A profizmus jövedelmező, de veszélyes üzem
A kiemelt világversenyek, mint a mostani futball Európa Bajnokság, vagy a közelgő párizsi olimpia rendezői magára a sporteseményre is számos különféle biztosítást kötnek. Ez elengedhetetlen a sportolók számára, de jól jön a biztosítóknak is. Minderről Németh Péter, a CLB Biztosítási Alkusz társaság kommunikációs igazgatója beszélt a Hírklikknek, miután a futballvilágot megrázta Varga Barnabás súlyos sérülése a Skócia elleni mérkőzésen. A magyar válogatott támadójának több helyen eltört az arckoponyacsontja, miután ütközött a skót kapussal, s agyrázkódása is volt. Több műtét után a napokban már haza is térhetett Magyarországra.
Ki fizeti a kezelés, ápolás, az esetleges rehabilitáció tetemes költségeit, ha a sportoló egy mérkőzésen szenved súlyos sérülést?
Erre nem tudok egységes választ adni. Nagyon nagyok azok a biztosítási különbségek, amelyek a profikra és az amatőr sportolókra vonatkoznak, de éles határ van a profi sportolókat foglalkoztató és az amatőr egyesületek között is. Mások a magyarországi és mások a nyugat-európai biztosítási szokások is. Minél inkább a profi irányba megyünk, annál több a biztosítási lehetőség, több a kötelem, több az elvárás, és magasabbak egyébként a biztosítási összegek is. Ha mondjuk egy városi sportegyesületről beszélünk, ott gyakorlatilag nincsenek kötelezettségek, azon túl, amit a szervezőkre vonatkozó általános jogszabályok megkövetelnek: a klub rendezvényeire kötni kell felelősségbiztosítást, ami természetesen a mérkőzésen bekövetkező sérülésekre is vonatkozik.
Ha a Barnabáséhoz hasonló baleset valamelyik harmadosztályú vidéki mérkőzésen történik?
Ilyen szintű versenyeken minimális összegeket fizetnek a biztosítók az érintett sportolóknak. Ebben nincs benne, ha mondjuk a skót kapushoz hasonlóan, a harmadosztályú csapat hálóőre szétöklözi az őt támadó másik harmadosztályú csapat csatárának az arcát. Legfeljebb akkor jár valamennyi kártérítés, ha mondjuk kidől a kapu, mert azt rosszul rögzítették a szervezők. Eddig terjed az ő felelősségük.
Ez érvényes az NB I. sokszor nemzetközileg is jegyzett egyesületeire, csapataira is?
Ahogyan megyünk felfelé a minőségi sport lépcsőin, a magyarországi első osztály szintjétől a versenyzőknek már többféle biztosítása is szokott lenni. Általában van az egyes sportolóknak személyesen is valamilyen biztosításuk, de amelyiküknek saját menedzsere, menedzsmentje van, az helyette is gondoskodik erről. Ma még nem tudok róla, hogy Magyarországon kötelező volna a profi sportolóra olyan biztosításokat kötni, ami egy komoly sérülés esetén a gyógyulás, a felépülés, a rehabilitáció minden kiadását fedezné. De tovább megyek: ez igaz az olyan súlyos hazai sportbalesetekre, amelyek a versenyző családjának megélhetését hosszú időre, évekre, vagy akár örökre veszélybe sodorhatják. Külföldön teljesen más a helyzet. Ott alapvető dolog, hogy annak a sportolónak, aki pénzt kap a szerepléséért, már a profizmus alapszintjén is kötelező a többféle biztosítás, amit nem csak a klubjától vagy a szponzoraitól várhat el. Maga is kénytelen emiatt belenyúlni a zsebébe.
Egyre több magyar játékost foglalkoztatnak a világ nagy klubjai. Velük mi a helyzet?
Azoknál, akik külföldre szerződnek sokszor már a szerződés egyik pontja a biztosítás. A menedzserek úgy kezdik a tárgyalást: mennyi a fizetés, hányszor kell hetente edzeni, külföldre menni, milyen autót kap és milyen biztosítást kötnek neki? Tehát külföldön egyre inkább a sportoló elvárása, hogy ne csak jól keressen, hanem olyan biztosítása is legyen, amire támaszkodhat szükség esetén. Hozzátenném, az ilyen ismert klasszisok biztosítását szívesen elvállalják a világ legnagyobb társaságai is, mert a megkötött szerződések referenciát is jelentenek számukra.
Sokakat biztosan foglalkoztat a kérdés: Varga Barnabás ilyen szempontból „jó kezekben” van?
Nem tudom megmondani, milyen biztosítási szerződést kötött az MLSZ az EB-re utazó játékosaira. Azt azonban tudom, hogy az olyan kiemelt világversenyek, mint a mostani Európa Bajnokság, vagy a közelgő párizsi olimpia rendezői magára a sporteseményre is számos különféle biztosítást kötnek. Ebben feltétlenül benne van, hogy szükség esetén igénybe lehessen venni a lokális kórházakat, a mentőket, legyen állandó orvosi felügyelet. Az egészségügyi közreműködők is kötnek külön biztosításokat arra az esetre, ha egy külföldi versenyző kezelése drága beavatkozást kíván, vagy éppen a beteget haza is kell szállítani a világ túlsó felére. Feltételezem, hogy amikor Barnabást beszállították a kórházba, ott ellátták, megoperálták, hazaszállították, azt egy ilyen biztosítás-lánc keretében tették.
Meddig terjed az ilyen biztosítások köre?
Van egy pont, ahol a rendező biztosítása elengedi a „sérült kezét”, azután jön egy hosszabb rehabilitáció, vagy esetleg további műtétek. Ezt egy másik biztosítási „kör” szerződései szokták fedezni. Barnabás arcát megműtötték, valamilyen fémet építettek az arcába, amit a csontok gyógyulása után valahol ki kell majd venni. A sérülés helyét plasztikai műtéttel, műtétekkel rendbe kell rakni. Ez hosszú folyamat, de még nem is az utolsó lépés, mert következik a rehabilitáció, és amikor vége ennek az egész orvosi procedúrának, következik a sportoló karrierjének a kérdése. Mi lesz a szponzorok által befektetett összegekkel? Ki téríti meg az egyéb, előre befizetett, de elmaradt utakból származó kárt? Ezek nagyon összetett dolgok, és nagyon sok pénz mozog ilyenkor.
Ez a biztosítók rémálma?
Ellenkezőleg! A biztosítás közismert extrém példái – mint Angelina Jolié, vagy amikor Beckham ballábára kötöttek szerződést – felkelti a biztosítók iránti figyelmet. Ezek a nagy nemzetközi társaságok, „termékszinten” foglalkoznak a világsztárok szerződéseivel, amelyek között első helyen vannak a futballvilág sztárjai. Sokat keresnek a versenyzők és a biztosítók is, de sokat is kockáztatnak. A sportban a profizmus jövedelmező, de veszélyes üzem.
