrségi együttműködés is erősödött. „Meggyőződésem, hogy a rendőri együttműködések eredményeképpen jó része ezeknek a menekített vagyonoknak megállítható” – mondta.
Jogállamiság nélkül nincs hatékony fellépés
A beszélgetés egyik legélesebb része a jogállamiság kérdését érintette. Magyar György szerint nem elsősorban új törvényekre van szükség, hanem a meglévők következetes, pártatlan alkalmazására. „Nem kell feltétlenül azonnal újabb hivatalokat fölállítani, a meglévőek alkalmasak arra, hogy az igazságszolgáltatás rendelkezésére álljanak” – hangsúlyozta.
Komoly kritikát fogalmazott meg az elmúlt időszak gyakorlatával kapcsolatban, amikor szerinte politikai szempontok befolyásolták az eljárásokat. „Nagyon fontos tehát, hogy ne legyenek politikailag determináltak a vizsgálatok. Ezek legyenek szakmai alapon elvégezhetőek” – jelentette ki.
Példaként említette az eltérő bánásmódot különböző ügyekben: míg egyes esetekben gyors intézkedések történtek, más, súlyosabb ügyekben elmaradtak a következmények. Szerinte a jogállam helyreállítása nélkül nem lehet valódi eredményeket elérni a vagyonkimenekítések megakadályozásában.
Intézmények, átalakítások és politikai akarat
A műsor végén szóba került a szuverenitásvédelmi hivatal megszüntetésének terve is, amelyet Magyar György támogat. Úgy véli, az intézmény létrehozása eleve problémás volt jogi szempontból. „Örülni kell annak, hogyha ezt a hivatalt megszüntetik” – fogalmazott, hozzátéve, hogy az infrastruktúra akár más, hasznosabb célokra is felhasználható, például vagyon-visszaszerzési feladatokra.
A magyar szuverenitás védelmét szerinte nem ilyen hivatalok, hanem a jól működő állami intézmények és a szakmai alapú munka biztosítja. „Ha nem határozzák meg nekik, hogy mit tehetnek és mit nem tehetnek, akkor az esküjüknek és a szakmaiságnak fognak megfelelni” – mondta az állami szervek dolgozóiról.
A jövőt illetően óvatos optimizmus jellemezte: szerinte megvan az esély a változásra, de az átmenet nem lesz egyszerű. „Türelem és bizalom kell, és akkor helyreállhat a jogállam” – fogalmazott, jelezve, hogy a társadalmi támogatás és a politikai akarat egyaránt szükséges a rendszer átalakításához.
