A propaganda működése közben egy társadalom roncsolódik szét

Dollárbaloldal, dollárbaloldal, dollárbaloldal, migráns, migráns, migráns. Ezek a fogalmak uralják a kormánymédiát. Mintha beragadt volna a Fidesz a migránsveszély és a dollárbaloldal keretei közé. Hatásos lehet a migráns-, és a dollárbaloldal-kampány napjainkban is?

Hatásos lehet. Éppen most olvastam, hogy a Fidesz 22 milliárd forintért rendelt meg médiakutatást és figyelést az Observer Médiafigyelő Kft.-től. De nem ez az egyetlen, amelyik kutat és figyel nekik. Ők – a mi közös pénzünkből, mert nem a sajátjukból – pontosan tudják, hogy mit akarnak hallani az emberek, és ennyi pénzből már befolyásolni is lehet, hogy mit akarjanak hallani. Azt gondolom, hogy az ő politikai táboruk, a 2,5, majd’ 3 milliós elkötelezett fideszes szavazóbázis reflektál ezekre a túlzottan is gyakran ismételgetett politikai üzenetekre. Ez a következetes, kitartó, nagy pénzből folytatott, a saját szavazóknak szóló kampányszerű működés szerintem hatásos. Ez a Fidesz egyik fontos fegyvere, közpénzből. Az egy másik dolog, hogy micsoda iszonyatos károkat okoz a mai magyar társadalomban – és nem csak a fideszeseknél, hanem a bizonytalanoknál és az ellenzéki szavazóknál is – az a fajta magatartás, hogy aki más kultúrából jön, másképp gondolkodik, az nem közénk tartozik. Csakhogy a rövidtávú politikai haszon érdekében a Fidesz láthatóan bármikor bármit föláldoz. 

Mi annak az oka, hogy a magyar társadalom még mindig beveszi, hogy állandó fenyegetettségben él?

Amiről most beszélünk, azt én folyamatosan elkövetett választási csalásnak gondolom. Azzal, hogy közpénzből valakik tudatosan, propagandaszerűen rémhíreket terjesztenek – nevezetesen, hogy ma Magyarországon az a legnagyobb veszély, hogy a migránsok elfoglalják az országot, miközben ez egy szemenszedett hazugság –, messze kimeríti a választási csalást, a visszaélést a hatalommal. De ezek működőképesek. Rongálják egy társadalom értékrendjét, értékítéletét, morális érzékét. Ez jól látszik az orosz agresszió megítélésében. Döbbenetes adataink vannak arról, hogy már az ellenzéki szavazók többsége is úgy gondolja, Oroszország és Ukrajna egyformán felelős a konfliktusért, és nekünk ebből ki kell maradni. Vagyis az ellenzéki szavazók is átveszik háború ügyében a Fidesz-kommunikációt, miközben egyáltalán nincsenek megelégedve az Orbán-féle világgal. Vagyis túlnyúlik a Fidesz saját szavazóbázisán, ezért azt kell mondanom, hogy működik. A működés alapja pedig az, hogy „tudom, mit akartok hallani, azt mondom, amit hallani akartok, és iszonyatos erőforrásokkal teszem ezt”. Mindig kell egy ellenség, a migráns pedig jó ellenség. De lehet az Brüsszel, a migránsok, Soros, a baloldal, a dollárbaloldal. Döbbenetes, hogy hét magyar ellenzéki EP-képviselő van a 700-nál több fős Európai Parlamentben, és ha valaki csak a kormánymédiából tájékozódik, akkor azt látja, ez a hét képviselő akadályozza meg, hogy Magyarország pénzt kapjon az uniótól. El is hiszi, hogy a dollárbaloldal, a hazaárulók megakadályozzák, hogy Magyarország megkapja azt, ami neki jár, hiszen annyiszor elmondták neki. Az döbbenetes, ahogy a propaganda tud működni. De ezt tudjuk, ismerjük az irodalomtól kezdve a nagy diktatúrák propagandarendszerén át, sok mindenből. Látnunk kell, hogy ez egyfajta gonosz, mindenen átgázoló politikai érdekérvényesítés, ami arról szól, hogy van egy ellenség, én megvédelek vele szemben, és ha nem is sikerül mindig, akkor is megpróbáltam. Itt van az infláció például. De az ellenzéknek nincs erről egy megépített, unalomig mondott szövege: Orbánék tehetnek arról, hogy Európában Magyarországon a legmagasabb az infláció, az élelmiszerárak követhetetlenek, és ennek következtében az emberek egészséges életmódhoz való joga kérdőjeleződik meg. Egyik oldalról tehát ez nincs megépítve, a másik, a Fidesz-oldalról meg az van megépítve, hogy erről a háború meg Brüsszel tehet. És az a kérdés már nem érdekel senkit, hogy az infláció jóval előbb itt volt, mintsem kitört volna a háború. Ezért mondom, hogy működik a Fidesz-propaganda, csak közben egy társadalom roncsolódik szét, az együttműködés, az idegenek befogadásának készsége, a másság elfogadása, az, hogy egy nemzet vagyunk. Mert bármilyen furcsa is, a nemzeti önkép is roncsolódik, miközben ők azt mondják, hogy ők építik a nemzeti önképet. Itt már csak ellenségek vannak. Erről szól ez az egész történet. 

Miért olyan tehetetlen az ellenzék a kormánypropagandával szemben? Mit kéne csinálnia?

