Orbánék tizenhat év alatt lerombolták a honvédséget

„Le kell húzni a rolót, és meg kell számolni, mi van”

A volt honvédelmi miniszter szerint az új tárcavezető egyik legfontosabb feladata a teljes helyzetkép felállítása. Úgy látja, hogy a jelenlegi politikai helyzet „több mint kormányváltás, ez egy korszakváltás”, ami alapos és részletes átvilágítást igényel.

„Le kell húzni a rolót, és meg kell számolni, hogy mi van élőerőben, technikában, pénzben” – fogalmazott, hozzátéve, hogy ez nem adminisztratív formalitás, hanem a honvédség működésének alapfeltétele.

Szekeres külön kitért arra is, hogy egy ilyen átadás-átvétel rendkívül komoly szakmai folyamat, amelynek során „darabra végig kell venni” minden eszközt, döntést és kötelezettséget. Saját példáját felidézve azt mondta: 2010-ben példátlan módon nem történt meg a minisztérium hivatalos átadása.

„Nem vették át semmilyen papírt, semmilyen információt” – mondta, ezt „felfoghatatlan” döntésnek nevezve. Szerinte most kulcskérdés, hogy ez a hiba ne ismétlődjön meg, mert a honvédség működése nem tűri az ilyen jellegű politikai gesztusokat.

A jelenlegi helyzetet különösen nehéznek látja, ezért úgy fogalmazott: „Nem irigylem az új honvédelmi minisztert. Hihetetlen nehéz dolga lesz.” Hangsúlyozta, hogy elengedhetetlen egy háromlépcsős tervezés: azonnali intézkedések, középtávú korrekció és egy hosszú távú, akár tízéves stratégia kidolgozása.

„Egy álomfutás volt a honvédség számára”

A beszélgetés egyik legerősebb része a korábbi honvédelmi vezetés kritikája volt. Szekeres nem kerülte meg a kérdést, és kemény szavakkal illette az elmúlt évek döntéseit.

„Az, hogy a leggyengébb volt-e, azt nem tudom megítélni, mert sok gyenge volt. De hogy a legízléstelenebb volt, az biztos” – mondta a leköszönő miniszterről.

Különösen élesen bírálta a Hadtörténeti Múzeum kiköltöztetését, amelynek helyére a miniszteri iroda került: „Ilyet egy honvédelmi miniszter, aki hivatkozik a hagyományokra, nem csinálhat.”

Szerinte azonban a problémák messze túlmutatnak az ízlésbeli kérdéseken. Példaként említette a Gripen-szerződés módosítását, amely állítása szerint súlyos többletköltséget okozott: „A magyar költségvetés 187 milliárd forinttal többet fizetett a Gripenekért, mint kellett volna.”

Átfogó kritikát fogalmazott meg a teljes 16 éves időszakról is: „Az első nyolc évben Orbán Viktor elvonta a Magyar Honvédség költségvetésének egy negyedét.” Szerinte ez nemcsak a fejlesztéseket vetette vissza, hanem a működést is veszélyeztette.

A katonai döntések politikai befolyásolását is súlyos hibának tartja: „A politika belépett egy olyan szférába, ahol semmi keresnivalója nincs.”

Külföldi missziók kapcsán is határozott álláspontot képviselt. A csádi szerepvállalást egyenesen elutasította: „Olyan helyre nem mehet magyar katonai alakulat, amire nincs felkészítve… Tilos. Még csak megfontolni is tilos.”

Egy korábbi afganisztáni tapasztalatát felidézve hangsúlyozta: a magyar honvédség képességeit mindig reálisan kell megítélni. „A magyar honvédség nincs erre felkészítve” – mondta, amikor egy veszélyesebb bevetés lehetősége merült fel.

„Ez egy nagyon súlyos vereség”

A beszélgetés végén a baloldal helyzetéről és az MSZP jövőjéről is szó esett. Szekeres nem szépítette a helyzetet: történelmi vereségként értékelte a párt visszalépését a választásoktól.

„Ez egy nagyon komoly vereség” – mondta, rámutatva, hogy egy korábban kormányzó párt parlamenten kívülre szorulása súlyos következményekkel jár.

Elmondása szerint a döntés mögött belső felismerés állt: „Azt akarják, hogy ne induljunk. Tehát ez volt a valóság.” A folyamatot „rendezett visszavonulásként” írta le, amelynek célja a szervezet túlélése és átalakítása.

A jövőt illetően azonban nem mondott le a baloldali politika lehetőségéről. Egy új együttműködési formát sürget, amely túlmutat a jelenlegi pártstruktúrákon: „Valami új politikai centrumot kell létrehozni.”

Ugyanakkor realistán látja az esélyeket is: „Mi a garancia rá, hogy majd akarni fogják? Semmi.” Ennek ellenére bízik abban, hogy a kudarc tanulságai előbb-utóbb változást hoznak.

Az MSZP szerepét nem zárná ki az új struktúrából, de már nem vezető erőként képzeli el: „Ez nem MSZP néven fog futni.” Inkább egy szélesebb „unió” részeként látja a pártot, amely megtartja identitását, de együttműködésben próbál újra politikai tényezővé válni.

Szekeres szerint hosszú út áll a baloldal előtt, amelynek végén akár visszatérés is elképzelhető: „Ez egy hosszú menetelés.”