Kemény időszak vár Orbánra – így indulhat a felelősségre vonás

Császy szerint ugyan sokan eufóriával fogadták a politikai változásokat, a rendszer valójában nem tűnt el nyomtalanul. Úgy fogalmazott: „a bukott hatalom bizonyos elemei még köztünk vannak”, jelen vannak az igazságszolgáltatásban, a gazdasági életben és a kulturális szférában is. Szerinte a korábbi politikai elit tudatosan készülhetett arra, hogy háttérbe húzódva, más pozíciókból őrizze meg befolyását.

A jogász azt mondta: nem lepte meg teljesen a rendszer gyors szétesése, mert közelről ismerte a Fidesz vezetőinek gondolkodását már a rendszerváltás előtti időkből. Felidézte, hogy a Bibó István Szakkollégiumban jelen volt a Fidesz alapításánál is. Állítása szerint már akkor látszottak bizonyos hatalmi reflexek, de még működött belső kontroll.

„Nem ugyanaz a koncepciós per és a valódi korrupció”

Császy Zsolt szerint az egyik legfontosabb kérdés most az, hogyan lehet jogállami módon kivizsgálni az elmúlt másfél évtized visszaéléseit úgy, hogy az ne váljon újabb politikai leszámolássá. Saját ügyét koncepciós pernek nevezte, amelynek valódi célpontja szerinte Gyurcsány Ferenc volt.

A sukorói ügyben őt és Tátrai Miklós volt MNV-vezérigazgatót ítélték el hűtlen kezelés miatt. Császy hangsúlyozta: az ügylet végül meg sem valósult, anyagi előnyhöz senki nem jutott, mégis súlyos büntetőeljárás indult ellenük.

„Nem lehet egyenlőségjelet tenni a kreált politikai célú büntetőeljárások és azok közé, akik tényleg száz- meg ezermilliárdokat loptak el” – mondta. Szerinte a korábbi rendszer egyik célja éppen az volt, hogy relativizálja a valódi korrupciót, azt sugallva: „mindenki ugyanúgy disznókodik”.

A jogász arról is beszélt, hogy az ellene zajló eljárás során többször sérült a törvényes bíróhoz való jog. Emlékeztetett rá: három alkotmánybírósági döntés is kimondta, hogy törvénysértő volt az a gyakorlat, amelynek során az ügyészség és az Országos Bírósági Hivatal vezetése kiválasztotta, melyik bíróság tárgyalja az ügyet.

Állítása szerint amikor az ügy visszakerült a törvényes bíróhoz, felmentették őket, később azonban a Kúria ismét elmarasztaló ítéletet hozott. „Az ember nem tudja, hova rakja ezt” – fogalmazott, hozzátéve, hogy ezek az ügyek szerinte tankönyvi példák lehetnének joghallgatók számára arra, miként nem szabad büntetőeljárást lefolytatni.

Császy úgy látja, a bírói kar jelentős része szakmailag felkészült és tisztességes, ugyanakkor az elmúlt években komoly politikai nyomás nehezedett az igazságszolgáltatásra. Példaként említette a kényszernyugdíjazásokat, illetve azokat a vezetői kinevezéseket, amelyek szerinte politikai lojalitás alapján történtek.

A Fidesz „politikai vállalkozássá” vált

A beszélgetés egyik legérdekesebb része az volt, amikor Császy személyes emlékeiről beszélt a Fidesz korai éveiből. Elmondása szerint a párt indulásakor sok idealista fiatal dolgozott benne, de idővel megjelent egy olyan kör, amely politikai üzleti vállalkozássá alakította át a szervezetet.

„A kereszténység, a nemzeti retorika üzleti termékké vált” – fogalmazott. Szerinte már a kilencvenes évek elején láthatóak voltak a későbbi működés csírái: adatgyűjtés egymásról, informális pénzmozgások, átláthatatlan befektetések.

Felidézte, hogy amikor a Fidesz székházügyéről kérdezték Orbán Viktort, a pártelnök úgy reagált: „ez az ára annak, hogy függetlenek legyünk”. Császy szerint azonban később kiderült, hogy a pénzek egy része magánérdekeket szolgált.

Arra a kérdésre, hogy a hatalom rontotta-e meg a Fidesz vezetőit, vagy eleve bennük volt ez a hajlam, azt válaszolta: „bennük volt, de a korlátlan hatalom teljesítette ki”. Szerinte ha léteznek valódi fékek és ellensúlyok, a rendszer nem válhatott volna ennyire agresszívvá és korrupttá.

A legutóbbi politikai kampányt már „megvadult” működésként írta le, amelyben szerinte a gyűlöletkeltés vált uralkodóvá. Úgy fogalmazott: „rohantak neki a falnak”.

Visszaszerezhető-e az eltűnt vagyon?

A volt vagyonkezelő szerint az egyik legnagyobb kihívás a következő időszakban az lehet, hogyan lehet jogszerűen visszaszerezni azokat a vagyonelemeket, amelyek szerinte politikai kapcsolatok révén kerültek magánkézbe.

Beszélt arról is, hogy az Európai Unió már évekkel ezelőtt elfogadott olyan irányelveket, amelyek a bűncselekményből származó vagyonok visszaszerzését segítik. Emlékeztetett: az EU külön szervezeti egységek létrehozását is előírja a tagállamoknak erre a célra.

Császy szerint számos olyan közbeszerzés történt az elmúlt években, ahol valójában nem volt piaci verseny, csak „egy szereplő indult”, ezért szerinte bizonyítható lehet, hogy ezek a vagyonok nem tisztességes piaci folyamatok eredményeként keletkeztek.

Úgy véli, az államnak nemcsak vissza kellene szereznie a vagyont, hanem társadalmi jóvátételre kellene fordítania azt. Párhuzamot vont az egykori kárpótlási törvénnyel, amely az állami jogsértések részleges kompenzációját szolgálta.

Külön hangsúlyozta: azoknak is joguk van a tisztességes eljáráshoz, akiket most esetleg felelősségre vonnak majd. „Amit nekünk nem biztosítottak, azt biztosítani kell nekik” – mondta.

Császy szerint ugyanakkor a bizonyítékok idővel nehezebben lesznek feltárhatók, mert sok dokumentum eltűnhetett, emberek meghaltak vagy visszavonultak. Mégis úgy látja: „van rá esély, hogy ez feltáruljon”.

A beszélgetés végén arra a kérdésre, hogy jogilag megfogható-e a rendszer politikai felelőssége, úgy válaszolt: szerinte igen. Úgy fogalmazott, az egész struktúra nem működhetett volna a legfelsőbb politikai akarat nélkül, és „nagyon súlyos visszaélések történtek”. Szerinte ezt nem bosszúval, hanem átlátható, nyilvános és jogszerű eljárásokkal kell bizonyítani.