Egyrészt azért olyan tehetetlen, mert nem áll rendelkezésére erőforrás. Összehasonlíthatatlan mértékű a csak már említett 22 milliárddal szemben az ellenzéknek most megint jelentősen, erősen megcsonkított lehetősége. Amennyit a magyar kormány negyedévenként csak az Observeren keresztül elkölt – 1,4 milliárdot – médiafigyelésre, és még más helyeken is figyelnek, kutatnak, annyit az ellenzék négy év alatt összesen nem tud elkölteni. Nem lebecsülendő az az iszonytató médiafölény sem, amivel a kormány rendelkezik. A közmédia évi több mint 100 milliárdból hülyíti az embereket. Ehhez képest a független területek kínkeserves próbálkozásai nagyon tiszteletre méltóak. Ám azt mondani, hogy ezek egyensúlyban vannak, szemenszedett hazugság. Ugyanakkor az ellenzék széttagoltsága, együttműködés-képtelensége is belejátszik abba, hogy nem tud fellépni a Fidesz-propagandával szemben. Amit most látunk, az nem közelít, hanem taszít. Miközben látszik – és ezt az ellenzéki politikusok is tudják –, hogy az ellenzéki szavazók az együttműködést, a nagyobb koncentrációt, a kevesebb pártot szeretnék, addig azt halljuk, hogy újabb párt alakul, az egyik le akarja győzni az összes többit, senki nem működik együtt senkivel. Ha véletlenül minimális felületeken megszólalnak egy dologról, akkor arról hatan hatféleképpen, egymásnak ellenkezően vélekednek. Nem lehet mondani, hogy van itt egy kormányzati alternatíva, egy másik erő, amelyben meg lehetne bízni, amelyről el lehetne hinni, hogy egy másik Magyarországot épít. Ilyen egyszerűen nincs. Erőforrás és alternatíva-hiány van. Nincs olyan másik Magyarország, amelyikre Orbán ellenében szavazni lehetne.

Gyurcsány nem így gondolja…

Az, amit mondanak, azért nem jó, mert Gyurcsányék az Orbán-ellenes hangulatot játsszák ki, ami megint az ellenségkép építése. „Mi vagyunk Orbán egyetlen, valódi kihívója.” Ez nem kormányképességet jelent, nem arról van szó, hogy ők egy alternatíva, hanem arról szól: „ha te nagyon gyűlölöd azt, amiben élsz, akkor szavazz ránk”. De, hogy ki az, akiben megbízhatok, ki az, aki egy másik Magyarországot tud építeni, ilyen ajánlat nincs. Vannak ajánlatocskák, a szakpolitikában ajánlatok, és van az a kakofónia, amiből nem lehet kihallani, hogy ki, miért és hogyan csinálná. Az, amit most az ellenzéki politikai elit produkciójában látunk, pont az ellenkezője annak, amit az ellenzéki szavazó szeretne látni. Ahogy a Fidesz minden pillanatban figyeli, hogy mit akar a szavazója hallani, és befolyásolja, hogy mit akarjon, ennek pont az ellenkezőjét látjuk az ellenzéki politikai erőknél. Nem érdekli őket, hogy mit akarnak a szavazók. A politikai konzultáció, az együttműködés minimuma sincs meg náluk, hogy legalább néhány kérdésben mondják ugyanazt. Ez egy olyan hiány, amit a választó is nagyon ért. Ha én olyan választó lennék, aki azt mondja, elegem van Orbánból, nem akarok rá szavazni, akkor nem tudnék kire voksolni. 

Ha ezt tudják az ellenzéki pártok, márpedig tudják, akkor miért képtelenek arra, hogy fölfogják ennek a jelentőségét?

Miután huszonvalahány évig én is politika szereplő voltam, érteni vélem, hogy milyen nehéz ez. Minden politikai közösségnek megvan a saját belső mozgása, megvannak a saját, jól megfontolt érdekei. Ezek adott esetben lehetnek fontosabbak, mint egy összérdek. Ráadásul ez az ellenzéki oldal még nem végezte el azt a gyászmunkát, amit a tavaly áprilisi súlyos bukás okozott. Van olyan párt, amelyik a szétesés határán van, van olyan, amelyik beleragadt a saját helyzetébe, van olyan, amelyik a saját helyét sem találja. Talán a DK reflektált a leggyorsabban, de hangsúlyozom, az egy rossz válasz, amit ők kitaláltak. Az a forgatókönyv biztos, hogy nem működik. Gesztusokat kéne gyakorolni, közös asztalhoz kéne ülni, közösen kellene legalább három-négy, a legmeghatározóbb, fontos dologban közös álláspontot képviselni, nem egymás ellen menni. Ez azért nehéz, mert az ember közben látja, hogy tisztességes politikai szereplőkről van szó, akik keresik a saját helyüket, és nem találják még a válaszokat.

Eszközrendszerük van hozzá?

Az ellenzék eszközrendszere is nagyon szegényes, nem elég kreatív. Azt gondolják, hogyha felszólalnak a parlamentben, az már jó. Ha megnézzük a diákokat, akik ennél sokkal kreatívabbak, akkor azt kérdezi az ember, miért nem ülnek le ezekkel a diákokkal beszélgetni? Persze, nem biztos, hogy a diákok beszélnének velük. Elég baj az, hogy olyan alacsony az elfogadottság, hogy minden civil kezdeményezés próbálja eltávolítani magától őket, miközben az ellenzéki pártok nélkül nem fog menni semmire, mert a politika a pártokon múlik. Nagyon hiányzik a kreativitás. Hiába mond el valaki este tízkor a parlamentben egy fantasztikus szakpolitikai beszédet, az nem jut el senkihez. (Persze, ettől még el kell mondani, de azt gondolni, hogy ettől megoldódik bármi is, az teljes tévedés.) Hiába alakít valaki egy árnyékkormányt, ha arról senki nem gondolja, hogy az egy megoldás lenne a magyar társadalom számára. Mindez nem oldja meg azt a problémát, hogyan figyelnek oda legalább a saját szavazóik arra, mit gondolnak a világról.