A rendszer elavult, megújulásra szorul

Kiss Róbert szerint a kilencvenes évek kezdetén, a manistream meg volt győződve arról, hogy az emberiség elérte társadalmi fejlődésének csúcspontját: a liberális demokráciát. Mert a rendszerben kivétel nélkül minden ember – társadalmi helyzetétől függetlenül – képviselve van, választani lehet pártok és politikusok közül, akik aztán elszámoltathatók és békés eszközökkel le is válthatók. Az optimizmus lendülete azonban relatíve hamar elfogyott, ma már sokszor beszélnek és írnak arról, hogy a liberális demokrácia válságban van és a populizmus egyre erősödik. A jelenségek mögött az áll, hogy újra elértünk egy történelmi fordulóponthoz, amikor a nép elégedetlenné vált a vezetőivel. A „Megújulás kapujában” című elemzésében a szerző amellett érvelt, hogy a liberális demokrácia ‘90-es évekbeli állapotához való ragaszkodás helyett érdemesebb lenne annak hiányosságaira fókuszálni, és ellátni a társadalmat olyan ötletekkel, amelyek a hibák kijavítására valók. 

Az elemző a liberális demokrácia romló megítélését az IPSOS-nak azzal a felmérésével szemléltette, amely szerint a populizmus a korábbi évekhez képest is tovább erősödött, az elittel való elégedetlenség még jobban nőtt, mindez pedig – a kutatók szerint – gyökeres változásokat hozhat. Az IPSOS felméréséből látható, hogy a távolság egyre jobban növekedett az elit és a választók között, ami miatt az utóbbi csoport úgy érzi, nincs képviselve, nincsen becsatornázva véleményük és az érdekük a politikai döntéshozatalba. Ez pedig hosszú távon a félelem és kiszolgáltatottság érzését is kelti. Ezzel magyarázható a megnövekedett igény az erőskezű vezetőre, aki végre helyreállítja a rendet, visszaszerzi az országot a gazdag és befolyásos elittől, és érdemben képviseli a választókat. Mert a politika csupán az elitek játékának tűnik, amelyből kihagyják az egyszerű embereket.

A Méltányosság politikaelemző központ munkatársa szerint a probléma tehát abból a fakad, hogy szakadék tátong a politikai elit és a választók között. Ebből nőnek ki a populista politikusok és taszítják egymástól még messzebb a két oldalt: a választókat a kommunikációjukkal az elit ellen hergelik, az elitet a jelenlétükkel a választók ellen, mert a mainstream politikusok gyakran hibáztatják a választókat a populista vezetők megválasztásáért.

Kiss Róbert feltette ezután a fő kérdést: van-e okunk tartani attól, hogy populista vezetők tucatjai kerülnek hatalomra és alakítják át a világunkat? Elemzésében kifejtette: az, hogy egyre többen vágynak radikális változásra, még nem jelenti azt, hogy a populista vezetők hirtelen előretörnek. Megjelenésüket egyfajta tünetként értékeli, amelynek oka, hogy elmaradt a liberális demokrácia hiányosságainak orvoslása. De – az elemző szerint – ez a tünet akár a megújulást is képes lehet elősegíteni. Az elitek számára ugyanis egyre kellemetlenebbé válik a populisták felemelkedése, így pedig egyre inkább abban lesznek érdekeltek, hogy megoldást nyújtsanak a választók problémáira, különben új politikai elit lép a színre.

Az elemző szerint van törekvés a jelenlegi elit részéről is a probléma megoldására. Példaként említette – az Európai Unió Tanácsa alatt működő – Európai Demokrácia és Kormányzás Bizottságot, amely nemrég kiadott egy ajánlást a jó kormányzás 12 alapelvéről, valamint a deliberatív demokráciáról. Eszerint szükség van a jó demokratikus kormányzásra ahhoz, hogy az emberek bízzanak a közintézményekben és magukénak érezzék azokat. Megoldási javaslataik között szerepel a jogállamiság védelme, vagy a deliberatív intézményrendszer, azaz a választók döntéshozatalba való becsatornázása, a fontos kérdések nyilvános megvitatásával. Kiss Róbert rámutatott, ez a reform azért is enyhíthet a válságon, mert segíthet hidat képezni az elit és a választók között, ezáltal utóbbi csoport számára megerősítést adhat, hogy a vezetők az érdekeiket figyelembe véve döntenek. A pozitív hatásai mellett viszont nagyon időigényes.

A Méltányosság munkatársa felhívta a figyelmet arra, hogy nem elég csak a problémát körüljárni, és hangoztatni a liberális demokrácia válságát. Elő kell segíteni a megújulást, amihez tovább kell vinni a sikeres elemeket és elhagyni vagy kijavítani a többit. Ezután a reformötleteket el kell ültetni a társadalomban, s ha beépülnek a rendszerbe, egy időre megszüntethetik a válságot. Azért csak egy időre, mert az elégedetlenség újra és újra kialakulhat, és akkor ismét új megoldásokkal kell előállni, ahogyan szükség volt erre a történelemben számtalanszor. 

Mert az elit és a nép közötti érdekellentét állandó. A nép célja a hatalom minél erősebb korlátozása és a döntéshozatal befolyásolása, míg az elit ennek minimalizálására törekszik. Az ebből adódó feszültséget a kialakított politikai rendszer tartja kordában, egészen a válságjelenségek feltűnéséig. „A populizmus növekedését és a populista vezetők esetleges előretörését így nem csak válságtünetként, hanem a megújulás előfutáraként is értelmezhetjük, s jelzi, hogy a rendszer, amiben élünk elavulttá vált és innovációra szorul” – írta Kiss Róbert.